2015-ről elmondható, hogy az utóbbi évek kedvező szériáját folytatva a gyerekirodalom területén is születtek gyönyörű könyvtárgyak, izgalmas író/költő-illusztrátor együttműködések, kreatív megoldások, valamint több olyan kötet is megjelent, amely egyszerre szól a gyerekeknek és a felnőtteknek.
Az év gyerekirodalom-elméleti könyve, Lovász Andrea Felnőtt gyerekirodalom című (Cerkabella) kritika- és tanulmánygyűjteménye is a gyerekirodalom felnőtté válását, a kanonizáció problémáját fejtegeti, és nem mellékesen egy nagyon jó válogatást közöl az elmúlt tizenöt év gyerekkönyveiről – vagyis ha a 2015 előtti fontosabb gyerekkönyvek iránt érdeklődünk, nem érdemes figyelmen kívül hagyni. A tavalyi év „felnőttesedését” bizonyítja az is, hogy a színezőről kiderült, nem csak a gyerekek kiváltsága. A felnőtteknek szóló színezőkönyvek ugyan léteznek egy ideje, de inkább csak szűkebb körben voltak népszerűek, 2015-ben viszont több kiadó is jelentkezett a stresszoldó, relaxáló hatású kötettel.
Érdekes tendencia volt 2015-ben, hogy Kollár Árpád 2014-es, az év gyerekkönyvének választott Milyen madár? című kötetének kérdésére több kötet is megkereste a maga válaszát. Szabó T. Annának például két „madaras könyve” is született: a Senki madara (Magvető) és a Fűszermadár (Magvető). Az előbbi a szerző – keleti mese nyomán született – első kisregénye, amely egy táncoló darumadárlány történetéről szól. Egyébiránt a tündérrigólányokat (Máté Angi: Emlékfoltozók) is fantasztikusan illusztráló Rofusz Kinga ennél a kötetnél is nagyon jól bevált, hiszen az általa képviselt szürrealizmus nagyon jól illik a fehér vándormadár természetfeletti világának ábrázoláshoz is. (2015 madara Finy Petra számára is a daru volt, de erről majd később.) A Fűszermadár Csillámvölgy mesevilágában játszódik, ahol a király bolondja egy olyan szivárványszínes tollasköpenyű fűszermadár lesz, aki százféle fűszer összegyűjtésével megmenti a napot a gonosz napevő Morkolábtól. A kötet egyedisége, hogy rengeteg fűszerrel ismerteti meg olvasóját, Schall Eszter fűszerképeivel pedig afféle gyerekfüveskönyv születik. Schall Eszter tavalyi érdeme még Miklya Zsolt Végtelen sál című (Móra) kitűnő gyerekverskötete képi világának megalkotása is, amellyel számomra ő nyerte el a 2015 legjobb digitális illusztrátora címet.
Kovács András Ferenc nem állt be a sorba, ő madarak helyett egerekről írt az Egerek könyvében (Magvető). A Nagycsaládi egerészeti verseskönyv egér hősei rendkívül sokszínűek: olvashatunk a bőregérről, Marczipáni Marcell mestercukrászról, a kompjúter egérről, égi és földi egerekről. Az illusztrátor, Szalma Edit egérképei nagyon jól kiegészítik, továbbgondolják a verseket. Boldizsár Ildikó Mesék az élet csodáiról (Magvető) kötete Takács Mari illusztrációival szintén tovább gazdagította a 2015-ös év meséinek repertoárját. Ebben a nagyszerű kötetben a világ keletkezéséről, bátor és bölcs emberekről, szerelemről szóló terápiás célzatú mesék közül szemezgethetünk.
Jelenlegi és leendő anyukák, apukák, figyelem! 2015 legjobb altatókönyveinek sorába állt be G. Szász Ilona Az álomszövő pendula (Naphegy) és Carl-Johan Forssén Ehrlin svéd pszichológus Aludj el szépen, Bendegúz! (Kolibri) című kötetével. Az álomszövő pendula története az álomrabló Markoláb elfogásáról szól, mindvégig bizonyítva azt, hogy álmok nélkül szomorú, szürke lenne életünk. A kötet Szegedi Katalin fantasztikus képei által valódi műélvezettel ajándékozza meg az olvasót. A világsikerű Aludj el szépen, Bendegúz! különlegessége, hogy pszichológiai célzatú szókinccsel és „használati utasítással” (pl. a dőlt betűs részeket lassan, halkan kell olvasni) rendelkezik, ebből kifolyólag biztosan a tudatos szülők kedvence lesz a kötet.
A továbbiakban azt az általam legjobbnak gondolt öt gyerekkönyvet emelném ki, amelyek történetükben, elbeszélésükben, hőseikben, ötleteikben, esztétikájukban még az eddig említett kötetek közül is kiemelkedőbbek.
5. Lotta Olsson: Fura állatok (Cerkabella, illusztrálta Maria Nilsson Thore, fordította Maria Larsson)
Egyszerre humoros és tanulságos Lotta Olsson svéd írónő sörényes hangyászról szóló sorozatának első magyarul megjelent története. A kötet iránti szeretetem magából a történetből fakad. Az alaphelyzetet nem más, mint a főhős figurája jelenti, akiről hosszú orra miatt mindenki azt gondolja, hogy nagyon különös, furcsa állat. Ezt erősíti meg jó barátja, a mogyorós pele, aki nagyon közönségesnek, átlagosnak titulálja önmagát. Amikor a hangyász már csak abban reménykedik, hogy mindez pusztán viszonyítás kérdése, hiszen egy másik sörényes hangyászhoz képest biztos nem lenne ő annyira fura, akkor barátja még jobban elszomorítja. Viszont amikor a pele a furcsa jelzőt a különleges, egyedi fogalmakkal cseréli fel, a sörényes hangyász máris azt szeretné, hogy ő legyen a világ legfurább állata, így kihirdeti a Fura Állatok Versenyét. Persze, nagyon szorítottam a hangyásznak, azt szerettem volna, hogy ő győzzön, de ettől sokkal jobb dolog történt. Mindenki nyert! (Mondanom sem kell, hogy a mogyorós peléről is kiderülnek furcsaságok.) A humor, az elbeszéléstechnika, a bravúros befejezés és a kötet fura állatait ábrázoló Maria Nilsson Thore tehetsége miatt ajánlom mindenkinek a könyvet!
4. Balázs Imre József: Álomfarsang (Koinónia, illusztrálta Orosz Annabella)
Álmainkban és jelmezeinkben azzá válhatunk, akivé csak akarunk. Ehhez kitűnő eszköz Balázs Imre József új gyerekverseskötete. A szerző nagyon jól tudja, hogy a gyerekek imádják a szerepjátékokat, és ezek a (szerep)versek nagyon jó kommentárok lehetnek az átváltozós játékokhoz. Például segítenek abban, hogy egy álomhálóval elkapjuk álmainkat, megfőzzük álomkajánkat, papírhajón utazzunk, és ha úgy tartja kedvünk, mesterségünk címere a gőtepásztor legyen. Az átváltozás mellett kreatív szójátékokra is építenek a versek, például a Vidámparkban megjelenik a Szomorúpark helyszín is, ahol a pörgős, zsúfolt vidámpark után meg lehet pihenni egy szomorú dalban. A kötet farsangra fűzött versciklusai a királyi udvar, a Csillagok háborúja és az állatok jelmezeit viselő gyerek hangján megszólalt verseket tartalmazzák. Az ütemezés és a rímhasználat miatt érezhető, hogy ezek a szövegek könnyen tanulhatók, hangos olvasásra szánták őket, sőt arra apellálnak, hogy a farsangi jelmezversenyen ezekkel a versikékkel mutatkozzanak be a gyerekek. (Milyen jó lenne!) A Yoda című versike így hangzik: „Nyugodt erő lakik bennem, / Ami kint van, értelmetlen. / Látogass meg, költözz magadba, / Készülj az egyetlen kalandra.” Orosz Annabella illusztrációi nagyon jól érzékeltetik ezt az álomvilág, szerepjáték és valóság közötti lebegést.
3. Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt (Móra, illusztrálta Makhult Gabriella)
Tóth Krisztina volt a tavalyi év legtermékenyebb gyerekkönyvírója, mivel három kötettel is jelentkezett: A lány, aki nem beszélt, Orrfújós mese (Sanoma), Anyát megoperálták (Móra). Ezek közül A lány, aki nem beszélt történet volt rám a legnagyobb hatással, mivel egy olyan különös természeti és emberi világ találkozását tematizálja, amely egyszerre képes felidézni a népmesei hagyományokat és működtetni a varázsmese eszközeit. A különleges történet egy erdei, gyűjtögető cigányasszony és -ember egyszerű, tudatlan és ösztönös világából nő ki úgy, hogy abban végül olyan rendkívüli értékek jelennek meg, mint az eredet, a születés, a testvérek közötti kapocs, a családra találás és a megismerés. Mindezek mellett megfér a szerzőtől jól megszokott irónia is: például az asszonyveréssel fenyegető ember hatására az asszony megígéri, hogy nem hal meg. („– Ne haljál meg […] mert nagyon megverlek!”) Az asszony nem is hal meg, sőt háromszor szül helyette. A történet a harmadik szülött lányról szól, akinek megható, erdei életét ismerhetjük meg Makhult Gabriella egyedülálló, meditatív elmélyülésre hívó tusrajzaival együtt. A kötet további egyedisége, hogy a középső, Az emlékező forrás történetnél (a kötetben három alcímmel elkülönített történet van) el kell forgatnunk a könyvet, így az emlékeket ötletesen mi is vízszintesen olvassuk.
2. Laik Eszter: abszurd bravúr celeb (Móra, illusztrálta Kárpáti Tibor)
2015 legnagyobb felfedezése számomra Laik Eszter költészete volt, amely olyan utánozhatatlan humorral, kreativitással és játékkal vonja be olvasóját saját szövegterébe, hogy annak nincs is kedve egyhamar kikerülni belőle. Laik Eszter kötetének invenciója, hogy a gyerekek számára idegennek ható jövevényszavainknak (pl.: egoista, korrupció, emigrál) ad verses formájú magyarázatot. Ezek a versikék pedig rendkívül kedvessé teszik ezeket a ridegnek ható szavakat. Egy példa: dublőr – „Úgy is mondják: kaszkadőr, / olykor maszkban kardba dől. // Filmszínészhelyettes ő, / esik, zuhan, ugrik, lő. // Veszélyes a jelenet? / Ámuljatok, emberek! // Nagy sztárnak jár hasonmás, / kússzon hason ne ő, más.” Mivel a szavak ábécé sorrendben szerepelnek, a kötet nemcsak hagyományos verseskötetként, hanem sajátos idegen szavak szótáraként is használható. A megmagyarázandó szavakhoz Kárpáti Tibor illusztrációi adnak további segítséget, persze csakis a vidámság és a humor jegyében.
1. Finy Petra: A darvak tánca (Cerkabella, illusztrálta Szegedi Katalin)
A tavalyi non plus ultra számomra egy olyan összművészeti alkotás volt, amelyet sokáig nem tudtam letenni, ugyanis mind nyelvi és képi világa elragadó. A darvak tánca a 2013-as Fűszerkatona mintáját követve szintén természetről szóló meséket tartalmaz, csak most a hét földrész helyett Magyarország tájegységeit, az ezekhez kötődő növény- és állatvilágot veszi sorra. Finy Petra madarász férjének köszönhetően sok-sok ismerettel rendelkezik országunk természeti csodáiról, ezért az ő „milyen madár?” kérdésre adott válaszát teszem az első helyre. A kötet ezen kívül is rengeteg kérdésre ad választ. Például: miért nőtt olyan sok levendula a Tihanyi-félszigeten? Miért lett pásztorkutya a puli? Mire utal az árvalányhaj növény neve? A Kis-Balaton tájegység kárókatonáiról írt meséből pedig megtudjuk, hogy miért is fekete színűek a kormoránok.
Mindezt a tudást Szegedi Katalin fa, gyékény, nád, moha, szirom, levél stb. természetdarabkákat felhasználó kollázsával együtt kapjuk meg. A természet közelségét az illusztrátor képeinek felületei is jól szemléltetik, mivel ezeket olyan szépre „ette” a természet (a szú, az időjárás, a tűz, a rozsda), hogy kedvünket leljük benne, és ha egyszer belepillantottunk, vágyódni fogunk utána. A kötet mítoszai – a földrajzkönyvekkel ellentétben – garantáltan közelebb hozzák számunkra hazánk természeti kincseit, hiszen rájövünk végül: a mese mindenhol ott van.
