Hirtelen lehűlt az idő. Ez abból is érezhető, hogy (jó magyar szokásként) legtöbbünk a buszra panaszkodik, amikor a Baross16 udvarán összegyűlünk egy szokásos kis késéssel a hét órai kezdés helyett. Fürkészve vizsgáljuk, ismerős érkezik-e a nagy pulcsi és széldzseki alá bújva. Kezünket dörzsölgetjük, hideg fröccs helyett inkább mást választunk, és bocsánatot kérünk egymástól az orrhangunkért. Az érdeklődőket és felolvasókat végül Pótor Barnabás és Váradi Nagy Péter főszerkesztő tereli be a Köztérbe, az ajtótól balra nagy asztalon kiterítve az alkalomra felajánlott könyvcsomagok és lapszámok.
Kis fészkelődés, mikrofonállítgatás után Váradi Nagy Péter köszönti a jelenlévőket a KULTer.hu tizenhatodik születésnapján, és elsőként megköszöni a rengeteg kiadónak és folyóiratnak a kedves felajánlásokat, amelyekkel a két KULTer stART-díjast tudják jutalmazni. A tavalyi évben támogatói aukcióval gyűjtöttek pénzt az oldal szerzőinek és szerkesztőinek, idén főleg a folyóiratelőfizetések dominálnak a 150.000 forintos díj mellett, de az ajándékok között például Bëlga-kazetta is lapul.
Ez a kilencedik alkalom, hogy átadják a szakmai stART-díjat, és ötödjére kapja meg filmkritikus.
A szabályok szerint bármelyik rovat szerzői közül kerülhet ki nyertes, amennyiben 30 évnél nem idősebb, illetve rendszeresen örvendezteti írásaival az oldal olvasóit-szerkesztőit. A közönségdíjast pedig a már ismert szavazófelületen választhatják ki az érdeklődők, akik, nagy örömünkre, évről évre egyre nagyobb számban vesznek részt. Szintén érdekesség, hogy most először a szakmai díj és a közönségdíj nyertese is női szerző lett: Szabó Réka filmkritikus és Filotás Karina költő.
A díjátadást és nagy tapsot követően a közönségdíjas Filotás Karina és Moklovsky Réka litKULT rovatszerkesztő elfoglalják helyüket az előkészített asztalnál. A mikrofon szükségesséről való vacillálás után rögtön a kézenfekvő kérdéssel indítják a közös beszélgetést: milyen érzés ezt a díjat megkapni? Igazán különleges, hiszen a szerkesztők és az olvasók bizalmát és elismerését is jelenti egyszerre. Filotást nagy meglepetésként érte maga a jelölés is, és azóta is tart ez az érzés, főleg mert ő maga is közösségszervező.
Hozzászokott, hogy inkább adni szokott, nem kapni.
Sokat jelent neki ez a visszajelzés, és megerősítette abban, hogy a jó úton jár. Első verseskötete Indulási oldal címmel idén jelent meg a Parnasszus Kiadónál, és irodalmi indulása egyáltalán nem a megszokott volt, hiszen közgazdász szakon végzett, és a gyerekkori próbálkozások után félretette a versírást. Majd az egyetem végén tért vissza hozzájuk cikkek, tudósítások írása közben, teljes erőbedobással.
Számára ezek a különböző műfajok inkább kiegészítik egymást, minthogy megosztanák a figyelmét. Teljesen más olvasásélményt ad például egy recenzió írása, és egy tudósításhoz másfajta koncentráció szükséges. Olyan kihívások ezek, amelyeket szeret megugrani a versírás mellett. Filotás éppen a KULTer.hu-nak írt legelőször tudósítást, és a pályakezdőknek is azt tanácsolná, hogy pont olyat kell megpróbálniuk, amit nem mernek. A saját bizonytalanságai nagyban alakították irodalmi pályáját, de egyébként jó folyamatként néz vissza erre.
Szerinte az írást csak tiszta szívvel lehet csinálni, ahol őszintének kell lenni az olvasókkal és saját magaddal is.
Az amúgy szegregált magyar irodalmi életben átjárókat kell nyitni, ezért különösen fontosnak tartja, hogy a saját íróműhelyükön nyitott legyen a légkör, hogy a félénkebbek is szívesebben részt vegyenek. Az általa vezetett Papírhajó Íróműhely közössége online és személyesen is szervez műhelyeket. Szerinte érdemes megmutatni, hogy milyen elfogadó, támogató és kitartó közösséget lehet teremteni a szövegek köré, ahol sosem marad egyedül a munkára.
Moklovsky ezúttal a Budapestre költözésével kapcsolatban kérdezi a költőt, elérhető volt-e egy irodalmi közösség, vagy először került az élet sűrűjébe. Filotás számára az otthoni irodalmi élet és a lehetőségek keresése fontos tapasztalatok voltak a nagyvárosba költözésekor. Erősen hatott a verseire az élmény, de eljutott oda, hogy nem ezzel kapcsolatban szeretné kiadni a következő kötetét. A határon túli versanyag inspirálta emellett a kötet írásakor. Egyébként
szerencsére voltak Székesfehérváron is ilyen közösségek,
de már gyerekként is megszállottan olvasott meséket, mondákat, verseket és az összes kötelező olvasmányt. Ezután kezdett el a testvéreinek kitalálni történeteket, amik megmozgatták a fantáziáját. Közgazdász foglalkozása mellett is pontosan erre van szüksége, munka után még marad energiája arra, hogy szövegekkel foglalkozzon, és jó, hogy teljesen más környezet a kettő. Alapból elég mozgalmas az élete, három év alatt háromszor költözött, az úton levés érzése folyamatosan alakítja pályáját, ami szövegein is látszik. Tervei szerint a mostani prózapublikációit szeretné jövő év végére egy kötetté formálni, így van mit várni az olvasóknak.
A beszélgetést megköszönve átadják a következő párosnak a mikrofont, akik Szabó Réka és (Berényi Csabát, a vizuálKULT rovatvezetőjét helyettesítő) Váradi Nagy Péter. A főszerkesztő rögtön személyes ismeretségük történetével kezdi, ami idén nyáron a FISZ-táborban kezdődött. A KULTer.hu képviseletében meghívásos alapon főztek a táborozóknak (elmondhatom, mert volt szerencsém kóstolni, kiváló) vacsorát, amikor Szabó Réka hirtelen előtűnt a semmiből, hogy bemutatkozzon a szakácsruhába öltözött Váradi Nagynak, mivel szokott a KULTer.hu-nak írni. Nagy meglepetés volt ez, hiszen
hogy kerül egy megbecsült filmkritikus csak úgy a FISZ-táborba?
Szabó idén vett részt először a táborban, ahová szerinte már esedékes lett volna korábban elmennie, és amúgy így éli az életét, bármire nyitott, ami irodalom, film és színház. Váradi Nagy kiemeli, az is először fordul elő, hogy egy ennyire sokoldalú szerző kapja a stART-díjat: Réka egyedi eset, mindhárom területen sikerült jelentőset alkotnia.
Ez nem döntésképtelenségből vagy ezermesterkedésból fakad, magyarázza Szabó, hanem mindegyiket ugyanannyira szereti. Számára kiegészítik egymást, emellett színesebbé tesz egy filmkritikát, ha van mögötte irodalmi háttértudás, és fordítva. Az egyetemi évek alatt sem akarta lekorlátozni magát. Az ELTE-n filmspecializációs szabadbölcsész hallgató volt, a mesterképzést összehasonlító irodalomból végezte, jelenleg Pécsett tanul dramaturg doktori képzésen. Viszont megnehezítette az egyetemi szocializációját, hogy hat hónap után vissza kellett költöznie Nyíregyházára a COVID miatt. Csak a mesteres évek alatt sikerült egy igazán jó társaságnak kialakulnia, ami az ELTE-re amúgy is jellemző. (A nagy előadóban nehéz beszélgetéseket kezdeményezni.)
Maga a város is terelte a színház, zene, irodalom felé.
Amikor Pesten az Örkény Színházban dolgozott nézőteresként, volt lehetősége darabokat többször is végignézni, vagy akár statisztálni, ami mélyítette érdeklődését. A dramaturg képzésén kisebb csoportokban irodalmi műveket adaptálnak, jelenleg Mariana Enríquez argentin írónő egy művét tervezik színpadra vinni. Munkájában Szabó gyakran foglalkozik a női identitás kérdéseivel, bár inkább intuitívan fordult e téma felé szakdolgozata írása környékén, és csak később vette észre, hogy visszatérő elemzési pont nála.
A Libri Talenttel kapcsolatban Szabó elmeséli, hogyan került a tehetséggondozó programba. A határidő előtti utolsó napon adta be a gyorsan megírt könyvtervét az interneten talált pályázatra, és felvételt nyert 300 jelentkező közül. Ezután egy éven keresztül gondozták a kéziratot egy mentorral, amelyet már kiválasztottak kiadásra. Itt találkozott a Sok ördögök írójával, Horváth Adéllal, aki buzdította, hogy vegyen részt a FISZ-táborban. Szabó a Nincs Online-on kezdte a publikálást a színház rovatnál, Törőcsik Mari nekrológjával, írt az f21.hu-nak is, és utána kötött ki a KULTer.hu-nál. Változó, hogy milyen gyorsan ír, de a
legtöbb filmkritikája a Letterboxd-bejegyzéseiből, inkább érzések mentén alakul ki.
A színkritikánál szerinte jobban kell figyelnie, a szakmai részletekre kell koncentrálni. Tavaly óta a díjazott írja a KULTer.hu Top 10-es színházi listáját, így emiatt is „kötelező” sokat járnia. Mivel Pesten él, sokféle előadást tud rendszeresen látogatni, amennyire pénzügyileg ez megengedhető. Mindenképpen kiemelkedő élménye a londoni National Theatre Electra/Persona előadása, melyben Cate Blanchett és Nina Hoss felváltva játszották a két szerepet. (A darab Szophoklész Elektráját és Bergman Persona című filmjét gyúrta össze.) Az előbbi színésznő iránti rajongása és a darab egyedisége motiválta, hogy kiutazzon megnézni. Todd Field Tár című filmje nagyon tetszett neki, amiben a páros szerepelt, de ha lenne lehetősége, inkább nem beszélgetne Blanchettel, mert nem tudná, hogyan kérdezzen tőle. Ezt egy teljesen más feladatnak gondolja.
Szabó ezelőtt kevés időt töltött Debrecenben, de lépést tart az itteni eseményekkel. Reméli, azt a sok kinézett Csokonai Színház-darabot minél hamarabb be tudja pótolni, és szorosabb kapcsolata lesz a várossal. A beszélgetés a szokásos „Szeretne valaki kérdezni?” próbálkozással, majd a kitartó figyelem megköszönésével zárul. Inkább
mindannyian elraktározzuk magunkban a hallottakat,
és később kezdeményezünk beszélgetést a résztvevőkkel, az este informális részén. Egy nagy taps és rövid szünet után a felolvasók véletlenszerű sorrendben mutatják be a 100 Thousand Poets For Change (100 ezer költő a változásért) nemzetközi mozgalom alkalmából hozott szövegeiket. Ezekben korunk problémáira reflektálnak, majd ki-ki felteszi a saját kérdését az esemény legvégén, kabátjába visszabújva.
KULTer.hu születésnap és 100 ezer költő a változásért, Debrecen, Baross16, 2026. október 13.
A fotókat Pótor Barnabás készítette.
