Biztosan sokan ismerik Harry Pottert, Doktor House-t, az Odaátot, A Gyűrűk Urát, a Star Treket és a Star Warst. Arról azonban, hogy a történetekből megismert karakterek és események sok fiatalt továbbgondolásra késztettek, és hogy a több évtizedes múltra visszatekintő fanfiction az internet terjedése révén népszerű netes műfajjá nőtte ki magát, talán még nem is hallottak.
Évtizedek óta egyre nagyobb teret hódít az a jelenség, hogy a rajongók az általuk kedvelt filmeket, színdarabokat, tévéműsorokat, könyveket, animéket, képregényeket, játékokat (és azok szereplőit) alapul véve ún. fanfiction-öket, azaz saját maguk által kitalált történeteket írnak. Eddig ezeket többnyire fanzine-okban vagy kézről kézre adva osztották meg egymással, így azonban a nyomtatott fanfiction-ök csak szűk közönséget érhettek el. Az internet terjedése nagy lökést adott a műfajnak: a fiatalok ma már számos különböző, direkt erre a célra létrehozott weboldalon tehetik közzé írásaikat. Az olvasók zöme fic-nek, vagy fanfic-nek nevezi ezeket a történeteket, és előszeretettel (a legtöbb oldalon elvártan) kommentálja, értékeli is őket.
Az ilyen honlapok célja éppen az, hogy a kreatívabb rajongók visszajelzéseket kaphassanak, fejlődjenek, és egyre hosszabb és élvezhetőbb műveket tárhassanak a fanatikus olvasók elé. Egyes portálok fórumot is biztosítanak, amelyben lehetőség nyílik az ismerkedésre, az íróval való kommunikációra és a történettel kapcsolatos egyéb információk megszerzésére.
Természetesen mindenféle alkotás megfordul az adminok kezei alatt, akiknek feladata a fórum és a kritikák moderálása, továbbá a megjelenésre még nyilvánvalóan éretlen, nemritkán szarvashibákkal zsúfolt történetek, a „PWP”-k (azaz cselekmény nélküli, csak testi szerelemmel foglalkozó történetek) szelektálása, vagy az úgynevezett „Mary Sue-sztorik” „cenzúrázása”, amelyek rendszerint a szerzőről mintázott, „idealizált”, abszolút tökéletes hős sablonját veszik alapul.
Persze senki sem kezdi profiként, mindenki botladozva indul a Toplistás Író címéért, így aztán eleinte szükség van egy „bétára”, amennyiben nem akarjuk, hogy minden második fejezetünket visszadobja az adminközösség. A béta olyan, általunk felkért személyt takar, aki beküldés előtt átnézi az írásunkat helyesírási és értelmezési hibák után kutatva, és tanácsaival segíti a kezdőket. A béta és az író kapcsolata különleges abból a szempontból, hogy a béta személy még azelőtt látja a történetet, hogy az a közönség (és az adminok) elé kerülne. A plágium veszélye miatt célszerű tehát olyasvalakire ruházni ezt a feladatot, akiben maradéktalanul megbízunk.
A fanfiction alapvetően nonprofit írói műfaj; a szerzői jogra hivatkozva a weboldalak általában kötelezik íróikat minden történet elején a kijelentésre, miszerint az írásból semmilyen anyagi hasznuk nem származik, és a karaktereket jogos tulajdonosuktól csupán az írás-olvasás élménye miatt vették kölcsön. Ehhez hasonló figyelmeztetések természetesen magán az oldalon is megtalálhatók. Ezzel együtt néhány elsődleges szerző kifejezetten ellene van a rajongói történeteknek, de természetesen volt már példa arra is, hogy egy-egy tehetségesebb íróra épp az eredeti alkotók figyeltek fel, ami a lehető legnagyobb elismerés – egy fanfiction íróját már az is boldoggá teszi, ha egyáltalán kap történetével kapcsolatos visszajelzéseket az olvasóitól.
A fanfiction-ökkel komolyabban foglalkozó weboldalak mindent megtesznek a történetek terjesztéséért, aminek egyik kulcsa a könnyű elérhetőség. Így például kategóriák bevezetésével segítenek megtalálni azt a témát és stílust, amelyben az olvasó saját szája íze szerint keresgélhet. A kategóriák neve oldalanként változik, ám vannak kifejezések, amelyek általánosak a fanfiction-ök univerzumában. Elterjedtek a történet stílusára vonatkozó, vagy az abban főszerepet betöltő szerelmespár neveinek kereszteződéséből előálló mozaikszavak, például a Draco-Hermione párosból Dramione vagy az Akanishi-Kamenashi kettősből Akame.
A történet stílusát meghatározó összevont kifejezések magyarázatához a legtöbb oldal biztosít egy menüpontot, hogy mindenki tisztában legyen azzal olvasás előtt, mibe is készül belekezdeni. Itt megtaláljuk a rövidítéseket (OOC = „Out Of Character”, azaz az eredeti karakter jellemét átformáló történet) vagy azokat a (általában angol) kifejezéseket, amelyek a fanfiction-ök világában eredeti kontextusuktól eltérő jelentésben állnak (például a „slash”, vagy az „angst” terminus: előbbi azonos nemű emberek szerelmére, utóbbi pedig szomorú elemekkel teli történetre utal). Általában maguknak a kategóriáknak a leírása is terítékre kerül itt, így megtudjuk, hol találjuk meg a romantikus, a félelmetes és a humoros kitalációkat.
Érdemes megjegyezni, hogy a fanfiction-ök között is találunk olykor korhatárköteles (szexuális töltetű vagy horrorisztikus) történetet. Természetesen az internet is köti magát az erre vonatkozó szabályokhoz, így a korhatárok jelzése egy általánosan elfogadott amerikai rendszer szerint zajlik: a „G” jelzés minden korosztály számára, a „PG” 9 éves kortól, a „PG-13” 13, az „R” 16 éves kor fölött, az „NC-17” pedig kizárólag felnőttek számára ajánlja olvasmányait. A magyar írások között a tévében is használt, 12, 14, 16 és 18+ jelölés terjedt el inkább, de akad példa arra is, hogy a weboldal saját figyelmeztetéseket használ.
A magyar nyelvű fanfictionök főként Harry Potterrel foglalkoznak (legnépszerűbb a Merengő), de bőven akadnak történetek Doktor House-ról, a tündék világáról, a Hősökről stb. is. A Továbbvilág nevű weboldalon szintén Rowling hőseiről olvashatunk, de a majdnem 800 történetet tartalmazó Magyar Fanfiction Portál is tárt karokkal várja látogatóit, ahol sokféle fantasy típusú alkotásból szemezgethetnek az érdeklődők. A fanfiction.net-en – ami minden fanfiction-fordító Kánaánja, és nem mellesleg az angol nyelvű ficek kimeríthetetlen tárháza – senkit ne tévesszen meg a puritán külső (konkrétabban: bármilyen dizájn hiánya), mert a kategóriákon belül rengeteg könyv, sorozat, mese és film által ihletett történet várja az olvasókat.
Egy fanfiction-történet persze nem csupán az íróról, a karakterekről, a stílusról és a műfajról, hanem a mindezekre kiterjedő diskurzusról is szól. Akadnak írók, akik sérelmezik a keményebb kritikákat, és olyan olvasók, akik némileg elfogultan és nemritkán moderálásra való tekintet nélkül nekiesnek az általuk kedvelt írót kritizálónak, mégis inkább hálával tartozunk ezeknek a felhasználóknak: ők a silányság kitartó ellenségei, nélkülük nem fejlődnének az írások. Személy szerint évek óta nagy híve vagyok a rajongói történetek világának, és csak ajánlani tudom azoknak, akiket érdekel kedvenc regényük, filmjük, sorozatuk továbbgondolása, alternatív befejezése, netán saját ötleteikkel kívánják gazdagítani a közismert történeteket.
szerintem maga a fanfiction egy halál értelmetlen dolog – lényegében semmibe veszi az eredeti alkotót, olyan mintha bármikor helyettesíthető lenne a személy, következésképp az egyediség – tucatműfajjá a degradál (bár eleve egy harry potter már az) – ilyen alapon akárki írhatta volna ezeket a ponyvákat – nem beszélve, hogy lefogadom, a kronológiába rendesen belepiszkítanak a ficek
ez a jelenség totál beleillik a kortárs posztmodern zagyva világba, ilyen minden, egymástól nyúlnak az emberek, egymásba játszanak, nahát ez populáris szintem is működik ezek szerint
nem keverném a posztmodernnel
Na miért? Mi a különbség szerinted? Allúziók, átírások, újraírások. Ugyanaz.
jah csak a posztmodern mögött volt idea, eszme, és azért innovatív dolgokat is szült, új stílusokat, amik a mai napig alapjait adják a kortárs irodalomnak (persze itt bárki nekem jöhet az antik cuccokkal) – de akkor is sokkal erősebben látszanak a posztmodern dolgok lenyomatai…ööö míg a fanfiction csak egy…egy semmi egy nudli nulla per nulla, sehová se tart – és persze törvényszerűen pár posztmodern irányzat is kidöglött, de összevetni a kettőt kb olyan, mint egy mikrofonba okádó brutál-szexuál-gore-metált teszemazt a beatlesszel
Nagggyon jó írás!
Igazából ezeknek a jelenségekenek, mivel nem szépirodalmi értékük (jelentsen ez bármit) van, hanem egy alternatív világba kalauzolják az olvasót, kifejezetten jó, hogy vannak olyan képzelőerővel bíró emberek, akik továbbgondolják, illetve, hogy publikusan továbbgondolHATják. Nem hiszem, hogy ilyen kontextusban a plágium egyáltalán hiteles ellenérv lenne: Valamikor réges régen egy messzi messzi galaxisban az is megtörténhetett, amit én kitalálok azokkal akiket már más. 🙂 [csak Star Wars fanfictiont olvastam, illetve láttam megfilmesítve Star Trek fanfictiont, nem voltak rosszabb sztorik az eredetinél]
Jajjaj, de kedves naiv elképzelés az, hogy a moderátorok mindenhol moderálják az írásokat. Az internetről beszélünk kérem szépen, ahol mindenki mindent felrakhat (legalábbis egy darabig). Nem tudnék most megnevezni, de ha muszáj, simán előkeresnék oldalakat, ahol senki sem moderál semmit, és tele van ócska fanfic-ekkel. Vagy éppen direkt erotikus fan történetekre kihegyezett oldalak is léteznek.
Mellesleg az írást tekintve látom, hogy egy kicsit összekuszálódnak benne a dolgok. Az addig oké, hogy esszé akar lenni, de azt feltételezi, hogy minden olvasó tud angolul, és érti az angol szlenget is. Nekem is az urbandictionary-n kellett utána néznem, hogy mégis mi az a PWP, mert az hogy ott van egy sor mini-magyarázat zárójelbe az ilyen témánál nem biztos, hogy elég. Máshol meg a szöveg csöpög a giccstől, idézem: “Persze senki sem kezdi profiként, mindenki botladozva indul a Toplistás Író címéér” Ezzel az egy mondattal tele van a padlásom. Ez annyira egyértelmű tény, hogy ezt kiemelni egy írásban emberiség elleni bűntett kellene legyen.
Valamint a fanfiction nem feltétlenül csak egy irodalmi műfaj. Ha én készítek egy mod-ot (na ennek te nézz utána) mondjuk a Half-Life univerziumra a HL2 játékmotorját felhasználva, és feltöltöm moddb-re akkor van nekem is egy fanfic-em. Vagy ha forgatok egy amatőr filmet egy más által kitalált univerziumban, akkor szintén fanfictiont készítettem.
Végezetül nekem általában nincs akkora bajom a fanfic-el, mint “kémikus billy” nevű kommentelőnek, bár én főleg mod formájában találkozom velük. Viszont nagyon unom én is akkor, ha az eredeti szereplőkkel történik a dolog. Vegyük példának a Star wars-t: Valaki ír egy fanfic-et egy jedi mesterről, aki valahol a galaxis szélén tartja a rendet. Oké, semmi gond. Amennyiben időileg és szabályilag megfelel a SW univerzumnak nincs vele gondom, de amennyiben ez a sztori Obi-van Kenobi-ról szól, akkor köszönöm inkább ne. Ezt a szereplőt George Lucas, meg az írócsapata csiszolta, egy amatőr író ebbe ne szóljon bele, hogy vele mi történik a fő cselekményszálon kívül.
Ennyit az én mondókámról.
Szerintem jó ez. Meg tök posztmodern is. Tökre.
szerintem ezt nem is összevetni kell a posztmodernnel, hanem a posztmodern korszak részeként kezelni, aki ezt nem látja be, az azt sem igen vágja mi az a posztmodern
Elfelejtettem hozzátenni, hogy a “Büszkeség és balítélet meg a zombik” hivatalosan egy paródia regény, és bár technikailag nézve van kapcsolata a paródiának a fanfiction-hez, gyakorlatilag viszont nem érdemes összekeverni a kettőt, mert valaki nagyon megsértődhet.
Próbálja meg például valaki egy humoristának mondani, hogy bizonyára nagy rajongója a Való világnak, mivel azt parodizálta. Valószínűleg az az illető lesz a következő stand-up témája.
Tehát arról a borítóról beszúrt kép elégé pontatlan.
Büszkeség és balítélet meg a zombik: “hivatalosan” nevezhetjük paródiának, mert részben az, de ez nem zárja ki azt, hogy egyben fanfiction is legyen. Egy rakás cikk, esszé és tanulmány foglalkozott a fanfictionnel a kötet apropóján, és közel sem mindegyik végkövetkeztetése az általad említett álláspont. Magyarországon nem volt a kötetnek ilyen jellegű visszhangja, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés, hogy fanficition-e, másutt ne merült volna fel a könyvvel kapcsolatban. Ez tehát egy létező és releváns kérdés, amire nem adható egyértelmű válasz.
nézőpont kérdése, végül is ki mondja meg, hogy minek hol a határa
Kedves Vidra!
Természetesen mindenkinek szíve joga utálni vagy szeretni ezeket a történeteket. De le kell szögeznem, hogy a cikk csak egy általános ismeretterjesztő akart lenni ezekről az írásokról. Tény, hogy sok a silány írás, és modik sem mindenhol vannak. De én nem arról írtam, hogy az összes oldal olyan tökéletes, és kész; hanem megemlítettem, hogy az igazán jó gyűjtő holnapok hogyan is működnek általában, és mik azok a feltételek, amelyeknek (ha a legtöbb ilyesfajta honlapot nézzük,) nagy általánosságban megfelelnek.
Az, hogy utána kell nézni pár rövidítésnek, nem hiszem, hogy olyan rettenetesen nagy áldozat lenne azok számára, akiket valóban érdekel is az ilyesmi. Nem Magyarországon kezdődött a fic-írás, épp ezért nincs is minden kifejezésre magyar nyelvű megfelelő. A cikk egyébként sem a kifejezések szótárának készült, hanem – mint már mondtam,- általános ismertetőnek a fic írásról. Emiatt, és mert nem kisregényt vártak a szerkesztők, nem listáztam és magyaráztam oldalakon keresztül a rövidítéseket (és részletesebb véleménykifejtésre is épp ezért nem került sor). Léteznek direkt erre a célra oldalak a neten, ha valóban érdekel valakit a jelentése valaminek, képes két kattintást és 3 percet rászánni az életéből.
(Akkor itt meg is említeném, hogy ez a “Ha én készítek egy mod-ot (na ennek te nézz utána) ” nagyon gyerekes volt. Ez nem afféle kinek-nagyobb-a-szerszáma verseny. Az angol rövidítéseim nem azért voltak a cikkben, hogy bemutassam, mennyire menő vagyok, mert én tudok ilyeneket, hanem mert a legismertebb rövidítések közül valók voltak. Azt pedig ne hidd, hogy a játékfejlesztésről még csak te hallottál.)
A fanfictionről egyébként, mint irodalmi műfajról írtam, mert én ezt az oldalát ismerem és szeretem. Amennyiben van kedved, (energiád az van hozzá, látom,) írj az általad szeretett fajtájáról te magad.
Egyébként a még kezdetleges, amatőr műveket is el kell fogadni, nem pedig pocskondiázni. Rengeteg kimagaslóan jó ficet olvastam már a sorozatok eredeti szereplőivel, például a háború utáni eseményekről H. Granger szemszögéből, vagy egyéb alternatív megoldásokról. Ez itt a kulcsszó: alternatív. Lehet töprengeni rajta…
Ez a cikk nem a fanfiction-ök Bibliája, és én sem verem az asztalt, hogy szentírásként kell elfogadni. Pusztán leírtam pár dolgot, amit megfigyeltem az elmúlt években. A cikk korántsem teljes, (és egészen biztosan szubjektív,) de ennyi helyre, ennyi fért. Nem a szavakon kell lovagolni, hanem eldönteni magadban, hogy van-e hozzá kedved, felkeltette-e az érdeklődésedet annak ellenére, hogy ellene vagy az eredeti karakterekkel átszőtt ficeknek. Ha igen, akkor menj, olvass egyet. Ha nem, akkor viszont nem kell a ficekre pazarolnod az idődet – tudtommal senki sem tart stukkert a fejedhez.
A PWP és a többi rövidítés épp ilyen szellemű feloldására van szükség az efféle írásokban: rövid, pontos, az olvasást különösebben nem megakasztó, mégis informatív magyarázatára. Nekem semmiféle hiányérzetem nem volt, de akinek akad, valóban nagyon egyszerűen utánakereshet.
A Vidra által kiemelt inkriminált kijelentés ugyanakkor, ha “egyértelmű tény”-ekről beszélünk, nem mondat, s ezt azért érdemes megemlíteni, mert nem önmagában fontos, hanem az érvelés részeként: a “béta” szerepének bevezetését szolgálja. Egyébként is inkább csak némileg közhelyes, ám nem giccses – belefér a szöveg retorikájába. Teljesen rendben van a cikk, érdeklődéssel olvastam.
szerintem is oké szöveg amúgy
Köszönöm szépen 🙂 Amennyiben Vidra kedves számára mégiscsak giccsnek számítana, nem tudok mit tenni. Ez az első ilyen írásom, sosem írtam még cikkeket – még ha ez nem is mentség. Na de valahol el kell kezdeni, legfeljebb majd igyekszem levetkőzni ezt a rossz szokásomat.
Én évek óta írok fanfictiont és nem tekintem magam nullának, ahogy magát a ficeket sem. Ez egy irodalmi műfaj, egy továbbgondolás, alternatív megoldás, vagy ahogy tetszik. Mindenkinek szíve joga eldönteni, szereti-e, vagy sem, de mielőtt pocskondiázni kezdené, talán olvasson el egy párat, hogy halvány fogalma legyen róla, mit is hord le. Vagy akinek ilyen nagy szája van, az írjon, kérem szépen! Könnyű ám úgy ítélkezni, hogy semmit sem tettünk le az asztalra.
Egyébként a Merengő, valamint a Fanfiction.net oldal tagja vagyok, és mindkét oldal nagyon jó. Csak dicsérni tudom őket. Ennyi, köszönöm szépen!