A Várfok Galéria tavaly novemberben ünnepelte fennállásának 35. évét az „Egy része…” – Válogatott művek a Szalók-gyűjteményből című kiállítással. A jubileumi összegzés magával hozta az igényt, hogy a Galéria kiállítási struktúrája is profilváltáson menjen keresztül, ahogy ez a vele egykorú többi galéria, aukciósház (Godot, Kieselbach, Nagyházi, Virág Judit) esetében is már megtörtént.
A Várfok Galéria megújulása kapcsán egyszerre érzékelhetünk szűkítést és tágítást, mivel az eddigi kiállítási tér megosztása több egymástól eltérő kiállítási koncepciót foglal magába. Az utcai fronton továbbra is a galériához tartozó művészek egyéni kiállításai kapnak otthont. Elsőként
a Lebegő világ című tárlaton Rácmolnár Sándor Japánban tett utazása során készült sorozatát láthatjuk.
A cím a japán ukijo-e szó magyar fordítására, a „lebegő világok képeire” utal, amely egy 18. és 19. században virágzó japán művészeti stílus elnevezése. Legismertebb mesterei Hokuszai és Utamaro voltak, akiknek alkotásai az európai impresszionista művészekre is nagy hatást gyakoroltak. De a mai japán mangakultúra alapjait is ők fektették le, amely a képregények és rajzfilmek révén mára már világszerte hatalmas rajongótáborral rendelkező tömegtermékké vált. Erről a Néprajzi Múzeum idei Manga – Hokuszai – Manga. A Mester képgyűjteménye a kortárs képregények szemszögéből című kiállítása során is megbizonyosodhattunk, amely a Japán Alapítvány művészeti és kulturális csereprogramjának részeként jött létre.
Rácmolnár Sándor mostani grafikai sorozata tipikus útirajzokra épül. Egy európai művész Japánról alkotott sztereotípiáinak kivetülései: szamurájok, bonszaiok, szumó birkózók, maszkos kabuki színészek, origami papírhajtogatások. Manga- és játékfigurák, mint például labubu, moncsicsi, japán démonok (jókai), a kincugi, vagyis a japán „aranyjavítási” technika, a Fudzsi hegy, kabócák, szentjánosbogár-ünnep, haikuk és az oszakai Disneyland Godzillája kavarog a lapokon.
Japán klisék és közhelyek, banalitások, a tömegkultúra termékeinek kavalkádját látjuk,
amely szinte mindannyiunknak elsőre eszébe jut a felkelő nap országáról. Mindez a művészre oly jellemző, kicsit groteszk, kicsit ironikus stílusban; az abszurditás az össze nem illő rajzos motívumok vegyítésében, társításában, többrétegűségében rejlik. A kiállítás plakátjának választott képen egy kabuki maszkos alak eszeget origami papírdarut, vagy más értelmezésben lehet kabuki álarcos űrhajós is, aki szálldosó papírrepülőket kapdos el (Artikuláció). Máshol a különböző méretarányokkal, egymással ellentétes jelentéstartalmakkal játszik az alkotó. Az egyik rajzon a művész pózol egy hatalmas Godzilla figura mellett (Rácmolnár Godzillával Osakában), egy másikon harci díszbe öltözött szamuráj menekíti az üldözők elől az aprócska bonszai fácskát (Bonsait mentő szamuráj), egy harmadikon mintha egy szumó birkózó balettozna (Ecsetvonáson egyensúlyozó sumo birkózó). A Kincugi labubu kép pedig a törhetetlen tárgy (plüssfigura) törékenységének, egy tömegtermék egyedivé válásának disszonanciájára épül.
Mintha az egész kiállítás alapkérdése lenne ez a két világ közötti lebegés: hol húzódik a határ a tömegkultúra és az elitkultúra között,
van-e átjárhatóság, miként válik egy tömegtermékből egyedi műalkotás. Az utazás futó benyomásainak rögzítései ezek a rajzos nonszenszek, amit az újrahasznosított „vintage” anyaghasználat is megerősít. Nem egy rajzot láthatóan kitépett notesz- vagy füzetlapokra skiccelt fel Rácmolnár. Ezért a kompozíciók szerves részeit képezik a lapokon talált korábbi bejegyzések, táblázatok, jelek vagy különféle pecsétek, amelyek a távol-keleti (kínai, japán) kultúrákban különösen nagy szereppel bírnak, szignó helyett is használják őket. Az ukijo-e művészeihez hasonlóan Rácmolnár is merész, határozott, egyenletes vonalakkal dolgozik, kevés színt használ, és csak a kép aprólékosan kidolgozott fő motívumaira koncentrál. A művek így egyszerre hordozzák a japán művészeti stílus és az európai gondolkodás sajátos egyvelegét.
A belső, udvari termekben Wunderkammer címen a Várfok Galéria állandó kiállítása kapott helyet. A Galériához tartozó tizenkilenc egykori és jelenlegi alkotó – aatoth franyótól Sebastian Weissenbacherig – munkáiból összeállított válogatás a XIX. századi múzeumok szalonkiállításainak elrendezését követi. A művek: festmények, grafikák, objektek, installációk teljesen betöltik a falakat. A látogatót arra késztetve, hogy barangoljon kedve szerint, miközben lehetősége van szabadon felfedezni összefüggéseket akár a különböző alkotók, akár egy-egy művész különböző alkotói periódusai között. Jól megfér itt
egymás mellett Françoise Gilot absztrakt szürrealizmusa Gaál Kata hiperrealizmust szürrealizmussal vegyítő életképeivel,
aatoth franyo korábbi társadalomkritikus vörös korszaka a mostani természetközpontú dzsungelimpresszionista időszakával, El Kazovszkij magánmitológiájának tragikuma Herman Levente sivár, technicizált disztópikus világával.
Ahogy a geometrikus absztrakción belül is egyszerre látjuk párba állítva Kazi Roland erőteljes, energiát sugárzó expresszionista színhasználatú műveit és Keserű Károly visszafogottan pasztelles pointillista alkotásait, de
mindkettőben közös a nagyfokú koncentráltságra, az ábrázolás letisztultságára való törekvés igénye.
A csodakamrák világát megidéző képkavalkádból azonban a hónap alkotásaként kiválik egy-egy művész fontos alkotói periódusát összegző munkája, amely külön falat kapva hangsúlyosan jelenik meg a térben. Elsőként Szirtes János Hűség című képére esett a Galéria választása, amely a művész 2022-es Oxigén című sorozatának egyik darabja. Ez a sorozat egyfajta szintézis igényével jött létre egy új, életigenlő periódus nyitányaként Szirtesnél, mint azt a 2022-es kiállítás ajánlószövege is megerősíti: „Sejtszerű organikus formák, hieroglif írásjelekre emlékeztető spontán gesztusok, geometrikus alakzatok és fémes felületek kavarognak a képek befelé nyíló mély terébe.”
Rácmolnár Sándor Lebegő világ című kiállítása október 1-ig, a Wunderkammer – 19 művész, 19 látásmód című tárlat keddtől szombatig 12-18 óra között ingyenesen tekinthető meg a Várfok Galériában.
Fotók: Czimer Tamás/Várfok Galéria
A borítóképen Rácmolnár Sándor Artikuláció (papír, vegyes technika, 33,7 x 43,2 cm, 2026) című képe látható.
