Érzelmes bankrablás

A Tolvajok városa igazi moziélmény, szerintem az év eddigi legizgalmasabb filmje, úgyhogy aki még nem látta, inkább pattanjon fel a monitor elől, és induljon el a moziba. Ben Affleck második rendezése rendkívül jelentős, ennyire jó “bankrablós” filmet nagyon régen láttunk már.

Boston a bankrablók fellegvára, Affleck és csapata is itt igyekszik némi plusz jövedelemre szert tenni. Látszik, hogy profik: kiszúrják a nyomkövetős, festékpatronos bankókat, mikróban sütik tropára a biztonsági felvételeket, soha semmiféle nyomot nem hagynak maguk után, sőt még ötletes jelmezekre is futja. Két melót is levezényelnek úgy, hogy az FBI már rég rájuk állt, de a macsó hősök sosem zavartatják magukat ilyen apróságokon. Az élet azonban nem csak bankrablásból áll, így ha lassan is, de idővel világos képet kapunk a szereplőkről és kapcsolataikról. Megtudjuk, miért olyan jó barát ez a két teljesen különböző figura, miért nem tudnak leállni és miért elkerülhetetlen a lebukásuk.

Affleck nem azért rendez izgalmas filmeket, mert különösen egyedi meglátásai vannak, feszes tűzpárbajokat forgat, vagy mert mesterien kezeli a kamerát, hanem mert kellően szimpatikussá teszi szereplőit. Sőt, a hatásvadász megoldásokat hallásból sem ismeri, a film több helyen is belefuthatna ismerős helyzetekbe, és pont azáltal válik izgalmassá, hogy ezt elegánsan elkerüli. Nem egy kilátszódó tetkó buktatja le a tolvajbandát, nem az utolsó meló miatt dobják fel a talpukat, egy finom befejezéssel zárja a filmet, ami éppen szokatlanságával kelt a nézőben hiányérzetet. A főhős nem hal meg (pedig az utolsó 20 percben vagy háromszor is lenne rá esélye), még a szerelmével sem jön össze (pedig szeretik egymást). A karakterrajzok olyan jól sikerültek (mindenki kirobbanó formát mutat Rebeca Halltól Blake Livelyn és Jon Hammon keresztül egészen Jerremy Rennerig), hogy néha el is feledkezünk róla, hogy ez egy “bankrablós” film, ahol szinte csak robbantgatnak és lövöldöznek.

Már ennyivel is elégedetten és boldogan állnék fel a vászon elől,  jól szórakoztam, köszönöm… De van még itt egy apróság, amit úgy hívnak: Boston. Affleck lokálpatrióta módon szereplővé teszi magát a várost is, van itt zűrös negyed, söröző, korcsolyapálya, a várost átszelő autós üldözés, bostoni alvilág, óriási totál plánok, minden, ami Boston. Ha a filmben bujkál némi szerzői attitűd, akkor az kétségkívül a városon keresztül szűrhető le.

A Tolvajok városa kicsit hasonló az Eredethez, mert úgy képes lekötni két órára a figyelmet (különösen az utolsó fél óra ígér körömrágós perceket), hogy alkotóelemeiben lényegében semmi újdonsággal nem szolgál (Hány jólelkű törvényen kívülit vagy elszánt FBI-ost ismerünk már? Hányan próbáltak már kitörni a megszokott életükből? Hányan reméltek már megváltást egy új szerelemtől?), ezeket mégis úgy rendezi össze, hogy legyen miért izgulni.

Tolvajok városa (The Town), 2010. Rendezte: Ben Affleck, forgatókönyvet írta: Peter Craig, Ben Affleck és Aaron Stockard, Warner Bros. Pictures.