Locsolás utáni partyfíling

Húsvét hétfőjére nagy erőbedobással készültek a hajdúböszörményi BPP (Bath Park Party) bulik szervezői a Fürdőkertben. Kilenc körül már az ajtóban toporogtam, de így sem én voltam az első számú befutó, és igencsak kapkodnom kellett a fejemet, hogy alaposan körülnézhessek, mielőtt felgyűlik a tömeg, mivel gyorsan zajlottak az események.

Stroboszkóp, tíz reflektor, valamint egy elég szépen felszerelt DJ-pult fogadta az érdeklődőket, ami azt jelzi, hogy nem kis technikai felkészültséggel rendelkezik a szervező csapat. A buli kezdetén – nem kis megelégedésemre – White művész úr szolgáltatta a zenét. Még nem hallottam korábban, de kár lett volna kihagyni, végig improvizált, friss elektronikus slágereket dolgozott fel, ihlettől hajtva rögtönzött – és mindezt magas színvonalon.

Aznap este alacsonyan – és nagy gyakorisággal – röpködtek a David Guetta, Chocolate Puma, Afrojack, Deadmau5, Prodigy, Goldhand és Matula feldolgozások, valamint remixek. A White által teremtett zenei atmoszféra egyik kiemelkedő pontja egy Kelly Clarkson feldolgozás volt. Én – saját hibámból – ülve partiztam ugyan (viszlát lábujj-gyilkos magassarkúak), de messziről minden bizonnyal úgy néztem ki, mint akit elkapott egy hosszan tartó és igen aktív rángógörcs, mert nem lehetett mozgás nélkül kibírni az előadást. Persze rajtam a tornacipő sem segít sokat, hisz olyan vagyok, mint a birodalmi lépegető, de úgy tűnt, mások tudtak és akartak is táncolni: a forgatagban néha felvillant egy miniszoknya, egy halvány karszalag, egy-két fiú pedig táncpárbajjal is próbálkozott, nem is rosszul. Szinte mindenki megtalálhatta azt a stílust, amit kedvel. Volt itt dance, trance, elektronizált R&B és még sok más.

Külön élmény volt Peugeot művésznévre hallgató barátunk kommentárjában követni az eseményeket, aki már este 6 órától kezébe kaparintotta a mikrofont, s nem hagyott nyugtot se élőnek, se holtnak, mindenkit táncra, nevetésre ingerelt (engem főként nevetésre), gyakorlatilag több órás stand up performansszal szórakoztatta a közönséget.

Tizenegy órára már jelentős embertömeg gyűlt össze abból a régi, szimpatikus, „lassan-egy-tűt-sem-lehet-leejteni” fajtából. Külön élvezet volt nézni a lelkesedést az arcokon. A DJ-pult mögött ütöttem fel a bázisomat, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a tánctérre és a bárra, szóval volt alkalmam megfigyelni a társaságot. A jó keverés már csak azért is fokozta a hangulatot, mert minden szám kezdetén hallani lehetett a tömegből – hol az egyik, hol a másik sarok felől – az átszellemült női sikolyokat a kedvenc dalok hallatán, ami vérpezsdítően hatott a férfinemre is.

Az ember azt hinné, húsvét hétfő estéjére mindenki hullafáradt, de az április 25-i BPP Húsvét résztvevői bizony megcáfolták ezt az előfeltevést, a fiatalabb korosztály már elég korán, harcedzettebb társaik pedig kicsit később érkeztek, így végül egy egészséges 450-500 fős tömeg ünnepelte együtt az egész napos szódás-kölnis locsolgatós hagyomány lezárulását. White után BeeBoy, majd LaleePapee kerültek a keverőhöz. Paul Kalkbrenner, Compact Disco, LMFAO zenéivel pörgették tovább a hangulatot, LaleePapee (a közönség nem kis örömére) még a fülbemászó Mizut is leadta Fluortól, majd DJ-párbajba keveredett BeeBoy-jal. Az este vége felé közeledve a Csákó-Killman elektro-techno páros tehetségéből is ízelítőt kapott a közönség. Csákó játszott például Ferry Corste-től, Steve Angellotól, KillMan pedig saját szerzeményei mellett Umek, Tiga és Rush zenéivel keményített be.

Még az időjárás is kedvezett a szervezőknek, a legtöbben kiskabátban, pulóverben érkeztek, ám miután megszaporodtak az emberek, a tánc alatt annyira befűtötték a teraszt, hogy hamar lerepültek a ruhadarabok; körben a padokon úgy felgyűltek a ruhák, mint a máltai szeretetszolgálatnál. Egy dolgot mondhatok csak zárásként (és egészen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül): jövőre ugyanekkor, ugyanitt.

BPP Húsvéti Party, Hajdúböszörmény, 2011. április 25.