Annak ellenére, hogy Magyarországon nem igazán népszerűek, Myont és Shane 54-et mégis a világ legjobb lemezlovasai között tartja számon az elektronikus zenei szcéna. Nevük mára egybeforrt a mashup fogalmával, hiszen kifinomult érzékkel párosítják össze az egymástól szögesen eltérő zeneszámokat. Legújabb megjelenésük egy két és fél órás audio-puzzle, amit gondos kezek illesztettek egybe.
Égető Márió és Császár Előd karrierje viszonylag rövid idő alatt jutott el arra a szintre, amiről a legtöbb magyar lemezlovas csak álmodozni szokott: egyedüli magyarként zsinórban három éve szerepelnek a brit DJ Magazine listáján a világ száz legjobb DJ-je között, illetve olyan sztárok támogatását élvezik, mint az Above & Beyond trió és Armin van Buuren. Szerzeményeik a világ legnevesebb kiadóinál jelennek meg, rendszeresen lépnek fel a világ számos pontján, legtöbbször teltházas közönség előtt, az International Departures című rádióműsorukra pedig milliók kíváncsiak világszerte.
Ezért a sikerért a srácoknak keményen meg kellett dolgozniuk. Manapság ugyanis szinte lehetetlen kiemelkedni a középszerű lemezlovasok és producerek sűrű és zavaros mocsarából, hacsak le nem tesz az ember valami újat és szokatlant arra a bizonyos asztalra. Myonék is kénytelenek voltak ezzel a ténnyel szembesülni, nekik mégis sikerült egy olyan kategóriát találni, amiben talán a legjobbak a világon: ez pedig a mashup. A mashup a DJ-mix egy olyan formája, ami két vagy több zeneszám felhasználásával jön létre. A legtöbb esetben az egyik szám hangszeres része egy másik track a capellá-jával egészül ki, egy teljesen új dalt életre hívva. A mashup készítésénél az egyik legfontosabb szempont a harmónia, vagyis az, hogy a két kiválasztott hangsáv tökéletesen illeszkedjen egymáshoz. Ehhez pedig Myonnak és Shane 54-nek igazán különleges érzéke van: nélkülük talán még ma sem tudnánk azt, hogy milyen jól szól együtt a Nirvana Smells Like Teen Spirit-je és a Coldplay Viva La Vida-ja, arról nem is beszélve, hogy vajon hogyan férhet bele 102 darab (!) szám egy egyórás megamixbe. Az egyik mashupjuk ráadásul akkora világsiker lett, hogy önálló kislemezként is megjelent, sőt még videoklip is készült hozzá.
A páros azonban még ennél is tovább ment: legfrissebb, két CD-s válogatáslemezük, az International Departures vol. 2 esetében arra vállalkoztak, hogy több mint negyven trackből egy két és fél órás mashup-folyamot hozzanak létre. Aminek ráadásul úgy kell hömpölyögnie, hogy közben ne csendesedjen le állóvízzé, de nem is verhet nagy hullámokat, nehogy felboruljon az a csónak, amiben a hallgató evez. Az ID vol. 2 alatt a csónak és utasa szerencsére nem válik a habok martalékává, viszont megszakadni sem kell a nagy evezésben, mert mind a két lemez biztosítja azokat a folyamatosan lüktető hullámokat, amelyek segítségével biztosan haladunk előre. Az album külön érdekessége, hogy egy átlagos zenei válogatással ellentétben nem a legújabb, egy-két hónapja megjelent anyagokból táplálkozik, jócskán találhatóak rajta egy éve megjelent vagy ennél régebben kiadott szerzemények is. Elődéknek köszönhetően ugyanakkor olyan örökzöld klasszikusok is felcsendülnek a rajongók legnagyobb örömére, mint a Silence a Deleriumtól vagy a Shivers Armin van Buurentől. Azonban nemcsak mashupok szerepelnek a válogatáson, ugyanis számos Myon & Shane 54-dal, illetve remix is színesíti a két korongot. Műfaji szempontból az album a progresszív vonalat erősíti, ami kétszer 75 percben ugyan unalmasnak tűnhet, de szerencsére mindig pont akkor történik egy élesebb váltás, vagy akkor lép be egy új vokál, amikor a hallgató figyelme lankadni kezdene. Ebből az következik, hogy egyszerűen lehetetlen abbahagyni a mix hallgatását és kiszállni a csónakból, annyira magával ragadó a folyam. Ennek oka pedig az a megbonthatatlan összhang, ami az ID vol. 2-t jellemzi: a puzzle minden eleme tökéletesen és precízen illeszkedik egymáshoz, látszik, hogy az alkotóknak rengeteg munkája fekszik a megfelelő kirakós darabok kiválasztásában és összeillesztésében.
Az album hibája, hogy egy-egy szám hosszát szokatlanul elnyújtották. Ez magától értetődően azt jelenthetné, hogy kissé leül a hangulat, de Myonék is érezték ezt: úgy próbálták kiküszöbölni a problémát, hogy gyakran váltakoztatták az adott számot felépítő elemeket, de amikor sokadik alkalommal szólal meg a refrén, az már egy kicsit zavarónak hat. Ennek ellenére az International Departures vol. 2-vel a két magyar fiú alaposan feladja a leckét a jövőbeli elektronikus zenei válogatáslemezek készítőinek, legyen szó akármelyik sztár-DJ agyonmarketingelt zenei megjelenéséről.
Az audio-puzzle darabjai olyan erősen tapadnak egymáshoz, mintha már a kezdetektől egy darabból állt volna az egész. Myon és Shane 54 nemcsak azt mutatta meg, hogy mennyire izgalmas dolog kirakóst játszani, hanem azt is, hogy miért tartoznak a világ DJ-inek elitjébe. Mert bizony külföldön is komolyan számolni kell velük, hisz a magyar zenei életből nekik sikerült először az a valódi nemzetközi áttörés, amivel oly sokan próbálkoznak ebben az országban. Ezt az eredményt már senki sem veheti el tőlük.
Myon & Shane 54: International Departures vol. 2 – Summer of Love, Armada, 2012.
