A FISZ és a KULTer.hu közös szervezésében a Vágott méret programsorozat hetedik alkalmán vehettek részt az érdeklődők április 8-án, amely egyben a Debreceni Költészeti Napok nyitóeseménye is volt. Az eseménynek a Kölcsey Art Café adott otthont, ahol két elsőkötetes szerzővel, Fancsali Kingával és Sárkány Tímeával beszélgetett az est moderátora, Kovács Kincső Csenge.
Fancsali Kinga Nem a haláltól és Sárkány Tímea Boszorkányok nyara című kötetei az utóbbi egy évben jelentek meg. Így adta magát a kérdés, hogy milyen utat jártak be a szerzők a versek publikálásáig, illetve hogy követik-e a könyvükről szóló diskurzust. Sárkány Tímea könyve 2024-ben látott napvilágot, így ő ezt már nem tekinti annyira frissnek, azóta már egy újabb projekten dolgozik. Az eltelt idő alatt több recenziót is olvasott a művéről, amelyekből kitűnt számára, hogy mennyire sokszínű a befogadóközönsége, hiszen vannak, akik rajonganak a versekért, míg mások inkább kritikával illetik őket. Ezt a kettősséget egyrészt izgalomként, másrészt hullámvölgyként élte meg, mivel elsőkötetes szerzőként nehéz volt helyén kezelnie ezeket a megjegyzéseket, és
kérdésként merült fel benne, hogy mely javaslatokat lenne érdemes beépítenie a verseibe a későbbiekben.
Fancsali Kinga kötete viszont még nem rendelkezik nagy recepcióval, mert az olvasók csak márciusban vehették a kezükbe, illetve ez még csak a második kötetbemutató, amin részt vesz. Magát az írás folyamatát nagyon élvezte, hiszen ez mindig egy elmélyült munkát jelentett számára.
Ugyanakkor a megjelenéshez nemcsak maguk a versek szükségesek, hanem egy szerkesztő is, aki építő kritikáival, aktívan segíti a szerzőket az alkotásban. Ez egyfajta „szükséges rossz”, mivel íróként nem veszi észre az ember a hibáit, mindig kell egy külső, független szemlélő.
A meghívottak André Ferenc nevét emelték ki, akivel mindketten online konzultáltak a készülő kötetük darabjairól.
A közös munkát termékenynek ítélték, hiszen az írás és a szerkesztés párhuzamosan zajlott. André mindig nagyon alaposan átnézte és lábjegyzetelte a szövegeket, Sárkánynak még olvasmánylistát is küldött inspiráció gyanánt, hogy megkönnyítse az alkotási folyamatot. A verseket sokszor egészen picire szétszedte, ami egy elsőkötetes szerzőnek talán szőrszálhasogatónak tűnhet, és nehéz érzéseket kelthet, azonban
mindketten „produktív kekeckedés”-ként értékelték a megjegyzéseket, mert ezek nélkül nem jöhettek volna létre a kötetek.
Mind a Nem a haláltól, mind pedig a Boszorkányok nyara hasonló gondolatokat jár körül: a nőiség, a gyógyulás, a természetközeliség és a halál. A moderátor így arról kérdezte a szerzőket, hogy hogyan viszonyulnak ezen kérdésekhez, illetve hogy milyen alkotók voltak rájuk hatással. Fancsali kötetében számtalan intertextussal találkozhatunk: egyesek dőlt betűkkel vannak szedve, míg mások jelöletlenek. Számára minden téma személyes vonatkozású, kivetítve egy nagyobb, társadalmi szintre. Ezért főleg
olyan alkotóktól inspirálódott, akik politikai hangon beszélnek a nőiség problematikájáról,
mint Annie Ernaux, Anne Carson vagy Olivia Gatwood. Emellett megemlíti még Hervay Gizella nevét is, akinek az újrafelfedezése reneszánszát éli az utóbbi időben. Sárkány számára is kiemelt jelentőséggel bír a szerző, hiszen egyetemi tanulmányai alatt az ő traumaköltészetével foglalkozott. Sokszor Hervay-sorok csengtek a fülében, amelyek akár bénítóan is hatottak az írására, így többször felmerült benne, hogy vajon folytatható-e ez a beszédmód. A kötet darabjai fejlődéstörténeti olvasatot tesznek lehetővé, hiszen kezdetben egy gyermeki, később pedig már egy önmagára ébredő, felnőtt női hangot hallhatunk.
A szövegekben megfigyelhető egyfajta mágikusság is, amelyre már a cím is utal.
A boszorkány alakja nem hagyományos módon jelenik meg a kötetben, hanem egy olyan női alakot reprezentál, aki képes a saját megérzéseire hallgatni, nemet mondani a társadalmi normákra és határokat szabni. Ezután Kovács Kincső arra kérte a meghívottakat, hogy olvassanak fel egy-egy darabot a kötetükből. Sárkány Tímeától a személyes kedvencét, Az ötödik nőt szerette volna hallani, Fancsali Kinga pedig A gyerekkor nyarait adta elő. A kötetek nemcsak tematikájukban, hanem hangulatiságukban is hasonlóságokat mutatnak, így a moderátor azt szerette volna megtudni, hogy milyen volt ezeket a nehéz témákat megírni. Fancsali könyve alapvetően alanyi költészetnek mondható, azonban hozzátette, hogy
a versekben „hazudik”, tehát műveit nem érdemes referenciálisan olvasni.
Kísérletező típusnak tartja magát, ezért szívesen dolgozik montázstechnikával: például egyes szövegekben a jogi iratok stílusát ötvözi a hétköznapi beszéddel. Mindezt azért, hogy művei ne egyfajta „giccses traumadömping” hatását keltsék, hanem hogy kellő súlyt kapjanak a tematizálódó problémák a nyelvi megformáltság által.
Sárkány több olvasójától azt a visszajelzést kapta, hogy nyomasztóak a versei.
Ezt valamilyen szinten meg is érti, hiszen a traumaköltészet nemcsak a szerző, de a befogadó számára is megterhelő lehet. Ugyanakkor neki egyáltalán nem ez volt a célja, ő sokkal inkább a gyógyító erőt látja a szövegeiben, ezért a fájdalmakról úgy kíván beszélni, hogy az ne egy „folyamatos sebkapargatás” legyen, hanem megkönnyebbülést nyújtson.
Mivel mindkét szerző a határon túlról származik, ezért felvetődött a kérdés, hogy mennyiben rendelkeznek erdélyi identitástudattal, és hogy mennyire van hatással a művészetükre az erdélyi irodalom. Ezek kapcsán két teljesen eltérő nézőpontot hallhattunk tőlük. Míg Sárkány személyiségének szerves részét képezi az erdélyiség, és erősebbnek is érzi az erdélyi magyarokkal való kapcsolatait, addig
Fancsali nem identitások mentén gondolkozik, így erdélyi identitása sincs,
illetve irodalmi szocializációját is főképpen Magyarországhoz köti, a kortárs erdélyi irodalommal pedig csak később találkozott. Ezzel szemben Sárkány a kolozsvári éveket életének meghatározó részeként említette. Számára ez a város jelentette a „paradicsomot”, hiszen itt ismerkedett meg a kortárs irodalommal. Az egyetemi évek, valamint a FISZ-táborok mind fontos szerepet játszottak abban, hogy más szerzőkkel is megismerkedhessen, és akár tanácsot kérhessen tőlük a készülő szövegekkel kapcsolatban. Noha az erdélyi identitással kapcsolatban különbözőképpen gondolkodnak,
mindketten megemlítették, hogy amikor Budapestre költöztek, egyfajta másság-tapasztalatban volt részük.
Emögött állhatott a nyelvi különbség, például hogy olyan tájszavakat használtak, amelyeket a beszélgetőpartnerük nem ismert, vagy a kulturális referenciáknak, emléknapoknak az eltérése, ami miatt bizonyos vicceket, utalásokat nem feltétlenül értettek. Ezután a közönség is lehetőséget kapott a kérdések feltevésére.
Ahogy Sárkány Tímea említette, Hervay hatása sokáig dermesztően hatott a költészetére:
úgy fogalmazott, hogy „tíz évig hallgatott a kötete”. Egy néző emiatt arra volt kíváncsi, hogy mi szüntette meg ezt a nyelvi blokkot. Sárkánynak valamilyen szinten „anyagyilkosságot” kellett elkövetnie ehhez, de kiemelte a szerkesztői és a barátai támogatását is, mert nélkülük nem jutott volna el idáig. A verspályázatokon elért sikerei pedig még inkább megerősítették abban, hogy folytatnia kell az írást.
Fancsali Kinga kötetében több helyen is találkozhatunk grafikákkal, így az is felmerült, hogy milyen viszonyban állnak ezek a szövegekkel.
Az illusztrációkat Kusztos Júlia készítette, amelyekhez inspirációként Fancsali életének meghatározó dokumentumai szolgáltak,
mint például a dédnagyapjának a búcsúlevele, amely tulajdonképpen nem is a dédszülő kézírásával készült, hanem valaki más jegyezte le. Így az ehhez kapcsolódó grafika azt értelmezi újra, hogy mennyiben tekinthető ez az irat sajátnak, igazinak.
Végül az egyik néző a borítókról kérdezte a szerzőket. Fancsali kötetén a már említett grafikus egyik rajza látható, amely egyébként a kötetben is szerepel. Sárkány könyvének borítóját Szentes Zágon tervezte. Ezen egy valós helyszín, egy brassói kocsma jelenik meg, ahol Salvador Dalí szemeket ábrázoló képei lógnak a falon. Ez a motívum végig hangsúlyos a kötetben: a látást, a láttatást és az önvizsgálatot szimbolizálja. A borító két dologban különbözik a valóságos tértől: a köteten a szerzőről egy gyerekkori képet és Waterhouse egyik festményét, A kristálygömböt láthatjuk. A beszélgetés felolvasással zárult, amely során Fancsali Kinga A rettegésről, Sárkány Tímea pedig a Boszorkányok nyara című verset szavalta el.
Vágott méret #7, Debrecen, Kölcsey Café & Rooftop Bar, 2025. április 8.
A fotókat Pótor Barnabás készítette.
