Nemcsak keresni, mutatni is az utat

Fontos alkalom volt szeptember utolsó csütörtök estéje a KULTer.hu számára: kerek évfordulót, mégpedig a tizediket ünnepelhette a szerkesztőség a szerzőik és az olvasóik körében. Ugyanakkor a boldog nosztalgiát némi keserédes hangulat hatotta át. A portál egyik megálmodója és alapító-főszerkesztője, Áfra János távozott posztjáról, illetve útjára bocsátotta a megújult szerkesztőséget. Idén adták át harmadszorra a KULTer stART díjat, zárásként pedig ismét felemelték hangjukat Debrecen költői a változásért.

A járványügyi helyzet dacára telt ház volt az Alternatív Közösségek Egyesületének központjában. A közönség soraiban régi és jelenlegi szerkesztők, webdesignerek, szépírók, kritikusok, tudósítók és olvasók foglaltak helyet, de az egybegyűltek nagy létszáma miatt sokaknak állnia kellett.

Mindenkit ugyanaz kötött össze: a KULTer.hu, illetve az az iránt való érdeklődés, amit a portál képvisel.

Az est három etapból állt. Az elsőt, a születésnap ünneplését Áfra János nyitotta meg, majd felhívta a figyelmet a vírushelyzet miatti biztonsági intézkedések betartásának fontosságára, felajánlva a közönségnek saját kézfertőtlenítőjét.

Ezután Áfra kissé meghatódva beszélt érzéseiről: szomorú a búcsúzás miatt, de biztos abban, hogy jó csapat viszi tovább a már számos, szép eredményt elért platformot.

Elmesélte a KULTer.hu indulásának történetét is,

miszerint akkoriban szűnt meg a Deol (Debrecen Online) és a Debreceni Disputa, amelyek fontos fórumai voltak a helyi egyetemistáknak is. Az így keletkezett hiányt szerették volna pótolni a társalapítóval, Barna Péterrel. Áfrát nagy büszkeséggel tölti el, hogy egyes felületek (mint például a ContextUs vagy az f21.hu) számára a KULTer.hu volt a mintapélda,

valamint az is, hogy szerinte az oldal mindig is kísérletező, műhelyszerű volt, és nem mellesleg nagyon bátor.

Megkereste az utat, majd másoknak is megmutatta egy olyan közösség, amelyet elsősorban a barátság tart össze, hogy hogyan lehet egy alulról jövő kezdeményezést eljuttatni a viszonylagos honoráriumképességig. Visszaemlékezésének végén felsorolt néhány statisztikai adatot: az indulás óta eltelt tíz évben több mint ezer szerző publikált az oldalon, ebből pár százan az első megjelenésükkel jelentkeztek. Az eddig közzétett hatezer bejegyzés összesen húsz szerkesztő munkáját dicséri. A közel százötven saját szervezésű program (kiállítások, koncertek, előadások, konferenciák stb.) összesen körülbelül nyolc-tízezer látogatót vonzott, noha a KULTer.hu sosem törekedett arra, hogy mainstream legyen. Végezetül Áfra egykori főszerkesztő helyettesét, a társalapító Barna Pétert szólította, hogy ossza meg a közönséggel emlékeit az oldal elindításáról, illetve az azt követő időszakról.

Barna azzal a kissé megdöbbentő kijelentéssel indította beszédét, hogy nem mindig látta a KULTer.hu jelentőségét,

visszatekintve azonban az elmúlt tíz év rendkívüli dolognak tűnik.

Emlékszik, hogy a BA-s államvizsga után Áfrával nem bulizni mentek, hanem a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum kertje felé vették az útjukat terveket szőni, az élére akartak állni „valaminek”. Barna a különös, kezdeti munkakörülményükről is felvillantott egy snittet: hat-hét emberrel közösen, félpucéran tartottak megbeszélést Áfra „dögmeleg” albérletében. A közönség megnevettetése után meg is hatotta a résztvevőket: elmondta, hogy igazán nagy dolog volt számára az, amikor egyik meghatározó egyetemi tanáruk, Oláh Szabolcs felajánlotta nekik a tegeződést, majd így szólt: „Megcsináltátok azt, amit nekünk kellett volna.” Befejezésül Áfrához intézte szavait, kifejtette, hogy ő mindig próbálkozott minden tőle telhetőt megtenni a KULTer.hu-ért, de Áfra valóban meg is tett mindent.

Tudja, hogy nagy vívódás lehetett számára meghozni ezt a döntést,

emiatt együtt érez vele, de azt tanácsolja, hogy legyen büszke, és sok sikert kíván az oldal további működéséhez.

Ezután Papp-Szalai Sándor vette át a szót, akinek a KULTer.hu-val kapcsolatban a baráti kapcsolatok a legjelentősebbek.

Egyaránt büszke a múltbeli és a jelenlegi csapatra is.

Szerinte ő volt a „KULTer.hu fantomja”, hiszen leginkább a háttérmunkában működött közre, amelyben Varga Máté is nagy segítségére volt, ahogyan abban is, hogy a KULTer.hu utóbbi öt évének designja úgy nézzen ki, ahogy azt Áfra megálmodta. Emiatt rengeteget éjszakáztak, szavaiból kivéve azonban mindez nagyon megérte.

A legmeghatározóbb emlékei közé tartoznak a Campus Fesztiválra való kitelepülések,

illetve az is, hogy a KULTer.hu-tól lehetőséget kaphatott találkozni olyan zenészekkel, mint Lovasi András vagy Beck Zoli.

Majd Vass Norbert lépett a mikrofonhoz, aki 2011 és 2015 között volt a vizuálKULT rovat szerkesztője. Kezdésként visszaemlékezett arra az idilli vonatútra, amikor megcsörrent a telefonja, és Áfra felkérte a szerkesztői posztra. Nagyon sokat tanult a KULTer.hu-nál töltött idő során: munkamorált, alázatot, a szupportív munka mibenlétét és a szövegekről való különféle gondolkodásmódokat. Továbbá fontosnak tartja, hogy

az online felület mögött egy összetartó offline csapat áll.

Beszédének zárásaként pedig egy idei nyári, Áfrával közös emléket idézett meg, amikor az alapító-főszerkesztő elmondta neki, hogy befejezi a munkát, helyét pedig Váradi Nagy Péter veszi át. A kezdeti ijedtség után Vass nagyon megnyugodott.

A volt szerkesztők visszaemlékezéseit követően Áfra mindenkinek megköszönte az elmúlt tíz évet, majd bemutatta az új honlapot.

Bevallása szerint az új logó kinézetén először meglepődött, hiszen a letisztult stílus vagányabb irányt vett,

de szerinte ez is azt mutatja, hogy az idő eljárt felette. Az új honlap arculatából hiányzik az oldalsáv, ugyanakkor újdonságként megtalálható például az áttekinthető szerzőlista, az oldalon szereplő képek pedig nagyobbak lettek a fejlécben és a cikkekben egyaránt.

Az est következő részében Berényi Csaba átvette a KULTer stART díjat, vele Váradi Nagy Péter, a KULTer.hu új főszerkesztője beszélgetett. Berényi elmesélte, hogy Áfrával még az iWiW-en ismerkedett meg, így lett a platform szerzője.

Publikált verseket, képregény- és filmkritikákat is, ez a lehetőség közösséget, mentorokat jelentett neki, egy helyet, ahol megtanulhatott írni.

Most pedig megakadályozza a kiégésben, és biztosítja számára a „térképen maradást”. Végül a filmkritikában találta meg leginkább a helyét, pedig az egyetemen eleinte inkább az irodalom iránt érdeklődött. Később mégis a nyelvészet felé fordult, a nyelvfilozófia és a film határterületei kezdték érdekelni. Majd Szegeden, a vizuális kultúratudomány mesterszakon olyan ismereteket szerzett, amelyek segítségével szakmai szempontból is közelíthetett a filmekhez.

Váradi ezen a ponton megemlítette a díj első győztesét, Varga Ákost, aki szintén az említett képzésen tanult, de Berényi ráirányította a figyelmet a kettejük közt lévő különbségre: ugyanonnan jöttek, mégis máshogyan gondolkoznak a filmekről. Varga Ákos inkább intézményi és közösségi térben foglalkozik azokkal, ő pedig „kontemplatív” embernek tartja magát: „otthon ül és szüttyög” egy adott filmmel kapcsolatos problémán.

Speciális munkamódszere nincs, próbálja előítéletek nélkül megnézni az adott művet, hagyja „hatni” azt.

A filmkritika szerepéről azt gondolja, hogy meg kellene tanítania az olvasókat „jól” filmet nézni, de mindent összevetve a legfontosabb feladatát az orientációban látja, hogy egy adott alkotásról kialakulhasson egyfajta diskurzus.

Kiemelte, hogy minden kritikai megnyilvánulás előtt fontos lenne önmagunk felülvizsgálata, akár a kommentszekciókban is.

Berényi jövőbeli terveivel kapcsolatban elárulta, hogy szeretne visszamenni az egyetemre, elkezdeni a PhD-képzést, amelynek keretein belül filmszemiotikával foglalkozna, leginkább a román újhullámhoz sorolható filmek kontextusában.

Mielőtt Juhász Tibor, a KULTer.hu új felelős szerkesztője megnyitotta volna az est harmadik, s egyben utolsó szakaszát, a szerkesztőség közösen ajándékozta meg a volt főszerkesztőt, s ezzel a mondattal búcsúztak tőle: „Áfra motiváló erő volt és lesz is”. Az est befejezéseként verseik felolvasásával Debrecen költői is csatlakoztak a 100 ezer költő a változásért című nemzetközi programhoz, melynek helyi eseményét a KULTer.hu szervezte meg először 2015-ben, a programot akkor is Juhász vezette. A felolvasássorozat keretein belül világszerte mozdulnak meg költők, és reflektálnak a kor problémáira. A „kalapból” kihúzott nevek sorrendjében elhangzott versek nagyon különböző témákat feszegettek, a női lét nehézségeitől kezdve a párkapcsolati erőszakon át az egzisztenciális kérdésekig.

Az eseményen szereplő kortárs költők alkotásai nem csupán tematikájukban voltak sokszínűek, hanem stílusukban is,

így a közönség hangulatát az est ezen pontján egy gyorsan változó görbén lehetne leginkább szemléltetni: a vidámság gyakorta megrázó szembesülésekbe csapott át. Zárásként a programpont ceremóniamestere elköszönt a közönségtől, és születésnapi fogadásra invitálta őket.

KULTopik: 10 éves a KULTer.hu, Debrecen, Alternatív Közösségek Egyesülete, 2020. szeptember 24.

A fotókat Som Balázs készítette.