CXLIX.
Nemcsak mert az erotika átszínezi
egyneműek barátságát is –
a miénk szenvedélyes szerelem volt,
erre mind a ketten rájöttünk,
és nincs is talán vége még.
CL.
Amikor először mentünk együtt a Balatonra,
öten az ő trabantjukkal, édesapja vezetett,
mi hárman hátul barátom kis húgával,
minden lehető résben csomagok,
s végül édesanyja még egy dunyhát is ránk dobott.
CLI.
Ha fürdőruhához hűvös volt is,
mi kissé még borzongva a vízben kezdtük a napot,
majd a part menti betonmélyedésbe húzódtunk,
hol sütött a nap, de a szél nem ért,
repeső szívvel, és fölöttünk az ég.
CLII.
Ha égette a talpunk, jó volt,
ha szúrta, valahogy az is,
nem fáradtunk bele a hancúrozásba,
minden miénk volt, s mi cingár istenek,
szabadstrand fölkent szabadjai.
CLIII.
Édesanyja mestere a gondoskodásnak,
bőséget árasztó Kurázsi mama,
ferde diktatúra egyenes embere,
ki a rendőrt is helyre tette, ha kifogásolta
mondjuk a parkolóban fölvert sátorunk.
© Nyilas Atilla Richárd, 2012. Minden jog fenntartva
A sorozatot a Gamax Kft. támogatja.
