A 35. THEALTER fesztivál második négy napján a felnőtteknek szóló bábelőadástól a monodrámáig számos műfaj kapott helyet a színes programban. Beszámolónkban négy előadást tekintünk át a fesztivál második feléről.
A szegedi Kövér Béla Bábszínház felnőtteknek szóló bábelőadással készült a THEALTER ötödik napján. Varsányi Péter A Patkányfogó Projekt című rendezése a hamelni patkányfogó jól ismert legendáját dolgozta fel újszerű megközelítéssel. A történet szerint egy titokzatos idegent megbíznak azzal, hogy szabadítsa meg Hameln városát a patkányoktól, ám amikor nem kapja meg a jutalmát, bosszút áll, és elcsalja a városból a gyerekeket. A klasszikus mesébe illeszkedő előadás technikailag is rendhagyó, mivel a főszereplő nem egy báb, hanem egy kézikamerával felszerelt rúd, amelyet Presits Tamás mozgatott, és az élő képét végig kivetítve láthattuk. Hameln városát miniatűr díszletként építették meg a színpadon, az aprólékos és igényes kidolgozás pedig valóságos makettvárossá varázsolta a játékteret. A Patkányfogó Projekt a különböző médiumok találkozásaként is értelmezhető.
Egyszerre él filmes és bábszínházi eszközökkel, és ezek kombinációjából egy sajátos, hibrid előadásnyelvet teremt.
A nézők többségének a vetített kép adta a fő látványélményt, mégis érdemes volt időnként a színpadon zajló élő játékra is figyelni, különösen azoknak, akik elöl ültek. A kamera szemével barangolva beleshettünk az apró házak belső tereibe is, miközben a színészek jártak-keltek a városban, a bábokat mozgatták, vagy épp a kamerát irányították. Ez az állandó váltás a nézőpontok és a nézési módok között friss színházi élményt nyújtott, amely nemcsak a történetet mesélte újra, de a közönség figyelmét is aktív részvételre ösztönözte a másfél órában.
A fesztivál hatodik napján, a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében találkozhattunk a RÉV Színház Bocs, hogy élek című előadásával. A színpadra adaptált anyag alapját Balássy Fanni 2023 tavaszán megjelent kisprózái adták. A színpadi változatot Balla Richie rendezte, aki egyben szereplőként is részt vett a produkcióban Horváth Dóra, Kiss Tünde, Szántó Dániel és Tóvaj Ágnes mellett. Az alkotás hatvanöt percében az önsajnálat, az önirónia és a szorongás női arcokat öltött, de egyetlen pillanatra sem vált unalmassá vagy egysíkúvá. A Bocs, hogy élek ugyanis
szemtelenül őszinte, a fiatal felnőtt lét abszurditásait sorjázó jeleneteket láthattunk, ahol a központban mindig a női tapasztalat állt.
A történet nem egyetlen ívet követett, hanem különböző szituációkból építkezett. Valaki udvariasan próbálta visszaszerezni a kontrollt az élete felett, másvalaki a bürokrácia útvesztőjében keringett, míg megint más a kapcsolatából sodródott ki. Bocsánatkérés közben, azért is, amiért nem kellene. A sokszor groteszk színpadi képek ismerősek lehettek, a megszólalások mintha saját belső monológjaink kihangosított változatai lettek volna. A játékot időnként interaktívabb, performatívabb momentumok szakították meg, máshol pedig minimalista eszközökkel építkeztek, de a színészek végig érzékenyen balanszíroztak a komikum és tragikum határán.
A női perspektívák mellett a férfi jelenlét sem veszett el, érzékeny ellenpontként árnyalta a felvetett témákat.
A Bocs, hogy élek képes egyszerre megszólítani azokat, akik épp keresik a helyüket és azokat, akik már régen azt hiszik, megtalálták,
miközben észrevétlenül tükröt tart a néző elé. Ez a sokszínűség volt a generációs kérdések mellett az előadás egyik legnagyobb erőssége.
A THEALTER hetedik napján a Régi Zsinagóga adott otthont az Aurora Film és Színház Egyesület MONDJ IGENT! című alkotásának. A monodráma – pontosabban tragikomédia – megtörtént eseményeken alapul. Egy 28 éves budapesti nő első házasságának történetét mesélte el nyolcvan percben. Kreszner B. Zsófia és Miklós Marcell rendezésében Esztert, a főszereplőt Sárközi-Nagy Ilona alakította. A történet kiindulópontja egy apa, aki lánya sorsát gazdasági érdekei mentén próbálja irányítani, de a lány ezt az elrendezett életutat visszautasítja. Eszter saját döntések, kudarcok, újrakezdések és felismerések sorozatán keresztül halad a felnőtté válás felé, miközben a gyerekkorból hozott traumák és a múlt árnyai rendre visszaköszönnek. A MONDJ IGENT! életszerű és humoros darab, amely súlyos témáit is közvetlen és sokszor meglepően szellemes módon dolgozza fel, miközben olyan kérdéseket tematizál, amelyeket gyakran túl könnyen söpör félre a társadalom.
Az előadás különösen emlékezetes pillanatai közé tartoztak azok, amikor a stand-up elemek domináltak.
Ilyenkor a nézőtéri világítást is felkapcsolták, így a monológ pillanataiban létrejött egyfajta közvetlen, szinte intim kapcsolat a színésznő és a közönség között. Sárközi-Nagy Ilona nemcsak Esztert formálta meg hitelesen és átélhetően, hanem a darab összes többi szereplőjét is. A karakterváltásokat apró, de jellegzetes kellékekkel jelezte. Párja egy baseballsapkát kapott, apját pedig egy szemüveg segítette életre kelteni. A közönség így nemcsak Eszter belső világába kapott betekintést, hanem az őt körülvevő emberek szűrőjén keresztül is újabb rétegek tárultak fel.
A zárónapon az Aradi Kamaraszínház három egymást követő monodrámával várta a nézőket, mindháromban Harsányi Attila volt a főszereplő. Ezek közül az elsőt, a Rudolf Hess tízparancsolata című előadást láttam, amely már korábban is szerepelt a fesztivál programjában, ennek ellenére szinte teljesen megtelt a Régi Zsinagóga nézőtere. A monodrámát Tapasztó Ernő rendezte, és olyan intenzív, sűrített színházi élményt kínált, amelyben Harsányi Attila egyetlen pillanatra sem engedte el a közönség figyelmét. A darab középpontjában Rudolf Hess áll, a náci háborús bűnös, akinek
belső világát és önigazoló, torz logikával felépített hitrendszerét Harsányi kíméletlen precizitással tárjta fel.
Az ötven perces előadás során Harsányi megdöbbentő átlényegüléssel keltette életre Hess alakját, aki megszállott zsarnokként, megalázott gyermekként, hideg értelmiségiként, eltorzult szörnyetegként is megjelent. A színpadon nem volt különösebb díszlet vagy mellékszereplő, csak Harsányi, akinek száz arca és hangja van, és mind hiteles. Elhittük neki, hogy Hess úgy tekintett Hitlerre, mint istenre, aki válaszol, ha hívják. A tízparancsolat újraértelmezése mögött Hess valódi meggyőződése, sérült lelke és a hatalom iránti perverz vágya munkált. A produkció nemcsak Hess pszichéjébe ásott mélyre, hanem szembesített is azzal, hogyan lesz valakiből egy logikus gondolatmenettel kiépített ideológia nevében embertelen gyilkos. Megrázó, intellektuálisan is komoly kihívást jelentő darab, amelyben a színészi játék abszolút dominált.
A THEALTER második fele is méltó módon folytatta és zárta le a 35. alkalommal megrendezett színházi fesztivált. Bátor, tartalmukban elmélyült előadásokat láthattunk, amelyek hűen tükrözték mindazt, amiért ezt a THEALTER-t megszerettük. Olyan produkciók érkeztek, amelyek
nemcsak színházi élményt nyújtanak, hanem gondolkodásra és érzékeny figyelemre is ösztönzik a nézőt.
A THEALTER ismét bebizonyította, hogy továbbra is az egyik legizgalmasabb vidéki színházi találkozó Magyarországon, ahová évről évre érdemes visszatérni.
35. THEALTER Nemzetközi Színházi Fesztivál, Szeged, 2025. július 26 – augusztus 2.
A borítóképen A Patkányfogó Projekt előadása látható.
Fotók: thealterphoto2025 /Borítófotó: Kuklis István
