Immár negyedik alkalommal zúzta szét hazánkat a philadelphiai Rosetta, akik augusztus 2-án a Dürer Kertben adtak frenetikus koncertet, azt bizonyítva ezzel, hogy a jelenlegi post-metal/post-hardcore színtérnek továbbra is ők a legjobb és legbiztosabb pillérei. Íme egy némileg rendhagyó beszámoló.
Felvezető mellékzönge
Szombat. Viszonylag eseménytelen út után érkezés az ország egyik „legszebb” vasúti megállóhelyére, Zuglóba. A Hungária körúton le, baráti lakba be. Evés-ivás, társalgás, befigyel egy film (Slow West – egyszer megnézős), majd irány a Margit-sziget, mert a víztoronyban elvileg a Fradi-(acél)sast is készítő Szőke Gábor Miklós kiállításszerűsége tekinthető meg. A szigethez érve hatalmas tömeg. Vajon mit osztogatnak ingyen? Semmit, csak zenél a Tarlós-csobogó. „Az emberek meg néznek.” Fröcsög a víz, szól a giccszene. Igazán remek, igazán remek, haladjunk toronyirányt inkább. A kiállítás átverés. Szarsemmi. Két bazinagy dobermann a bejáratnál. Kúl. Beljebb egy koporsóban fekvő, bebugyolált Anubisz-szobor. A torony egyik szintjén meg projektorok hányják a falra, mit is csinált eddig Szőke G. M. Izgalmas dolgokat, de azok nagyrészt helyhez vannak kötve. És nem ide, ahol épp állunk. Kár. A tornyi(barnabás) látvány azonban már-már kárpótol, de a szép nagy fák miatt a kilátás csak részben izgalmas. Sebaj, a szigeti veszedelem után irány a Práter utca. Kisüzemi sörök ivása. Még egy barát becsatlakozása. Beszélgetési módozatok gyakorlása.
Jól van, ez senkit se érdekel, a koncerttel mi van már?
Vasárnap. Zuhany. Rögvest ebéd. Újabb film (Barbara – egyszer megnézős). Nagyvárad tér. Baráti csevej. Városligeti találkozó. Séta, beszéd. Kertem. Sörfröccs. További beszélgetések eszközölése. Dürer Kert. (Végre már! – sóhajt nagyot az olvasótábor.) Baráti szervezés. A kezdés csúsztatása. Addig sörfröccs. Beszélgetési módozatok gyakorlása, sokadik rész. Kezd az Oaken. Pokol. A banda zúz. Látszik, hogy örülnek a lehetőségnek. Úgynevezett bizonyítási vágy. Jók is, bár én csak belefülelek. Némi hatásszünet. Entrópia Architektúra. Acél. Meditatív. Fémek csikorgatása. Hangszerek pendítése. Ütése. Fújása. Hangszálak rezegtetése. Buddha szerepében: Kósa Csaba. E hasonulás az Oakennel közös dal prezentálásakor gyönyörű. Tizenegyen zúznak, Buddha a zenei tér közepén ősnyugodtsággal vezényel. Élmény. ÉLMÉNY!
Meztélláb
A Rosetta leszállt. Űr. Mégis két lábbal a földön. Vagyis a színpadon. Mike Armine: cipő le, zokni le, nadrág fel, mikrofon fel, pár perc múlva póló le. Sajnos David Grossman egy nagy hiányérzet csupán: se négy húr, se éteri vokál. De hiába van augusztus, kisegít a Junius: Joel Munguia rövid idő alatt benyalta a bassztémákat. Hatalmas respekt neki. Eric Jernigan viszont jelen: kiköpött Pepper Keenan, csak neki nem a Down az anyabandája, hanem a City of Ships. Szóval van itt minden. Junius-basszer, City of Ships-főnök, a Junius-basszer ráadásul City of Ships-pólóban… Hara / The Center. Quintessential Ephemera. Red in Tooth and Claw. Gyönyör. Minden a helyén (a Grossman-vokálok is nagyjából pótolva). Csak a fények szarok. (Így a fotók is erőtlenek.) Armine fáradt, ellenben őrült és vicces. A többiek vérprofik. Bruce McMurtrie nem ember, érzelmes dobgép. Matt Weed a szürke eminenciás. A közönség a hatodik tag. Együtt lélegzik és utazik a kisterem. Hardcore. Ugyanakkor metal. Metal. Ugyanakkor hardcore. Nem metalcore. Spacemetal. Ahogy az okosok hívják. Izzó. Forró. Élő. Éteri. É-L-M-É-N-Y-!
Konklúzió
Mikor jönnek megint?
Rosetta-, Entrópia Architektúra- és Oaken-koncert, Dürer Kert, Budapest, 2015. augusztus 2.
A fotókat Vékony Zsolt készítette.
