A Déri Múzeum az Et Lettera – Képeket írni, szavakat rajzolni című kiállítással nyitotta meg ismét kapuit a nagyközönség előtt. A tárlaton az írás- és rajztanulás történetéről, az európai könyv- és illusztrációs művészetről, valamint kortárs és klasszikus szépíróink művein keresztül az írás és a kép egymásra hatásáról tanulhatunk.
A kiállító alkotók irodalmi, képzőművészeti és egyéb nyelveket alkalmaztak. Baglyas Erika négy kínai származású nővért kért meg, hogy az életükről írjanak. Összesen negyven feljegyzés készült, de sem ő, sem a kiállítás látogatók nem tudhatják, miről szólnak a szövegek, ha nem tudnak kínaiul. Egy kínai lány személyében magam különleges tárlatvezetőre akadtam. Tőle tudom, hogy a szövegek általános örömöket írnak le, mint a szerelem, a boldog gyermekkor, avagy a hála a római tanulási lehetőségért. Emellett olyan életigazságok is szerepelnek a falakon, mint hogy az emberekkel való találkozások enyhítik a tapasztalatok fájdalmát; a nőknek nagyobb akaratereje van, mint a férfiaknak; a nehézségek által tanulunk, fejlődünk.
Továbblépve Molnár Dóra Eszter sorozata tárul elém, melynek központi mondanivalója, hogy a tapasztalatainkkal egyenes arányban nőnek elvárásaink. Ruhacímkéket látok, melyek óvodai jelekként funkcionálnak (pl. gereblye, gólya, alma, könyv), de közben az alkotó többlettartalommal ruházza fel őket, kisarkított példaként tekint rájuk.
Solt András kapcsolási rajzra emlékeztető képe után tabletet hívok segítségül, hogy a falon lévő kódok beolvasása után régi litográfiai mészkőlenyomatok, grafikák jelenjek meg előttem. Egy egész utópisztikus fantáziavilág. Megtudok néhány részletet a készítés folyamatáról: az alkotó éppen akkora mészkövet használt fel, mint a kép végeredménye. Ez megközelítőleg egy A/4-es méretnek felel meg, és nagyon aprólékos kidolgozást igényel.
Benczúr Emese évekig gyűjthette ruháiról a címkéket, mire sikerült összehoznia a CUT BEFORE USE – Vágd ki, mielőtt használod című munkáját. Alkotása érdekes kérdéseket vetett fel bennem: mit használ az alkotó tulajdonképpen: a ruhát vagy a címkét? Egyáltalán szükség van ennyi ruhára? Ezután olyan kortárs írók írásaiból szemezgetek, mint Borbély Szilárd, Dragomán György, Marno János, Lackfi János, Térey János vagy Szijj Ferenc, de szövegeik mellett néhány feliratokkal ellátott Tandori-rajz is található.
A kiállítás egyik ékessége Csokonai Vitéz Mihály levele 1802-ből, valamint Kazinczy Ferencnek a magyar nyelv polgári nyelvre emelésével kapcsolatos levele 1808-ból. További érdekesség Tóth Árpád rajzos levele szüleihez. Egy oszlopot körbejárva pedig Kosztolányi Dezső A megvadult írógép című írása olvasható, és ha nem szédülünk el túlságosan, mialatt körüljárjuk, akkor az emeleti kiállítóterembe léphetünk tovább.
Az írás története vár itt ránk. Ennél a résznél hiányoltam a feliratokat, ugyanis a könyvek származási helye van csak feltüntetve; az évszámok, a könyvcímek és az egyéb információk hiányoznak. Sajnos a teremőr sem tudott segíteni az eligazodásban, így az értelmezés is nehezebb volt. Az utolsó terembe érve aztán Vincze Ottó installációjával, hat darab méretes dobókockára emlékeztető kubussal találkoztam. Ezek közül öt pasztellszínű, egy fekete. Felületükön a pöttyök be vannak mélyítve, és úgy helyezkednek el a teremben, mintha épp most dobtak volna velük. A terem sarkaiba állított padokon múzeumi alapfogalmakat írtak fel. Gyűjtés, megőrzés, kiállítás, publikálás. Méghozzá hamuval kiszórva.
Érdekes volt napjaink ultramodern vívmányai mellett látni a réges-régi könyveket, elgondolkozni a technikai fejlődésen, és azon, hogy milyen jövőmasinák segítik majd a későbbiekben az írás fejlődését.
Az Et Lettera – Képeket írni, szavakat rajzolni című kiállítás 2012. szeptember 9-ig tekinthető meg a debreceni Déri Múzeumban.