A 2012-es Talentométer verseny győztese, vagyis az egri Ethnofil zenekar második nagylemezének bemutatására készül. A banda népzenei, világzenei és jazz elemeket használó izgalmas kísérleteiről a szakemberek is elismerően nyilatkoznak. Az Ethnofil egyik frontemberét, Weil Andrást kérdeztük a zenekar életéről, illetve az ethno alapokon álló, de elektronikus és fúziós irányba is nyitó Kókuszmúzeum című új lemezről.
KULTer.hu: Kezdjük az alapoknál! 2008 végén alakult meg a zenekarotok, négy fiatal egri zenésszel, Okos Gergővel, Simon Ádámmal, Kocsis Leventével és veled a fedélzeten. Az azóta eltelt csaknem hat év alatt sok minden történt veletek. Mik voltak a legfontosabb változások, milyen mérföldköveket tudnál említeni?
A legfontosabb változás evidens módon maga az idő múlása volt: a zenekar eddigi fennállása alatt sokat ért a személyiségünk, a gondolkodásmódunk és az ízlésünk, bár azt állítani, hogy mi felnőtt emberek lennénk, azért erős túlzás lenne. Az első komolyabb mérföldkő talán az volt, amikor körülbelül tizenhét éves korunkban összehoztunk egy vállalható kis koncertrepertoárt és nekiálltunk játszani gimnazistaként. A többi ezután jött magától, egyre több volt az ötlet, nőtt a lelkesedés, jöttek az újabb nóták, majd kiadtuk a Fülön Csíp című lemezünket 2011 végén. Ez gyakorlatilag egy „best of”-típusú album lett, melyet az első évek ötleteiből, legkedveltebb témáiból gyúrtunk össze. A lemez készítése során vált egyértelművé, hogy Okos Viola (Gergő húga) éneke új, elképesztően eredeti perspektívát nyithat meg a zenénk előtt, tehát az addigi négytagú instrumentális formáció átalakult. Ugyancsak ezen a lemezen Őrsi „One-AB” András is közreműködött, aki Violához hasonlóan bővítette a zenei eszközök adta lehetőségeket, főként elektronikus elemekkel. A Fülön Csíp bemutatóján csatlakozott hozzánk Moldván Zsolti (ütősök), aki azóta oszlopos turnépartnerünk, cimboránk lett. A következő lökés az volt, hogy a 2012-es Talentométeren hatszázhetven zenekarból választottak minket abszolút győztesnek, ami óriási meglepetésként és motivációként hatott ránk.
KULTer.hu: Mennyire tekinthető állandónak az Ethnofil jelenlegi formációja?
A zenekar magja lényegében hattagú Violával és Andrással, velük készítettük az új lemezt is. A koncertjeinken szinte állandóan jelen van Zsolti (ütősök) is, illetve legnagyobb örömünkre egyre többször vendégeskedik nálunk a lemezen is közreműködő Zahár Fanni (fuvola, szaxofon) és az idei Hip-Hop Contest-győztes bEbA és MMC (rap).
KULTer.hu: A zenétekkel kapcsolatban gyakran felmerül a műfaji határok elmosódásának, szándékos feszegetésének a kérdése. Ez a kevertség, többfókuszúság az Ethnofil önmeghatározása is egyben, vagy pedig kialakulóban érzel valamiféle megállapodást szűkebb műfaji keretek között?
Szerencsére nem érzek semmiféle megállapodásra utaló jelet, sőt a legutóbbi próbán például egy elképesztő minimál noise-techno témát improvizáltunk, és úgy néz ki, hogy számot is írunk majd belőle. Egyébként érdekes, hogy az egyéni ízlésünk változása, illetve a különböző előadók és az új zenei hullámok hogyan hatnak a számainkra. Mivel a zenekar muzikális ízlése gyakorlatilag lefedi a létező zenei irányzatok majd’ mindegyikét, ritkán sikerül homogén zsánerű zenét csinálni. Emiatt érdekel minket igazán ez a banda, hiszen mindig izgalmas kísérlet eltérő világokat, egyéniségeket ütköztetni, főleg ha a végtermék még tetszetős is. Az önmeghatározásunk gyakorlatilag a gátlástalan kísérletezés, valamint a kompromisszumok nélküli kifejezése annak, ami aktuálisan érdekel minket, és örömet okoz nekünk.
KULTer.hu: A lemezen ugyan felbukkannak Parti Nagy Lajos szövegei és Kosztolányi-idézetek is, de nagyrészt Okos Viola énekét hallgathatjuk. A népdalokon kívül saját szövegekkel is rendelkeztek. Ezek a dalszövegek Violától származnak vagy közös alkotói munka eredményei?
Az utóbbi időben elkezdtünk törekedni arra, hogy legyen valami minimális verbális üzenete a zenénknek. Az ötlet, hogy felbukkanjon egy-egy idézet, illetve Lajos bevonása pont ezt a célt szolgálják. Az angol nyelvű szövegek inkább hangulatokat, jól vizualizálható gondolatokat közvetítenek. Ezek úgy keletkeztek, hogy Viola a dalszerzés során kitalálta az énektémákat kamu-angol halandzsanyelven, utána pedig ketten összehoztunk rá egy ritmikailag passzoló valós szöveget. Ez egyébként jó kis kihívás volt, eddig ugyanis soha nem írtunk szöveges dalt. Az, hogy eddig nem érkezett kifejezetten a szöveget kifogásoló vélemény, önmagában siker és szerintem az angol nyelv zeneiségének is köszönhető.
KULTer.hu: A zenekar tagjai szinte kivétel nélkül tanulnak, vagy dolgoznak valahol. Mennyire tudjátok összeegyeztetni a programotokat, milyen gyakran tudtok próbálni?
Nem egyszerű a bandát összekapni, bár eddig – lekopogom – mindig sikerült összehozni a próbákat. Most éppen Pesten próbálunk heti rendszerességgel, a koncerteket is igyekszünk ide szervezni a jövőben.
KULTer.hu: A zeneszerzés folyamatát hogyan tudnátok összefoglalni? Főként egy emberhez köthető, vagy közös jammelés végterméke egy-egy szám? Esetleg mindkettőre van példa?
A zeneszerzés folyamata nálunk körülbelül olyan eklektikusan alakul, mint maguk a dalok. A számok általában improvizálás, jammelés szüleményei. A próbákat rögzítjük, utólag kiválogatjuk a legfogósabb témákat, összerakunk egy csontvázat és utólag megtöltjük élettel, azaz dinamikai íveket határozunk meg; hangszerelünk, színesítünk. Persze, ez nem két próba alatt zajlik le, általában hosszú hónapokon át formáljuk a dalokat. Az alapötlet sokszor származik tőlem, de legnagyobb örömömre egyre többször indulunk ki a többiek ötleteiből és születnek közösen írt nóták. Ezeket a béta szintű számokat egyébként szinte az első épkézláb verziótól fogva játsszuk koncerteken, ami rendkívül hasznos, hiszen rögtön kiderül a visszajelzések és az utóérzetünk alapján, hogy mi működik és mi nem.
KULTer.hu: Közeleg a fesztiválok időszaka. Van már meghívásotok?
Szerencsére mostanában egész sok megkeresés érkezik. Még mindig sokat zenélünk Egerben, de egyre többször sikerül a budapesti szabadtéri fesztiválokon (borfesztivál, pálinkafesztivál) játszani, illetve legnagyobb örömünkre idén meghívást kaptunk az erdélyi Félszigetre, illetve Tusványosra is.
KULTer.hu: Közel három év munkája van az új albumotokban. Mesélj a Kókuszmúzeumról!
Kicsit furcsa ez a dolog, mert bár az előző anyag 2011 végén jelent meg, valójában a Kókuszmúzeum anyaga kevesebb mint egy év alatt gyűlt össze. A Fülön Csíppel viszonylag sok koncertünk volt, ráadásul 2012 második felében külföldön voltam, így a zeneírásra nem maradt túl sok idő. Amikor hazajöttem, összehívtam a bandát egy karácsonyi vacsorára és megbeszéltük, hogy nem vacakolunk, a következő évben összerakunk egy lemezt. Így tavaly nekiláttunk összeszedni a korábbi foszlányokat, végigimprovizáltuk a tavaszt és úgy döntöttünk, hogy nyáron nekilátunk stúdiózni, lesz, ami lesz. A Kókuszmúzeum cím egyébként egy banális félrehallás szerencsés következménye, még a zenekar első koncertjéhez kötődik. Címeken agyalva eszembe jutott a sztori és mindenki számára egyértelművé vált, hogy ez lesz az új korong címe.
Albumunk szerkezeti koncepciója, hogy a nagyobb lélegzetvételű dalok sorát rövidebb, könnyed „skit”-ek szakítsák meg. Ezeket a kis fülpihentető szösszeneteket (Greatest Jazz Musicians, Zsiga, Kandinsky) nagyjából a stúdióban találtuk ki, a Kandinsky című számot például együtt is rögzítettük a szobában. A zenéken kívül még a lemez arculatát tartom fontosnak kiemelni. Ipacs Géza barátunk segítségével próbáltunk egy olyan egységes megjelenést kitalálni, amely kicsit a zenekar összművészeti irányultságát is kifejezi. Az utóbbi időben több produkcióban vettünk részt kortárs táncosokkal (például GG Tánc Eger), illetve nem egyszer vontunk be vizuális elemeket (Kiégő Izzók), vagy improvizáltunk némafilmekre. Ezt a fajta nyitottságot szerettük volna kifejezni a Wassily Kandinsky Körök című híres tanulmányára reflektáló borítónkkal. A Kandinskyre készített werkvideón épp ezt az alkotófolyamatot örökítettük meg.
KULTer.hu: Tavaly év végén Egerben mutattátok be az albumot. Mikor és hol várható egy nagyobb szabású koncert? Előkészülőben van már a budapesti premier?
Így van, a „hazai” közönségnek szerveztünk egy előpremiert még decemberben, a budapesti bemutató pedig április 22-én lesz az Instantban, ahol a fent említett közreműködők mellett Kovács Gábor (derTANZ) is csatlakozik hozzánk egy kis szövegelés erejéig.
KULTer.hu: Hogy érzitek, jelenleg hol tart a zenekar a saját elvárásaitokhoz képest? A zeneileg rendkívül elmélyült, színvonalas irány a kijelölt út továbbra is, vagy fokozatosan nyitni akartok a populárisabb szcéna felé is?
Először is köszönjük az elismerő jelzőket. Nagyon büszkék vagyunk mindnyájan, hogy ezt a lemezt sikerült összehozni. Bevallom őszintén, tavaly nyár elején, a stúdiómunkálatok megkezdése előtt nem voltam benne biztos, hogy képesek leszünk valami koherens, összeszedett anyag létrehozására. Itt ragadnánk meg az alkalmat, hogy sokadjára is megköszönjük Sohajda Péter barátunk munkáját, aki az első felvételektől fogva töretlen lelkesedéssel, türelemmel és kreativitással állt az anyaghoz a Standing Waves stúdióban. A kijelölt útról pedig csak annyit tudok mondani, hogy az első, hogy a zenét a zenéért csináljuk, lelkesedéssel. Aztán meglátjuk, hogy ez mire elég, milyen fogadtatása lesz az országban, esetleg az országon kívül.
KULTer.hu: Végezetül, szerinted melyik a Kókuszmúzeum legjobban sikerült száma?
Erre a kérdésre szerintem tíz emberből tíz mást válaszolna, ráadásul idővel még az egyéni kedvencek is változnak szinte mindenkinél, akiknek eddig mutattuk. Végül is ettől sokszínű a lemez, és valahol ez is volt a cél. Én most épp a Makedón filmszemlénél tartok. Ti hogy vagytok vele?
szinte ezzel a címmel írtam… 🙂 http://kulturgyom.hu/index.php/hangos/ajanlokritika/382-ethnofeeling-a-kokuszmuzeumban-hogy-mi