Aki egy kicsit is jártas a magyar könnyűzenében, az valószínűleg találkozott már Lázár Ágoston és Lázár Domokos nevével. Az elmúlt időszak különösen pörgős volt a számukra, hiszen egyszerre két lemezen is dolgoztak. A még készülő Esti Kornél-korong munkálatai alatt, novemberben jelentették meg első közös albumukat, a Hullámtörést, amin hozzák a tőlük megszokott borút, néhol egy kis derűvel fűszerezve.
KULTer.hu: Hogyan kell elképzelni a kis Ágót és Dodit? Milyen testvérek voltatok?
Lázár Domokos: Szerintem olyanok, mint minden rendes testvér: bírtuk egymást, de azért nem toltuk túl a szeretgetést. Ez ma is így van. Gyerekként olyan volt ez a harmónia, hogy a közös filmnézések során az akciójeleneteket nagy egyetértésben tekertük vissza,
a nyálas romantikus részeket konszenzusosan ugrottuk át, de voltak szolid verekedések,
közös foci a lakótelepen, külön csapatban, egymásra vigyázva, de azért odalépve keményen. Kedvencem, amikor Ágoston elbújt a szekrényben, és egy óráig nem találtuk, már az utcára is lenéztünk, nem esett-e ki az ablakon. Ő a legnagyobb nyugalomban ült a szekrényben, és hallgatta, ahogyan a család halálra rémülve keresi, majd amikor megtaláltuk, egyszerűen csak vigyorgott.
Lázár Ágoston: Tipikus öcs-szindrómában szenvedtem, három évvel fiatalabb vagyok, és ez gyerekkorban fizikailag és agyilag jelentős különbség, amit agresszióval kompenzáltam, illetve hát fondorlattal, egyből az érzékeny területekre támadtam a verekedéseink során.
KULTer.hu: Milyen a testvéri szerepfelosztás köztetek?
Dodi: Változó. Sok tulajdonságunkban különbözünk. Ágoston szerintem vakmerőbb, bevállalósabb, ilyen értelemben biztosan bátrabb nálam. Nyersebb, sokkal kevésbé csomagolja be a mondandóját. Azt hiszem, bennem ösztönösen van egy gondoskodó hajlam, nemcsak Ágostonnal, hanem mindenkivel és mindennel kapcsolatban, aki vagy ami közel áll hozzám. Ez időnként biztosan idegesítő. De alapvetően nagyon jó a viszonyunk, jó nevelést kaptunk, szeretet vett minket körül egész életünkben. Ez a kulcsa mindennek, szerintem ennek a lemeznek is.
Ágó: Én szeretem, vagyis inkább csak szoktam feszegetni a határaimat, és alapvetően vannak szélsőséges kilengéseim.
Amikor szerelmes vagyok, beledöglök, amikor dobolok, szétzúzom, amikor sportolok, széthajtom magam.
Ez egyrészt jó bizonyos dolgokban, nem jön rosszul néha a hév, de jó lenne többször mérsékeltebben működni, szerintem Dodi ezt sokkal jobban érzi. Az biztos, hogy mindkettőnknek nagyon fontos, hogy értékes és szép dolgokat hozzunk létre, amelyek hozzátesznek a világhoz, ez közös motor bennünk. És reméljük, sikerül.
KULTer.hu: Kérlek, jellemezzétek egy szóval a lemez elkészítésének folyamatát!
Dodi: Hullámtörős.
Ágó: Kielégítő.
KULTer.hu: Azt szoktátok mondani, hogy Dodié a szöveg, Ágostoné a zene, de most van két Ágoston-szöveg is. Mennyiben változott a munkamegosztás köztetek dalszerzéskor? Hogyan döntötök, ha nem értetek egyet valamiben?
Dodi: Mindenki beleszólhat mindenbe, ráadásul ketten könnyebb demokráciát működtetni, mint, mondjuk, hatan. Ettől függetlenül az Esti Kornélban is
mindenről közösen döntünk, mindenkinek vétójoga van,
csak olyat hall végül a közönség, amit mindenki erősnek és érvényesnek tart. Általában én írom a szövegeket, Ágoston hoz több zenei témát, de ez sem főszabály. Mindenki csinálhat bármit, és ha ez a szabadság nem lenne meg, sokkal kevésbé lenne komfortos zenekarban zenélni.
Ágó: Hozzám mindig kegyesebbek voltak a dallamok, mint a szavak, könnyebben megformálódnak bennem. Most volt két dalszöveg, aminek ki kellett jönnie. Amúgy kölcsönösen bele-belenyúlkáltunk egymás soraiba, szavaiba, de nem voltak nagy veszekedések, elfogadjuk és tiszteletben tartjuk egymás véleményét. Általában.
KULTer.hu: Melyik a kedvenc dalotok az albumról?
Dodi: Erre nagyon nehéz válaszolni, főleg egy új anyag esetében. Ez olyasmi kérdés, mint a „melyik a kedvenc gyereked?”. Tényleg nem tudnék választani.
Ágó: Attól függ, ki kérdezi, milyen szándékkal, a nap melyik szakában, és a Vénusz milyen szögben áll a Neptunusszal.
KULTer.hu: Annak ellenére, hogy kétgitáros, metalofonos produkciónak indult a Lázár tesók, végül kifejezetten nagy szerepet kapott benne a zongora is.
Dodi: A zongora nagyon hálás hangszer abból a szempontból, hogy nagy hangzások vannak benne, és minden hangtartományban szólni tud egy dalon belül. Egy ilyen szellősen hangszerelt zenében, mint a miénk, nagy dinamikákat lehet vele elérni. Ebben az értelemben tudatosan emeltük be, Ágoston vállalta a zongorázást.
Ágó: Még csak barátkozom a hangszerrel, de szerintem jóban leszünk. Sok szép dolgot lehet vele játszani.
KULTer.hu: Mit próbálnátok ki zeneileg, ha tudnátok, hogy nem hibázhattok, mert az emberek kedvelni fogják?
Dodi: Engem sohasem érdekelt annyira, hogy az emberek kedvelni fogják-e, amit csinálok, illetve az alkotás pillanatában ez nem lehet szempont. De ha bármilyen hangzást és zenei technikát használhatnék, akkor biztosan lenne benne templomi orgona, jól megtorzítva.
Ágó: Ez nem a nagy kísérletezések lemeze, nem is ez volt a célunk,
szépen, egyszerűen akartuk megszólaltatni a dalokat, amiket írtunk.
KULTer.hu: Miért döntöttetek úgy, hogy a lemezhez mellékeltek egy fanzine-t is?
Dodi: A barátnőm, Zsófi grafikus, őt kértük meg, hogy álmodjon a lemezhez fizikai formát, a fanzine-t pedig mindannyian nagyon hozzánk illőnek éreztük.
Laza, nagy szabadságot adó formátum, amibe sok személyes dolog belefér.
Először csináltunk ilyet, de nagyon szeretjük.
KULTer.hu: Könnyebb dolgotok volt úgy hozzákezdeni ehhez a projekthez, hogy már ismerik a neveteket az Esti Kornél miatt?
Dodi: Biztos könnyebb volt így, hogy egy másik, nagyobb zenekarból már ismerősek vagyunk az emberek számára. Persze ez egyfajta elvárást is generál, aminek nem biztos, hogy megfelelünk, illetve nem is biztos, hogy meg akarunk felelni. A Lázár tesók egy önálló, új dolog, ugyanakkor
az Esti Kornél és a Pegazusok Nem Léteznek gyökereit nem tudjuk és nem is akarjuk lerázni magunkról.
Emiatt is játszunk a koncerteken ezektől a zenekarainktól is dalokat, persze az arányuk a saját dalok érkezésével csökkenni fog.
Ágó: Az a célunk, hogy ez egy önmagában is érvényes „produkció” legyen, amire meg is van talán az esély, mert bár hangulatában felfedezhető az anyazenekarok hatása, mégis van egy sajátos íze és bája, már csak azért is, mert tesók vagyunk. Ráadásul, ha belegondolok, nem sok ilyen felállású és jellegű zenekar van jelenleg.
KULTer.hu: Ágostonnak eléggé megváltozott a helye a színpadon a megszokotthoz képest, sőt hangszert is cserélt. Hogyan szoktatok ehhez hozzá?
Dodi: Nekem kifejezetten jó érzés ez, nagyon örülök, hogy ilyen értelemben előtérbe került Ágoston sokoldalú személyisége.
Ágó: Nálam a dob az „anya szoknyája”, előbújni mögüle mindig fájdalmas és kényelmetlen. Viszont énekelni és gitározni is szeretek, ezeket sokkal előbb kezdtem, hétéves koromban, szóval ezen a téren is van biztonságérzetem, mégis sokkal meztelenebb érzés, mint dobolni.
A zongorázásnál még meg kell zaboláznom a verejtékmirigyeimet, hogy ne működjenek túl.
Mindig parázok, hogy mellényomok.
KULTer.hu: Említetted, hogy változni fog a setlist. Mi fog kiszorulni a programból?
Dodi: Az Esti Kornél egy nagy fordulatszámon pörgő zenekar, most is épp egy különleges lemezen dolgozunk, ellentétben a Pegazusok Nem Léteznekkel, ami tavaly feloszlott. Ebből az is következik, hogy a Lázár tesók-koncerteken a most megjelent és a jövőben elkészülő saját dalok mellett inkább egy-egy Pegazusok-dal lesz műsoron, hiszen ezeket élőben máshol már nem hallhatják az emberek.
KULTer.hu: Ha külföldi előadótól kéne választanotok, melyik dalt dolgoznátok fel szívesen?
Dodi: Bármilyen furán is hangzik, egy Eminem-feldolgozásban látnék fantáziát. Mindenképp olyan zenét választanék, ami nagyon más műfajú, viszont popérzékeny, és egy szál gitárral is megszólal. A jó daloknak általában megvan ez a tulajdonsága.
Ágó: Én olyat dolgoznék fel, és általában olyat is szoktunk, amit nagyon sajnálok, hogy nem én írtam. Nick Cave, Damon Albarn, Laura Marling…
KULTer.hu: Van olyan téma, amiről soha nem írnátok dalt?
Dodi: Jó kérdés, ezen még sosem gondolkodtam. Arról például sosem írnék, hogy ki mennyire béna, nem szeretem, amikor dalokban beszólogatnak egymásnak emberek.
Nekem a dal egy sokkal tisztább forma annál, hogy hétköznapi csatatér legyen.
Ágó: Minden olyan dolog, ami nem érdemli meg, hogy az örökkévalóság befogadja. Például az édes vörösborról és a citromos nápolyiról soha nem írnék.
Dodi: Mondjuk olyan vörösbort, ami édes, eleve nem is innék soha.
KULTer.hu: Ha egy napra helyettesíteni kéne a másikat, kit választanátok beugrónak helyette?
Dodi: Blankát és Flórát, azaz a többi Lázár tesót. De amúgy elsőként Csernovszky Márk zeneszerző-zongorista barátunkat mondanám, akit a lemezkészítésbe is bevontuk, ő készítette a csellóátiratokat. Ő egy virtuóz zseni, nem mellesleg egy nagyon kedves, jó humorú ember. Olyan, mintha a testvérünk lenne. De mondhatnám bármelyik Esti Kornél-tagot is. Szerencsés dolog, ha az ember igazi barátokkal csinál zenekart.
Ágó: Az említetteken kívül még Egyedi Petivel, vagy valamelyik Beck tesóval zenélnénk szívesen együtt.
KULTer.hu: A lemezpremier kapcsán említettetek skatulyákat, és hogy szerencsére Lázár tesókként még nem tartoztok sehova. Az Esti Kornéllal igen?
Dodi: Az Esti Kornél kimondva-kimondatlanul is be van rakva az „alternatív rockos” polcra, ami amúgy minket cseppet sem zavar: elég megtisztelő a 30Y, a Kiscsillag, a Vad Fruttik vagy az Elefánt halmazába tartozni.
A skatulyázás amúgy természetes dolog, mindannyian alkalmazzuk, a világban való tájékozódásunkat segíti.
A Lázár tesók viszont egy kicsit más műfaj, ha attitűdjében, művészeti szándékában, az alkotás valódi mélyrétegeiben abszolút rokon is az Esti Kornéllal.
A borítókép sinco fotója.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.