Kedveli a népzenét, a néptáncot, filmjeivel pedig folyamatosan új jelentéseket és rendhagyó ábrázolási módokat keres. Nagyra tartja Tarr Béla művészetét, és büszke tanítványára, Ducki Tomekre, aki az idei KAFF fődíját is hazavihette. Paul Bush, angol független filmessel beszélgettünk, aki a 12. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál zsűritagja is volt idén.
KULTer.hu: Hogy tetszik a város? Hogy érzed magad a KAFF-on?
A város nagyon izgalmasnak tűnik, de sajnos nem igazán volt időm behatóbban nézelődni. Leginkább filmeket nézek, de ez a környezet nagyon kellemes, szép környéken vagyunk, sőt még remek zenéket is hallgathattam. Nagyon tetszik a magyar zene.
KULTer.hu: A magyar népzenére gondolsz?
Leginkább az olyan modern, mai magyar zenéket kedvelem, amikre erősen hat a népzene. Tegnap voltam például a Csík Zenekar koncertjén itt a Fő téren, az is nagyon tetszett.
KULTer.hu: Izgalmas lehet a zsűri munkája idén, hiszen nemcsak sok jó zenét hallhattok, hanem rengeteg kiváló filmet is nézhettek a versenyprogramok vetítésein. Mit gondolsz az idei felhozatalról? Van kedvenc filmed?
Mivel egyelőre még nem ítéltük oda a díjakat, ezért a második kérdésre nem lenne etikus válaszolnom. Az viszont biztos, hogy rengeteg jó film van idén, főleg a magyar rövidfilmes programban. Továbbá lenyűgözött, hogy mennyi animációs TV-sorozat készül mostanság itt Magyarországon, viszont a minőséget tekintve már inkább átlagosnak mondanám a színvonalat ebben a válogatásban. Van azonban itt is néhány kiemelkedő darab. Mindenesetre nagy eredménynek és erénynek tartom, hogy ilyen sokan vállalkoznak animációs TV-sorozat készítésére. Meg merem kockáztatni, hogy ez a szám felülmúlja az angol animációs sorozatokét is.
KULTer.hu: A minőségbeli problémáknak mi lehet az oka?
Nyilván a pénzhiány. Talán emiatt a kevesebb több lenne. Szóval kevés, de igazán jó sorozat.
KULTer.hu: A filmjeid nézve egyértelmű, hogy kísérletező kedvű rendező vagy. Ezt megerősítendő, a KAFF-on látott zsűri-panoráma összeállítás címe „A film határán” volt. Valóban a film mint médium határait keresed? Úgy gondolod, hogy meg lehet találni?
Ez az alkotói hozzáállás talán onnan ered, hogy nem a televíziózásban dolgozom. Aki tévés projekteket készít, annak fontos, hogy minél szélesebb közönséget vonjon be. Én arra használom a filmet, hogy új jelentéseket fedezzek fel a világban, hogy egy kicsit az átlagostól eltérően ábrázoljak bizonyos dolgokat. Ez néha a technikával való kísérletezést jelenti, vagyis inkább a technika és a koncepció egyvelegét, tehát amikor a téma szorosan összekapcsolódik a filmkészítés módjával. Például a Dr. Jekyll & Mr. Hyde című filmemben képkockánként cserélődnek a szereplők, mely a dráma kontextusában érdekes, hiszen az eredeti mű is a változásról, átváltozásról szól. Fontos tehát a technikával történő kísérletezés, de ehhez mindig meg kell találni a megfelelő témát.
KULTer.hu: Ha már szóba került a panoráma program, milyen érzés megnézni egymás után a saját filmjeid?
Nem igazán szeretem visszanézni a filmjeimet. Néha persze muszáj, például amikor a diákjaimnak kell megmutatnom valamelyiket. Ez azt jelenti, hogy évente nagyjából 7-8-szor kell megnéznem őket. Ez bőven elég, sőt, sok is.
KULTer.hu: Miért érzed túl soknak?
A filmek befogadása minden alkalommal más élmény, ezért nagyon különös például egy ilyen fesztiválon zsűrizni. Lehet, hogy egy film először nagyon tetszik, a következő alkalommal pedig nem. Ugyanez a helyzet a saját műveimmel. Néha, mikor megnézem őket, azt gondolom: „hú, zseni vagyok”, a következő alkalommal pedig azt, hogy elpocsékoltam az életemet.
KULTer.hu: Többféle technikával dolgozol a filmjeidben. Melyiket kedveled leginkább?
Mostanában a pixillációs technika érdekel, ezzel dolgozom leginkább. Tehát embereket és tárgyakat mozgatok a kamera előtt. Ez lényegében „animált fotográfiát” jelent. A legutóbbi filmem például egy múzeumban játszódik, ahol különféle kiállítási tárgyakat fényképeztem le, majd animáltam. Ez a technika nagyon érdekes, és lenyűgöző, hogy mennyi történetet el lehet mondani általa.
KULTer.hu: A filmjeid azonban nemcsak a technikai megvalósítást, hanem témáikat, valamint szereplőiket tekintve is változatosak. Készítettél már filmet rovarokról, bútorokról, egy táncoló párról, sőt az egyikben te magad voltál a főszereplő. Jobb színészekkel dolgozni, vagy sokkal élvezetesebb a filmkészítés, ha olyan tárgyakat teszel főszereplővé, mint egy csésze vagy épp egy szekrény?
Nem élvez elsőbbséget egyik a másikkal szemben. Majdhogynem lehetetlen is összehasonlítani a két filmkészítési módot. Talán a tárgyakról szóló animációs filmek készítése sokkal inkább intellektuális tevékenység, amely során több időd van gondolkodni, mint akkor, amikor színészekkel dolgozol. A színészeket felvonultató film esetén inkább a spontaneitás dominál.
KULTer.hu: Hogyan kezdesz el egy filmet? Van egy tudományos, filozófiai vagy irodalmi alapokon nyugvó tézised, és aztán kiválasztod az ehhez illő formát és technikát?
Nem kimondottan. Sok időt töltök azzal, hogy filmeket nézek, vagy épp tanítom a filmkészítést, így ez egy mondhatni organikus folyamat. Néha az ötlet jön először, és utána gondolkodom, milyen formát lehetne adni neki, máskor egy adott technika érdekel. Úgy gondolom, három alkotóelem szükséges a filmkészítéshez, ebből kettő az ötlet és a technika. A harmadik viszont sok minden lehet, például egy hanghatás vagy egy irodalmi idézet.
KULTer.hu: És mi az, ami mostanában foglalkoztat?
Mostanság egy olyan filmről gondolkodom, amely egy épületről szólna. A harmadik összetevő ebben az esetben is egy irodalmi idézet, mely egyébként Milan Kunderától származik.
KULTer.hu: Néhány filmedben stop motion technikát használsz, azaz ezek az alkotások állóképekből épülnek fel. Nagyjából mennyi fotó szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön egy ötperces rövidfilm, mint amilyen például az Amíg Darwin alszik?
Pontosan hatezer darab kell, legalábbis ami az Amíg Darwin alszik-ot illeti.
KULTer.hu: És az összes fotót te készíted?
A többségüket igen. Ezek a filmek huszonnégy képkocka/másodperc sebességgel futnak. Tehát ez 1440 képkocka percenként. Az Amíg Darwin alszik készítéséhez hétezer rovart fényképeztünk le. Tehát az ilyen filmek elkészítéséhez sok hasonló tárgyra van szükség.
KULTer.hu: Mit gondolsz a magyar filmekről és az animációs alkotásokról? Van kedvenc magyar mozgóképművészed?
Kedvelem Tarr Béla filmjeit. Az ő nagy hatású munkái maradtak meg bennem leginkább az elmúlt időszak magyar filmterméséből. De a fiatalok között is vannak figyelemreméltó tehetségek. Tanítottam például Ducki Tomeket Londonban (akinek Fürdő című filmje végül a KAFF nagydíját és a filmkritikusok elismerését is elnyerte – a szerk.), az ő munkái nagyon érdekesek.
KULTer.hu: Tarr Béla melyik filmje a kedvenced?
Elég sok filmjét láttam, és nehéz lenne egyet kiemelni közülük. Talán mindig az a mű lesz a legemlékezetesebb az ember számára, amit először néz meg az adott rendezőtől. Nekem ez a Sátántangó volt. Ebből nagyon nagy hatást gyakorolt rám a kezdőjelenet, amikor az a sok tehén vonul egy nagyon hosszú beállításban.
KULTer.hu: Úgy hallottam, a fesztivál nyitóünnepségén még néptáncosokhoz is csatlakoztál. Szeretsz táncolni? Ismered ezeket a néptáncokat?
Általános iskolában sokat néptáncoltam, kelta, ír és skót táncokat is gyakoroltam. Ha rossz volt az idő, akkor sport helyett táncoltunk. Nagyon élveztem. Skóciában néha részt veszek néptánc esteken, melyeket apróbb falvakban szoktak tartani. Szerintem Magyarországon is vannak még ilyenek: egy kisebb zenekar, melyben mindig kell, hogy legyen egy hegedűs stb. Szóval igen, kipróbáltam a magyar táncot is, de attól tartok, nem voltam túl jó benne. Talán kéne néhány táncórát vennem, mert a mozgáskoordinációmmal volt egy kis probléma: jó ütemben kéne használni a jó lábat, és elég sok apró mozdulat is van, ezek pedig nem könnyítik meg az ember dolgát.
A fotókat Varga Ákos készítette.
