Hangok az állomások között

Szeptember utolsó, esős szerda estéjén a DESz24 színpada adott helyet Szöllősi Mátyás új kötete, az Illegál bemutatójának. Az alagsori helyiségbe lépve barátságos hangulat fogadott: fénybeállítás, mikrofonpróba, baráti köszönések, nevetés. A nézőtér emelvényén ülve úgy éreztem magam, akár egy színházi próbán, ahol a nézők is részesévé válnak a produkciónak. A Szent Anna-székesegyház harangja 18 órakor jelezte: kezdődhet a nyitójelenet.

A beszélgetés moderátora, Juhász Tibor Szöllősi bemutatásával nyitotta az estét. Az elkövetkező másfél órában betekintést kaptunk az író életművébe, prózái különös atmoszférájába, továbbá megismerhettük a szerző mögött az embert, aki hozzánk hasonlóan megküzdött a pandémia időszakával.

Fotóriporter, emellett lírát, drámát és prózát is ír – hívta fel a figyelmet Juhász Szöllősi összetett tevékenységére.

Novellái, regényei összekapcsolódnak, versei között számos átjárás figyelhető meg,

mindez a moderátor szerint arra utal, hogy tudatosan építkező életműről van szó. Szöllősi helyeselt: az írói pályán tíz évvel ezelőtt versekkel indult, és bár az utóbbi három kötete prózai mű, a líra továbbra is fontos helyet foglal el az életében. Nem szereti a megnevezést, de akár trilógiaként is lehet tekinteni a három prózakötetére (Váltóáram, Simon Péter, Illegál), mert hasonló indíttatásból születtek. Valóban vannak kapcsolatok, átmenetek a szövegei között, például a Váltóáram két novellájának továbbírására ismerhetünk a Vendégjátékban, az Illegálban helyet kapó két kisregény egyikében.

Szöllősi elmondása szerint a drámaírás előhívja a költészet jegyeit, illetve jól megjeleníti a párbeszédek erejét és a személyiségek, nézőpontok ütköztetését.

Úgy gondolja, a különböző műfajok segítik és kiegészítik egymást.

A moderátor következő kérdése arra vonatkozott, hogy Szöllősi szándékosan kerüli-e a szentenciózus írásmódot, a frázisokba áteső mondatokat, ami miatt a műveiben kevés a kiragadható, könnyen idézhető mondat. Az író viccelődve reagált, megjegyezte, hogy a legnagyobb közösségi oldalon nemrég kiemeltek egy részletet a kötet címadó kisregényéből. Számára írás közben a flow-élmény a lényeg, illetve az, hogy a szövegnek tartása, húzása legyen, nem az idézhetőség.

Juhász szubjektív olvasói tapasztalatairól is mesélt. Az új kötet olvasása közben egy nagyon különleges hangulatú atmoszférában találta magát, ahol meglepő a szereplők érzékelésmódja és lelkivilága, továbbá az is, ahogy a saját érzéseikről gondolkodnak. Bizonyos mondatok első olvasásra furcsának hatottak, amikor viszont újra elolvasta a sorokat, már nem látott bennük semmi különöset.

Vajon mivel lehet összefüggésben, hogy az olvasó először kissé idegennek érzi a művek világát?

Sok kritikus szerint a furcsa atmoszférához a fotózás adta látásmód is hozzájárul. A Budapest Katalógus készítése közben Szöllősi több száz emberrel beszélgetett, sokféle megszólalásmódot, érzést, történetet ismert meg. Mindez, válaszolta a szerző, biztosan hatott az írástechnikájára, a figurák karakterének és hangjának ábrázolására. A zenével tudná a legjobban összekapcsolni ezt: ahogy a zenész is próbálgatja, hogy melyik hangnem illik leginkább a művéhez, úgy az író is kísérletezik, hogy milyen hangon szólalna meg legjobban a története.

Írói hivatásából is látszik, hogy Szöllősi számára első helyen állnak az emberi kapcsolatok, illetve a fotózásnak köszönhetően az utazás. Juhász ezért is érdeklődött arról, hogy hogyan viselte a járványügyi helyzetet. A nem várt pihenés számára az érlelődés időszakát jelentette az írás szempontjából, viszont sok más olyan dologba belekezdett, ami régóta foglalkoztatta. A határátlépés bizonytalansága gátolta a külföldi fotós projektjeit, de igyekszik tűrni a helyzetet, kihozni belőle a maximumot.

A moderátor őszinte lelkesedéssel jelentette ki, hogy végre van egy olyan mű a kortárs magyar irodalomban, ami happy enddel végződik. Az Illegál című kisregény olvasása közben többször is úgy érezte, hogy számos pont adódhatott volna a történet lezárására, ezért is érdekelte az, hogy Szöllősi miért így kanyarította a végét. Két idősíkon játszódik a történet, amelyek egymás mellett futnak, és mindaz, derült ki a válaszból, ami a múltban játszódik, nagy részben a valóságban is megtörtént.

Szöllősi fontosnak tartotta megjeleníteni a graffitisek világát,

egyrészt önmaga miatt, mert részese volt, másrészt ezzel a kisregénnyel emléket állított egy fontos szereplőnek, akit a barátjának tekint. A kötet előzetese is érzékelteti, hogy a mű Supa előtt tiszteleg, bemutatva az ő és a többi graffitis rejtett, titokzatos világát. Sok tragikus momentumot mesél el az Illegál, a halált is tematizálja. Szöllősi a zárlattal fel akarta oldani a tragédiák okozta űrt.

Az Illegál írása alatt megtapasztalta, hogy milyen, amikor a szöveg saját magát írja.

Sokáig nem találta a mozgatóhangot, de jött egy pont, amikor meglett, és elkezdett működni benne a nyelv, felszínre jöttek az emlékek. A valóság, a megtörténtség tudata tartást adott, mérce volt számára, amihez igazodnia kellett, kordában tartva a fantáziáját.

Mialatt Szöllősi felolvasott egy részletet az Illegál című kisregényből, újra felerősödött bennem az érzés, hogy egy színházi próbán veszek részt. A mű cselekményének, beszédmódjának, sodrásának köszönhetően én is ott voltam a vonaton, és készen álltam otthagyni valamit magamból. Juhász is nehezen jutott szóhoz a felolvasott részlet után, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a szereplők nincsenek nevesítve, csak a kezdőbetűjüket vagy a becenevüket ismerjük meg. A szerző célja ezzel az anonimitás fenntartása volt. Sok hasonló történetet átélt fiatalkorában, de nem bánja, mert ösztönző és értékes pillanatokat is kapott ettől az időszaktól.

Szöllősi a legfőbb kötetszervező erőnek nem konkrét szubkulturális összefüggéseket tett meg, hanem azt az alkotói-esztétikai tapasztalatot, amelyhez a festés juttathat.

Hiszen az alkotás szervezi közösséggé az ebben a töredezett szubkultúrában alkotókat.

Szöllősi teljesen egyetértett a feltételezéssel, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a vonatfestés illegális dolog, műveléséhez fanatizmus is kell. A vele járó őrület, adrenalin is összetartja, erős közösséggé alakítja a művészeket. Szöllősi azt is kiemelte, hogy a graffiti fontos része és formáló ereje a városképnek. A kötettel szeretné megismertetni a szubkultúrát a nagyközönséggel.

A beszélgetés utolsó negyedében a másik kisregény, a Vendégjáték került középpontba, amely két teljesen eltérő társadalmi rétegből érkező ember, egy ügyvéd és egy cigányzenész párbeszédén keresztül érzékelteti a különböző csoportok közötti, szinte áthidalhatatlan társadalmi és nyelvi akadályokat. A kötet a zenész helyzetére fókuszál, aki mindig kívülálló marad azokban a közegekben, ahol zenél. Juhász számára feltűnt, hogy

a Vendégjáték a társadalomkritikát a szerepek relatív voltán keresztül is felvillantja: az elkövetőből bármikor lehet áldozat és fordítva.

Szöllősi mindezzel az emberi kommunikáció nyelvi korlátait, a különböző regiszterek, beszédmódok közötti elcsúszásokat akarta megmutatni. Megjegyezte, hogy a szöveg világa egy húszéves ember nyelvén formálódik, így kérdés, hogy mennyire tud lehatolni az események mélyéig, mennyire képes átadni azt, amiről beszél. Az elbeszélésmód miatt esetleg úgy tűnhet, hogy a nyelv megszépít egy velejéig romlott közeget. Juhász azon kérdésére, hogy mi köti össze a két kisregényt, Szöllősi a zenét említette. A Vendégjáték egy zenész karakterét építi fel, míg az Illegál egy zenei motívummal zárul.

A moderátor zárásképp arra volt kíváncsi, hogy a művész ezt a cselekménycentrikus vonalat viszi-e tovább, illetve a terveiről érdeklődött, hogy a debütálás kerek évfordulójának apropóján készül-e számvetésre.

Szöllősi válasza rövid és tömör volt: verseskötet.

Mindenképpen szeretne megjelentetni egy kötetet, ami egyfajta lezárást jelent az életművében, mivel idén tíz éves az első verseskönyve, az Aktív kórterem. Több éve gondolkozik egy drámán és egy regényen, már jegyzetei is vannak.

Így ért véget a színházi próbára emlékeztető, egy baráti összejövetel hangulatát keltő könyvbemutató, amelyen egy nagyon összetett művet és alkotót ismerhettünk meg.

Illegál – Beszélgetés Szöllősi Mátyással, Desz24, Debrecen, 2020. szeptember 30.

A fotókat Csala Dorottya készítette.