2025. szeptember 11-14. között immár hatodik alkalommal rendezték meg Debrecenben a Térey Könyvünnepet. A kulturális programsorozat első két napjáról itt olvashatnak, a harmadikról és a negyedikről Nagy Rudolf Imre és Pluhár Enikő tudósít.
Debrecen hatodik Térey Könyvünnepe ismét bebizonyította: nem csupán ünnep, hanem felfedezés is. A szeptember 13-ai délután és este programjai között olyan események szerepeltek, amelyek bár lokális gyökerekkel rendelkeznek, sokkal tágabb kulturális és történeti hálóba ágyazódnak. Ugyan az Art deco a pusztán elnevezésű tematikus sétát végül későbbi időpontban tartják majd meg, ebben a tudósításban indokolt írott nyomot hagynunk róla azoknak, akiket érdekel Debrecen építészeti arca. Sajó István (1896–1961) debreceni születésű építész, műszaki tanácsos, a magyar art deco egyik legismertebb képviselője, egy New York-i és németországi tanulmányút után hosszasan dolgozott azon, hogy az addigi népi klasszicista polgári utcák mellett modern, stilizált, formailag merészebb épületekkel gazdagítsa városa arculatát. A séta során különösen nagy figyelem jut majd a Hatvan utcai izraelita bérháznak, amelyet Sajó 1928-ban tervezett – ez az épület jól példázza, milyen módon olvasztotta össze az art deco forma- és díszítőelemeit a helyi építészeti hagyományokkal.
Térey János maga ifjúkorától ápolta Sajó emlékezetét,
2016-ban Szoboszlai Lillával együtt kiállítást is szerveztek a MODEM-ben és a Műcsarnokban, sőt Boldogh-ház, Kétmalom utca című memoárjában hosszan ír is az építészről. A régi Nagyerdei Stadion, bérpalota, villák, a Nagyállomás különleges héjazata visszhangozza egykori jelenlétét. Az építész lakása és tárgyai külön történetet mesélnek: kandallók, kerámialapok, bútordíszek, különleges tolóajtók, művészi részletek – mind az ő egyéni kézjegyeit viselik.
Délután öt órától a Déri Múzeum dísztermében került sor A szépíró olvas című programsorozat könyvünnepi eseményére, amelyen Molnár Illéssel Urbán Andrea kritikus beszélgetett. Molnár Illés költő, műfordító, irodalomtörténész 1981-ben született, tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte magyar és kommunikáció szakon. Első kötete Hüllők és izzók címmel 2013 elején jelent meg. Elmondása szerint sok mindent kipróbált, a bölcsészettől távoli foglalkozásokat is beleértve: „volt már minden, csak akasztott ember nem”.
Illés kötődése Debrecenhez ugyan nem folyamatos, de formáló erejű:
hétéves korától tizenhét éves koráig élt itt, ez volt az első irodalmi találkozások, érzékenységek kialakulásának időszaka. Elsősorban Weöres Sándor és Pilinszky János művészetét jellemezte a „zsigereiig ható” költészetélményként. Vallomása szerint a költészet arra való, hogy elmondhassunk olyan dolgokat, amelyekre a hétköznapokban nem lenne lehetőségünk.
A költészet fel tudja tárni azokat a valóságrészeket, amelyek többnyire rejtve maradnak.
A beszélgetés során – a sorozat célkitűzéseihez híven – Urbán a költő kedvenc szerzőiről (Eckhart mester, Ávilai Szent Teréz) és konkrét olvasmányélményeiről is érdeklődött, de betekintést nyertünk a vendég munkamódszereibe is: milyen nehézségek, örömök kísérik a kötetszerkesztést, hogyan találja meg a helyét a kortárs költészetben, hogyan hat rá, ha nem lírával foglalkozik (fordítás, kritika), és miként formálódik az anyag, amikor verset ír – a megfigyelés, a képalkotás, az érzés és a gondolat találkozása.
Kora este Meggyfavirág-magány címmel idézte meg Reszegi László televíziós szerkesztő és Bakó Endre irodalomtörténész Stetka Éva (1931–1999) költő, műfordító, esszéíró, tanár, könyvtáros életét és munkásságát.
Stetka az a személy az irodalmi kánonban, akit valószínűleg az irodalom iránt érdeklődők közül sem ismer tízből kilenc ember
– vetették fel a résztvevők. Pedig már hétéves korában verset írt Petőfiről, a Nyugat nagyjain nevelkedett, tizenévesen elismeréssel szólt róla Szabó Lőrinc. Mégis magány, társtalanság és családi tragédiák kísérték végig az egész életét. A traumaélmények sokszor visszaköszönnek verseiben is. Ezen a kivételes alkalmon a nagyszámú közönség megtekinthetett néhány Stetka-relikviát a Déri Múzeum archívumából (kéziratok, könyvek, fényképek, személyes tárgyak), majd meghallgathatta Reszegi tizenöt Stetka-versből készített hangantológiáját.
Az akusztikus effektekkel dúsított anyag a költészet szóbeliségének erejét villantotta fel:
amikor nem pusztán olvasható, hanem hallható, jelenlét-kölcsönzött a verses élmény. Bakó kortársi közelségből vallott Stetkáról: személyesen ismerte, válogatott kötetét ő maga adta ki. Reszeginek könnyű dolga volt, egyetlen kérdést kellett feltennie „Bandi bácsinak”: milyen volt Stetka Éva valójában? Az elkövetkező háromnegyed órában már sorjáztak is a válaszok.
A Térey Könyvünnep utolsó napján, szeptember 14-én Térey János születésének ötvenötödik évfordulójára emlékeztünk. A változatos programok a költői életmű különböző részleteibe nyújtottak betekintést, illetve a szakmaiságon túl a vele kapcsolatos történetek is megelevenedtek. Költészetének popkulturális vonatkozásai mellett műfordítói, valamint drámaírói tevékenységéről is hallhattunk. Az esős időjárásra való tekintettel a Kétmalom utcai szülőházhoz tervezett megemlékezés a Térey Könyvsarokban valósult meg. Itt a költő dolgozószobáját reprezentáló, könyvekkel, használati tárgyakkal teli helyiségben az érdeklődők más típusú személyességre is szert tehettek. Dr. Puskás István kulturális alpolgármester köszöntője után a Napraforgó Waldorf Iskola zenei műsora következett.
Az előadás részeként Nagyné Tóth Ágnes tanárnő, Térey János unokatestvére adta elő hegedűn saját zeneművét,
majd az iskola szülői kórusa szólaltatta meg a Female Affairs együttes Evening Rise című dalát és az Ubi caritas kezdetű éneket. Ezt követően Kemény István Babérkoszorú-díjas költő emlékbeszéde következett. Egy személyes hangvételű történettel indított, a Téreyvel megélt drezdai kirándulásáról. A Kétmalom utca motívumára épülő beszédében az életmű legfontosabb mozgatórugóit hangsúlyozta, mások mellett a „romlékonyság miatti fájdalmat”, „a tragikus hangoltságot”, valamint az aktualitások ismeretére irányuló vágyat. „Ott lenni, ahol a dolgok történnek, nemcsak értesülni az aktuális, ő így mondta, »kurrens eseményekről«, hanem tudni őket, és nemhogy napra, de másodpercre készen tartani a kezet a korszak ütőerén.”
Kemény emellett rámutatott arra, hogy Térey életének utolsó évtizedében módszeresen foglalkozott családja történetével,
saját múltjának feltárásával és feldolgozásával. Ezzel példát mutatott szülővárosának, Debrecennek, „hogy tegyen önvallomást, gondolja át, beszélje ki és el a múltját.”
Mercs János, a Csokonai Nemzeti Színház színművésze Falcsik Mari Az emlékezés mechanizmusa, In memoriam Térey János című versét szavalta el, amely az Alföld folyóiratban jelent meg, erre a napra időzítve. A színész az est folyamán többször is közreműködött Térey szövegeinek felolvasásával. A Térey Könyvsarok legújabb, harmadik tárlatának koncepcióját Dr. Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója ismertette. A Wagnertől a Depeche Mode-ig című kiállítás azt mutatja be, hogy milyen hatással volt Térey költészetére a zene, beleértve a Wagner operáival és a magyar popzenével való kapcsolatát is. A kiállítást Poós Zoltán költő közvetlen hangvételű beszéde nyitotta meg.
Közelebb kerülhettünk a költő zenei ízléséhez és popkulturális érdeklődéséhez,
Poós ugyanis egy rögtönzött popszótárt mutatott be: Térey egyes verseiben detektálta a popkultúrából származó sorokat, felhasznált idézeteket. A szövegfelismerésbe Poós a közönséget is bevonta kérdéseivel.
A vasárnapi programok második felének a Méliusz Juhász Péter Könyvtár adott otthont. Itt Simon Attila ókorkutató, egyetemi tanár kérdezte Karsai György professzort, klasszika-filológust, aki az Oidipusz vagy Kreón című köteten dolgozott együtt Téreyvel.
Az idén megjelent alkotás négy görög tragédia újrafordítását tartalmazza.
Bepillantást nyerhettünk közös munkájuk folyamatába: Karsai először ritmikus prózában készítette el a szövegek szó szerinti fordítását, majd Térey ezt a változatot formálta át. Térey fordítói attitűdjével kapcsolatban Karsai így fogalmazott: „az elsődleges az, hogy mondható, érthető, nekünk szóló szöveg legyen.” Mercs előadásának segítségével
több példán keresztül mutatta be, miben különbözik az általuk létrehozott drámaszöveg más fordítók munkájától.
Az elhangzott részletek Euripidész Oresztész és Médeia, valamint Szophoklész Oidipusz király című művéből származtak. Oresztész egyik beszédének kétféleképpen történő felolvasásával Mercs kitűnően megmutatta, hogy a Karsai által kiemelt szövegrészlet a hangsúlyozástól függően teljesen másként is értelmezhető. Simon a kötet erényeként említette Karsai egyes darabokhoz írt elemzéseit, melyekben hasonló kérdésekre tér ki, műhelytitkokat oszt meg.
A nap negyedik programpontja Térey Szodomában kövérebb a fű című, 2025-ben a Jelenkor Kiadó gondozásában publikált posztumusz kötetének bemutatója volt. Kricsfalusi Beatrix és Bazsányi Sándor irodalomtörténészek beszélgettek a szerző négy, ebben a kötetben közreadott drámájáról. Ezt a programot is Mercs felolvasása tette színesebbé – ezúttal a Jeremiás avagy Isten hidege című debreceni vonatkozású drámából hangzott el egy részlet.
Bazsányi ismertette Térey drámaírói munkásságának leglényegesebb mozzanatait.
Kricsfalusi a darabok színházhoz fűződő viszonyával kapcsolatban megállapította, hogy Térey „világot teremt és nem karaktereket egy ismerős világban”. Ezt követően a Jeremiás, az Asztalizene, az Epifánia királynő és a Szodomában kövérebb a fű című drámákat elemezték, beleértve a színpadi előadások tárgyalását is. Kricsfalusi Heiner Müller gondolatainak felidézésével hangsúlyozta a dráma színpadi megjelenésének fontosságát. A beszélgetés, valamint a Könyvünnep méltó zárásaként Kricsfalusi megemlítette, hogy Térey A Nibelung-lakópark című drámája újra színpadra került a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. A debreceni Csokonai Nemzeti Színházban október 8-án és 9-én tekinthető meg vendégelőadásként. A Térey János életművének különbözőségeit hangsúlyozó programok után Korpa Tamás költő búcsúzott a Könyvünnep mottójával: „Ha különbözöm, csakis akkor élek.”
Térey Könyvünnep, Debrecen, 2025. szeptember 13-14.
A fotókat Vass Attila Tamás készítette.
