A Middlemist Red zenekar négy év után, december 15-én jelentkezett The Other Side of Nowhere című új anyagával. Az album elkészültéről a frontembert, Nóvé Somát kérdeztük, aki mesélt a zenekar fejlődéséről, és arról is, hogyan hozható össze egyetlen év alatt három nagylemeznyi dal.
KULTer.hu: Idén a Mordái, a Samurai Drive és a Middlemist Red is új lemezzel jelentkezett, amelyek mind hozzád köthetők, albummegjelenések terén így elég sűrű éved volt. Hogy érzed, sikerült kihozni a legtöbbet 2020-ból?
Abszolút, nagyon céltudatosan és elhivatottan álltam hozzá ehhez az évhez. Amit meg akartam valósítani, azt sikerült is olyan formában, amire azt tudom mondani, hogy a saját képességeimhez mérten sokkal jobb nem lehetett volna. Zeneileg és kreativitás szempontjából ez volt az eddigi legtermékenyebb évem.
KULTer.hu: Nem mellesleg mindhárom formáció nagylemezzel rukkolt elő! Ezek szerint megéri még a kislemezek és az egydalos kiadványok világában nagylemezekkel tervezni?
Szerintem igen. Én ezt a formátumot éreztem helyénvalónak mindegyik zenekaromnál. Nem tudtam volna néhány számmal vagy egyetlen dallal kifejezni azt a víziót, amely egy-egy projektemhez köt – mindhárom olyan volumenű, hogy több szerzeményt igényelt. A Mordáinál például az első perctől éreztem, hogy kelleni fog tíz szám ahhoz, hogy körbejárjam, mit is képviselek a formációval. Szerencsés, hogy ennek ellenére nem tapasztaltam azt, hogy ez a három lemez különösebben megterhelő lett volna. Sőt, nekem kreatív erőforrások terén kifejezetten megérte ez a zsúfoltság: minél inkább benne van az ember az alkotófolyamatban, és minél jobban bevonódik egyfajta flow-érzetbe, annál hatékonyabb lesz a munka. Nálam ez azt jelentette, hogy
végső soron egymást írták a lemezek, az egyikből merítettem lendületet a másikhoz.
De nyilvánvalóan nem zárkózom el attól, hogy a közeljövőben legyenek olyan dalok, amelyek önmagukban is reprezentálni tudják a zenekaraim aktuális irányvonalát.
KULTer.hu: A Mordái (Mordái) és a Middlemist Red legutóbbi lemeze (The Other Side of Nowhere) valamelyest közelít egymáshoz hangulatban és hangzásban is. Ez köszönhető annak, hogy időben közel esett a kettő megalkotása egymáshoz?
Érdekes, hogy ezt mondod, mert a visszajelzések alapján ugyan többen is hallják ezt, ellenben szerintem sokkal több összefüggés van a Samurai Drive debütalbumával. A Mordái-lemezzel kevéssé érzek kapcsolatot, legalábbis nem volt tudatos a párhuzam. Persze, található egy népdal a Middlemist Red albumán (Starry Nights – Csillagok, csillagok), viszont a szöveg és az ének stílusa csak a felvételek utolsó napjaiban alakult így, nem terveztük el előre…
A hasonlóságok talán azzal magyarázhatók, hogy
minden formációval csomó mindent tanulok – részben emiatt alapítottam őket –,
a különböző utak felfedezése közben pedig a megoldások akaratlanul is átkerülhetnek egyik munkafolyamatból a másikba. Ez lehet az oka a folkos benyomásoknak a The Other Side of Nowhere-en. De ahogyan említettem, vannak szerintem direktebb kapcsolódási pontok: a Samurai Drive lemezén dolgozva jöttem rá például arra, hogy miért jó egyetlen elképzeléshez, gondolati vezérfonálhoz tartani magam alkotás közben, és az erősen képszerű zeneszerzés felé is az a folyamat terelt, ami áthallatszik a Middlemist Red-albumra is.
KULTer.hu: Egy Middlemist Red-lemez megírásakor mivel jár ez a fajta „szigorúbb” koncepciózusság? Könnyebb volt így zenét szerezni?
Nagyjából az elejétől fogva tiszta volt számomra, hogy nagyon markáns elképzelések alkotják az album alapját, és ez mindenképp segített. Viszont ez helyzetfüggő. Lehet, hogy máskor korlátokat szabott volna, hogy már az alkotás kezdetekor megtaláltam egy olyan gondolati magot, amely egy bizonyos keretszerkezethez köt. Most viszont sok esetben inkább a kísérletezés lehetőségét hozta magával a stabil kiindulópont. Az egységességhez ugyanakkor az is hozzájárult, hogy az album nagy részét egyedül írtam, márciustól májusig.
KULTer.hu: A karantén miatt alakult ez így?
Biztosan benne volt a karantén is, mivel tény, hogy nem igazán tudtunk együtt leülni a hangszereinkhez. De talán lényegesebb, hogy
az elmúlt években sokat foglalkoztam a zenéléssel, sok projektben vettem részt, emiatt rá vagyok hangolódva a dalszerzésre.
A többieknek meg nem nagyon volt erre idejük, vagy épp nem éreztek rá egy olyan vonalra, amit szerettek volna körbejárni. Én most kicsit koherensebben tudtam gondolkozni egyedül, jobban körvonalazódott bennem egy vízió, mint a srácokban.
KULTer.hu: Mindenesetre most egyfajta visszatekintést tettetek a western világába, ez a visszatekintő attitűd viszont kevéssé volt eddig jelen a zenekar lemezein, legalábbis direkt formában.
Szerintem eddig sokkal inkább reflektáltunk a műfajokra: az első lemezen a pszichedelikus rockra, a másodikon a new wave-re és a szintetizátorra épülő zenékre. Inkább úgy fogalmaznék, hogy habár mindkét korábbi lemezünknek van egy saját íze, azokon igazából túl nagy kísérletezés nem volt azon a téren, hogy hogyan tudjuk újragondolni a stíluselemeket. A Supersonic Overdrive-on és a Ripple Soulon sokkal direktebb rájátszások vannak az elődeinkre, például az elszállós témákat és a visszhangeffektes éneket ide sorolnám. Ezek olyan stilisztikai elemek, amelyek nem újragondolásai, hanem csak reprodukciói az eredetieknek. A mostani lemeznél máshogy alakult, inkább az érzetre, a hatásra koncentrálnak a dalok. Kifejezetten
a gitárjáték által igyekeztem a saját eszközeimmel új formába önteni a western-filmzenék monumentalitását,
képszerűségét és dinamikai jellegét. Persze, közben próbáltam arra figyelni, hogy ez ne egy hommage album legyen a spagettiwestern filmzenés hagyományához.
KULTer.hu: Miért épp a western került előtérbe nálad?
Egyszer olvastam arról, hogy amikor a vadnyugati tematikájú filmek készítését átvették az olaszok, kezdetben jóval alacsonyabb büdzséből dolgoztak a rendezőik, mint az amerikai elődök. Például
nem volt pénzük egy teljes orkesztrára, hogy meghangszereljenek egy-egy betétet, így került képbe az elektromos gitár a repertoárban.
Ez kézenfekvő megoldás volt a tengerentúli westernek megidézéséhez, de közben kicsit komorabb hangulatot hozott magával. Ez a „kényszermegoldás”, a minimalizmus inspirált engem. Én személy szerint sok mindenben nem vagyok jártas például hangszerelés szempontjából, viszont izgalmas kérdésnek bizonyult, hogy hogyan tudok a spagettiwesternekhez hasonló atmoszférát teremteni az önálló módszereimmel, eközben pedig sok különböző műfaji kontextusba helyeztem ezt a kiinduló gondolatot.
KULTer.hu: A Middlemist Red az a zenekar, amelyik egyébként is igyekszik lemezről lemezre valami mást hozni. Minden alkalommal szeretnétek kicsit elrugaszkodni az előző anyagaitoktól, a kvázi vadnyugat-tematika pedig hallhatóan kapóra jött ehhez a törekvéshez.
Nekem nagyon kézenfekvőnek tűnik, hogy minden album egy különálló, saját világgal rendelkező projekt legyen. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy erősen támaszkodunk a minket ért zenei behatásokra.
Engem például nagyon érdekel az a kérdés, hogy a rengeteg különböző eredetű és jellegű zenében mi a közös pont.
Hallgatok népzenét és elektronikus zenét, de közben szeretem Frank Sinatrát is, a kísérletezés pedig részemről legtöbbször ezeknek a muzikális élményeknek az összevetéséből áll: azoknak a vonásoknak a felfedezéséből, amelyek hiába esnek távol stílusukat tekintve, rajtam keresztül mégis összeérnek valahogyan. Ugyanakkor az is igaz, hogy folyamatosan változik a zenei ízlésem, ahogyan a srácoké is, emiatt szinte lehetetlen vállalkozás lenne lemezről lemezre valamilyen erősebben megmutatkozó folytonosságot beleszőni a dalokba. És ez hatványozottan érvényesül akkor, ha a két lemez között eltelik négy év.
KULTer.hu: Mi volt annak az oka, hogy végül ennyit vártatok az új anyaggal? Ezt így terveztétek?
Nem volt tudatos döntés, ha tehettük volna, biztosan kihoztunk volna egy lemezt két évvel korábban. Volt egy nagyjából egyéves időszak a Ripple Soul megjelenése után, amikor rengeteget próbáltunk, hogy minél jobban szóljanak az album dalai élőben.
Azután a következő pár évben volt egy kisebb alkotói válság a zenekaron belül,
emiatt nem igazán találtunk olyan ötletet, amin mindannyian tudtunk volna dolgozni teljes erőbedobással. Ez egy nagyon hosszú keresgélés volt, és akadtak olyan pontok, amikor nem tudtuk, hogy hogyan tudnánk újra együtt alkotni. Mindez részben abból is fakadt, hogy barátokként eltávolodtunk egymástól. Ezen most segített az, hogy sokat dolgoztunk közösen a felvételek és utómunkálatok során, a lemez szilárdabb alapra helyezte a zenekari kapcsolatunkat, közelebb kerültünk egymáshoz és az eddiginél közvetlenebb lett a kommunikációnk. Így talán gördülékenyebb lesz a munkafolyamatunk a későbbiekben.
KULTer.hu: Időközben a Middlemist Red fennállásának nyolcadik évébe lépett, közeledik a tízéves jubileum. A zenekarban ennek milyen súlya van? Visszatekintve milyen változások kísérték például a te alkotófolyamatodat?
Nem feszengünk különösebben az eltelt időn, inkább a fejlődésre koncentrálunk. Én szeretném azt gondolni, hogy valamivel összeszedettebb vagyok, mint amikor belevágtunk a zenélésbe…
Egyre kevéssé érdekel az intuitív zeneszerzés, inkább a „mérnöki” alkotómunka felé hajlok.
Rájöttem, hogy az érzések, az ízlés és a stílus természetes módon alakulnak bennem, ezeknek kell egyfajta formát, keretet adni, így az érdeklődésem a zsigeri alkotás helyett afelé a kérdés felé fejlődött, hogy hogyan tudok létrehozni új platformokat az önkifejezéshez. Ennek része a precízió, a zenében rejlő mestermunka kibontakoztatása, amelyhez elengedhetetlen a tudatosabb életvitel, a rendszerezettség – ezeknek a kritériumoknak szerintem egyre jobban megfelelek. Mindnyájunkra jellemző, hogy felelősségteljessé váltunk. A zenekar alapításakor, mikor még egyetemre jártunk, könnyebb volt úszni az árral, de mostanra azt érezzük, hogy sikerült felnőnünk, és ez egyértelműen befolyásolja a zenéhez való hozzáállásunkat is.
KULTer.hu: Mik a terveitek a jövő évre?
Mindenképpen szeretnénk egy lemezbemutatót, aminek az előkészületei már zajlanak. Annyit elmondhatok, hogy
ez egy nagyon nagy volumenű koncert lesz, sokkal nagyobb, mint eddig bármelyik fellépésünk.
Ez sok gyakorlást igényel, több hónapon keresztül kell majd pontosan kigyakorolnunk mindent ahhoz, hogy színpadra vihessük a produkciót. Emellett a járványhelyzet miatt nehéz most bármit is tervezni, de szeretnénk jövőre minél több fesztiválra elvinni az új dalokat, kipróbálni, hogy hogyan működnek az eddigiek mellett a koncerteken. Közben tervezem azt is, hogy a Samurai Drive-val és a Mordái-jal összehozzunk még egy-egy lemezt 2021-ben. Szóval, ha minden jól megy, jövőre sem fogok unatkozni.
A fotókat Wanda Martin készítette.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.