Fennállásának 11. évfordulóját ünnepelte a tavaly megújuló arculattal és szerkesztői gárdával jelentkező KULTer.hu. Az eseményt, amely egyben a 2021-es KULTer stART díj is átadója volt, szeptember 28-án, kedden este tartották. A rendezvény helyszínéül szolgáló Alternatív Közösségek Egyesületének központjába nem csupán az indián nyár csalta az érdeklődőket, hanem azon költők, írók is, akik az est második felében a 100 ezer költő a változásért című kezdeményezés keretén belül olvasták fel szövegeiket.
Elsőként Juhász Tibor felelős szerkesztő köszöntötte a vendégeket. A megnyitóban kitért arra, hogy egy évvel és négy nappal ezelőtt adta át a tavalyi KULTer stART díjjal együtt Áfra János, a KULTer.hu alapítótagja főszerkesztői feladatait Váradi Nagy Péternek. Idén a kiemelkedő elemzőképességű zenekritikus, Drávucz Zsolt kapta az elismerést. A nyertes azon tehetséges fiatal szerzők közül került ki, akik korábban felkerültek a shortlistre, és akik közül a KULTer.hu szerkesztői egyszerű többségi szavazással választották ki a győztest.
Drávucz Zsolttal szintén Juhász Tibor beszélgetett, ami azért is jelentőségteljes, mert a fiatal zenekritikust annak idején ő maga kereste meg, hogy kritikáival, interjúival hozzájáruljon a KULTer.hu rovatainak működéséhez. Drávucz elmesélte, hogy a zenei újságírás felé vezető út első lépését egészen korán, 2008-ban tette meg, amikor megismerte a Quimby zenéjét. Általuk kerülhetett kapcsolatba a magyar alternatív zenével.
Írói vénája már általános iskolás korában megmutatkozott,
amikor az irodalomtanára egy képzeletbeli interjúról szóló versenypályázatot „dugott” az orra alá. Drávucznak természetesen egyértelmű volt, hogy a Quimby frontemberével, Kiss Tibivel szeretné lefolytatni ezt a beszélgetést. Ekkor ütött először szöget a fejébe, hogy a jövőben újságírással foglalkozzon.
Gimnazistaként gyakran ellátogatott az akkoriban különösen pezsgő zenei életű Frakk nevű klubba,
ahol többször is lehetősége adódott zenészekkel beszélgetni. Az egyetemet számára immár érthetetlen módon magyar-média tanári szakon kezdte el, és az itt eltöltött három évvel – elmondása alapján – a mai napig nem tud elszámolni. Később váltott média-kommunikáció szakra, illetve 2016-ban publikált első ízben zenekritikát a Keret Blog nevű oldalnál. Debütszövegét a Csaknekedkislány dupla albumáról írta, elküldte Énekes András Elődnek is, a blog egykori főszerkesztőjének, aki pozitív visszajelzést adott a pályakezdő fiatalnak.
Amikor Juhász Tibor feltette Drávucznak azt a kérdést, hogy mégis mi tartja őt ezen a pályán, a fiatal tehetség egy szokatlanul kurta és meglepő válasszal felelt: „Semmi máshoz nem értek.”
A zenekritika számára hivatás, ennek gyakorlására tette fel az életét.
Majd hozzátette, hogy nagyjából tíz szerző van ebben az országban, akik képesek megélni zenei újságírásból, így ha az ember ebből szeretne élni, az elköteleződés elengedhetetlen, akárcsak az alázatos hozzáállás.
Underground zenei érdeklődése mostanra kiszélesedett.
Elmondása alapján immár ő is azon emberek táborát erősíti, akik „mindenfélét” hallgatnak, noha korábban ezt el sem tudta volna képzelni magáról. Kritikáit főleg a könnyűzenei munkákról írja, hiszen azokhoz lehet és tud mit hozzátenni, a klasszikus zenének pedig – ahogy ő mondja – szerzőként nincs szüksége rá. És bár foglalkoztatja a jazz is, eddig még nem mert kritikusként hozzányúlni a műfajhoz. Jelenleg nem érzi úgy, hogy tudása kellő alapokkal bír, ezért folyamatosan fejleszti magát. Állítása szerint nehéz megmondani, mitől jó egy zenekritika. Vele általában csak úgy „megtörténnek a dolgok”, mindig csak reménykedik abban, hogy jó, amit ír.
A 2020-as év a zenei életet is felborította,
a zeneiparnak azóta sem sikerült kilábalnia belőle. Drávucz szerint a járványhelyzet okozta károk leginkább a nagy zenekarokat érintik, hiszen azóta is nehézséget jelent egy nagykoncertre való embert egy helyre terelni. A kisebb zenekarok viszont jobban alkalmazkodnak, továbbra is megtalálják a lehetőségeiket.
A KULTer stART díj idei nyertese beszélt arról is, hogy mennyire fontos számára a kontextuális körítés, hiszen a laikusok számára is közérthetővé kell tennie azt, amiről ír. Így egyfajta ismeretterjesztői szándék is megbúvik a munkássága mögött. Nem állítja azonban, hogy valamiféle népművelői szerepkörben tetszelegne, hiszen az csupán önhitegetés lenne a részéről. Mindenkinek megvan a saját zenei ízlése, nem is próbál ezen változtatni.
Véleménye szerint a magyar zenekritika egyfajta lemaradásban van a külföldi újításokhoz képest,
hiszen nálunk eddig csupán írott jelleget ölthetett. Megemlítette továbbá, hogy a Petőfi Rádió arculatváltásakor egy hatalmas űr keletkezett a zenei beszélgetős műsorok körében. Azonban pozitívumnak tekinthető, hogy egyre több podcast születik a témában, és a zenekarok nagyon hálásak, ha foglalkoznak velük.
Amikor egy zenekritikus és egy zenész találkozik, akkor ez tökéletes harmóniát létesít.
Amellett, hogy szuverén műként viszonyul a lemezekhez, igyekszik minden zenei produktumot valamiféle műfaji kategóriarendszerbe „beletuszakolni”. Bár pontosan tudja, hogy ezek csak mesterségesen alkotott dobozok, és hogy a zenészek sem szeretik az ilyesfajta címkézéseket. Tisztában van vele, hogy a kategorizálás fölösleges, de mégis mindig megpróbálja. Azt is hozzátette azonban, hogy sok idő távlatából minden zenei művet könnyebb kategóriákba sorolni. Juhász Tibor kérésére Drávucz megemlített néhányat azon zenekritikusok közül is, akik nagy hatással voltak rá az évek során: Dömötör Endre, Huszár András, Énekes András Előd neve hangzott el, valamint hozzátette, hogy Horváth Gergely műsorain nőtt föl.
A beszélgetés végén bárki szabadon tehetett fel kérdést a KULter stART díj idei győztesének. Így kapta meg Drávucz azt a kérdést, hogy ha mindenféle kontextus nélkül kellene kritikát megfogalmaznia egy zenei művel kapcsolatosan, tehát úgy, hogy semmilyen előzetes tudása nincs az előadóról, akkor képes lenne-e rá. A válasz az volt, hogy biztosan megpróbálkozna vele.
Az est második etapjában – kapcsolódva a 100 ezer költő a változásért című nemzetközi programhoz – az eseményre meghívott írók és költők olvastak fel. Juhász Tibor vezényelte ezt a programpontot is, és stílusosan egy Mikulás csomagból húzta ki a felolvasók sorrendjét, fokozva ezzel a jelenlevők izgalmát. A Mikulás csomag sorrendje szerint felolvasott Szegedi Eszter, Drávucz Zsolt, Láng Eszter, Kósa Eszter, Konyári Ildikó, Horváth Imre Olivér, Gyarmati Dominik, Maklári Judit, Lajtos Nóra, Szénási Miklós, Orbán Krisztina, Áfra János és Horváth Adél.
A szövegek között volt Istent, a halált, az állatgyilkolás etikai kérdéseit tematizáló vers,
de humoros, szerelmes (vagy már nem szerelmes) alkotás is. A nagy változatosság ellenére azonban nem sok szövegnek sikerült ténylegesen kapcsolódnia a változás mottóhoz. Bár az is igaz, hogy aki versben gondolkodik az élet tragédiáiról és szépségeiről, az minden rezdülésében magában hordozza a változást.
A fotókat Áfra János készítette.
