CCCXVI.
Valamiképpen ők intézték, talán inkább
keresztpapa, a mandulaműtétemet.
Szeretem-e a hagymát, kérdezte
a fehér köpenyes néni, és hiába rázom
vadul a fejem, arcomra szorítja a gézt.
CCCXVII.
Álmomban ugyanabban a teremben voltam,
ugyanúgy leszíjazva a székszerű fémszerkezethez,
de rajtam kívül nincs más ott, csak egy oroszlán,
rémülettel nézem, ahogy farkát meg-megmozdítva,
finoman bólintgatva lépeget felém a pepita kövön.
CCCXVIII.
Két nappal reszketett mandulaműtéte előtt,
s a rákövetkezőn, hogy megismerte szabályait,
amikor apja sorban a negyedik
ostáblajátszmájukat is megnyerte,
a kislány keserves sírásra fakadt.
CCCXIX.
Vízért könyörgő lányod cserepes ajka.
Kézfejre húzott rózsaszín zoknin a vér.
Könny, mely annyira sós, hogy a szemet marja.
Ugató tündér, kötözve mélyen belé,
teste gyötörve, hányva most jobbra-balra.
CCCXX.
Sok mindent ők intéztek nekem,
például két munkahelyet,
nyárra, és amikor otthagytam
a gimnáziumot, és általuk
tudtam üzenni vér szerinti apámnak.
CCCXXI.
Amikor küzdelmes évek sora után
arra jutottam, hogy kudarcot vallottam,
pusztán öngyógyítással nem boldogulok,
keresztmama hozott össze pszichiáteremmel,
és mindaddig fizette, míg engedtem neki.
CCCXXII.
És amikor kértem keresztpapát,
dedikálja harmadik kötetét,
de elértette morfiumtól bódulatban,
keresztmamára nézett, és azt mondta,
hogy megpróbálják elintézni.
