CCLI.
Utólag, már ismertem az „Equus”-t,
pszichotikus-közeli állapotban
váratlanul összeállni látszott
a motívumok tündéri láncolata,
amelyen leereszkedtem az alsó világba.
CCLII.
Hófehérke törpéi, zsinórpályán,
papírcsilléken utazó műanyag katonák,
római bánya ábrája egy történelem-,
kőtörő képe egy magyarkönyvben,
doktor Jones vidámparkos gyerekbányája –
CCLIII.
Effélékből egész sorozatot „láttam”,
de a legerősebb a szülői fenyegetés,
hogy ha nem tanulok, oda kell mennem,
a fizikai munkát nem fogom bírni,
az ettől és mástól való félelem volt.
CCLIV.
Mindenesetre már úgy érettségiztem,
hogy ha nem vesznek föl, akkor leszállok,
s mikor ki kellett hagynom egy félévet,
és Párizs miatt kissé el is adósodtam,
szenvedélyes tervem aktualizálódott.
CCLV.
Hátráltatott viszont a félig-meddig kinőtt
gyerekkori asztma, ha kisoroztak miatta,
félő volt, hogy ide se engednek,
ezért ismeretséget kerestem és találtam:
egy „bányamérnöknőt” barátomék házában.
CCLVI.
Üzentem neki és a válaszára vártam,
közben alkalmi munkákat vállaltam,
talán akkor ellenőriztem könyvelést,
s a Marx egyetem felújítása során
vettem részt a költözgettetésben.
CCLVII.
De válasz nem jött, csak hitegetés,
míg végre találkoztam vele, és
megértettem, a kutyát nem érdekli,
beteg vagyok-e, kell a kétkezi,
és a tüdőmanókról mélyen hallgatni.
Jegyzet
Ezúton is köszönöm a GAMAX Informatikai és Munkaerő-kölcsönző Korlátolt Felelősségű Társaságnak és ügyvezetőjének, dr. Homonnay Gézának sorozatom nyolc hónapon át tartó támogatását. (Ny. A.)
© Nyilas Atilla Richárd, 2012. Minden jog fenntartva
