Nevek
M––
Senki sem strandolt azon a nyáron,
a folyóban térdelt a híd,
de a túlpartról másnap busz indult.
A nádas este benépesült.
Vártunk.
Ping-pong helyett lövések kopogtak.
Apám meleg keze a számon.
Mikor sötét lett, vetkőzni kezdtünk.
Szisszenve merültünk alá.
Úsztunk.
Ruháim kivette a kezemből,
és magáévá tett a víz.
Apám félúton vesztettem el.
A hangja végig elkísért.
A––
Ősszel jöttem el, béke volt.
Búcsúztam, mindenkim ottmaradt.
Szobám a házban visszavárt
kardamomtól sárguló falak
keskeny ágy, damaszt lepedő
köntösök vállfára vetve
faragott szantáltégelyek
illatos kenőcs a testre
szent és betiltott könyvek
ékszerek férjes nőre szabva
lebbenő selyemfüggöny
az irigy utcát takarta.
Győzelmes tavasz érkezett el,
az ablak alá hugyozott.
Nem vár már senki engem.
Itt maradok.
E––
A barátom volt.
Egy nap veszekedtünk.
Nem is ültem mellé
az iskolabuszon.
Nem is láttam többet.
Aknára futottunk.
Az út mellé zuhantam
süketen, vakon.
Tűz és olvadó fém,
az első traktus,
benne ő nélkülem.
Maradók
Úgy élünk az elzárt faluban,
mint érett fügében a férgek.
Fogyó készletek fölött őrködünk,
lassan leszünk egyre kevesebben.
Szomszédokból lett fegyveresek
őrzik vagy állják el az utat.
Arcukon miénk a félelem,
nehéz, mint a fém a vállukon.
Nincs már orvos itt, nincs iskola,
találat érte a templomot.
Emlékeink után kutatva
elveszett utcákon surranunk.
Mint ásót a földbe leszúrva,
minket valaki ittfelejtett.
Élünk a halódó faluban,
míg kikelnek bennünk a férgek.
Kendőzetlenül
összeköt kitaszít
eltakar kiemel
védelmez korlátol
kifejez egybemos
megfoszt megőriz
gátol beteljesít
leláncol egybefűz
eltaszít átölel
