„El kell veszítenem a biztonságot”

Andl-Beck Boróka pécsi dalszerző-énekes boebeck néven kezdte el megmutatni dalait a nagyvilágnak. Első kislemeze a most megjelenő címadó comfortable-lal áll össze egésszé, és ahogy a korábbi három esetben, a negyedik dal mellé is kapunk egy hozzá illő videót.

A comfortable EP dalait boebeck Pécsett, a ZAJZAJZAJ stúdióban rögzítette Ligeti Gyuri (The Puzzle, Žagar, We Are Rockstars) produceri segítsége mellett. Az idei évben bemutatkozó fiatal énekesnő mögött igazán izgalmas első (fél)év áll: koncertezett a hazai fesztiválok többségén, bemutatkozott a Lázár Tesók, a Mmamt, a Carson Coma és az Aron Andras And The Black Circle Orchestra közönsége előtt, ott volt a Music Hungary Konferencia Showcase fesztiválján.

Ő nyitotta a Waves Vienna magyar fogadását,

bekerült a KERET Kikeltetőjének klubestjére, elnyerte a Hangfoglaló Program Induló Előadói pályázatának támogatását, és együtt dolgozhatott a HOTS SongLab keretein belül új demóján Matt Lawrence producerrel (Adele, Amy Winehouse, Ellie Goulding, Interpol, Foals).

Az első kislemez négy dallal most tett pontot a bemutatkozásra – boebeck itt van, és az biztos, hogy még sokat, sok helyen hallunk róla. Hangolódásképp pedig a köré szerveződött alkotócsoporttal a komfortról írtak pár gondolatot. Az EP elérhető minden streaming-felületen.

„Ez a dal a kényelemről beszél: mikor jó, mikor elviselhetetlen, hogyan lehet és érdemes-e kilépni belőle, ilyesmi. Ebben a keretben a kényelem nem jelent jót vagy rosszat; csak egy üres állapot, nincs mögötte tudatosság, és nincs mögötte igazából érzelem sem. Nekem kell a kényelmetlenség, a félelem, a bizonytalanság ahhoz, hogy meg tudjam különböztetni az igazat a hamistól: el kell veszítenem a biztonságot, a biztosságot, az elégedettséget.

Gondolom, ez minden elkényeztetett gyerek csomagja, mi ezt a semmit cipeljük,

amikor először kilépünk a gimiből. Csak az különböztet meg minket egymástól, hogy mennyire érezzük azt nehéznek, és hogy szeretjük-e cipelni vagy sem” – mondja boebeck.

„Színpadra lépni is olyan kényelmetlenség, amire szükség van ahhoz, hogy az ember tudja, igazat mond-e, amikor beszél. A felismeréshez pedig szükség van olyan emberekre, mint a pálocska zsolti, a jim (sinco), a scham és a tóth barbi; ők megosztják velem a kényelmetlenség terhét, de nem engedik, hogy a kényelem irányítson.”

„Boe-ról azt gondolom, hogy nem időzik sokat a komfortzónájában. Ezt leginkább abban látom, hogy egyre bátrabban és magabiztosabban szerepel a kamera előtt is. A négyszámos EP-hez készült első videóban (i am not) még csak áll a mezőn hajnalban, de mire eljutunk a negyedik videóig, addigra

vizuálisan is elkezd kibontakozni különleges személyisége.

Örülök, ha sikerül komfortot találnia, miközben egy kamerát tartok felé. Nekem biztosan nem menne” – mondja a fotósként és rendezőként is ismert sinco.

„Ha azt hallom, hogy a komfort szót használják művészet vagy zene viszonylatában, mindig elfog egy akaratlan szekunder szégyen. Én akkor vagyok elégedett, amikor együtt el merjük hagyni a járt utat, valamilyen közös csodát remélve. Ilyen érzés dolgozni a boe körüli kedves és tehetséges emberekkel is, és nagyon szeretem ezért őket. Nem elégszenek meg soha azzal, ami van, nem érdekli őket a trend, nem előzi meg semmi a közlésvágyat.

2021-ben sok komfortot egyébként sem találhattunk, pedig aztán mindenhol kerestük. Én például makramézni kezdtem el, napi rutinhoz szoktattam magam, és már-már bentlakóként látogattam a Reggelit Pécsett. Azt hiszem, ennek az évnek a legnagyobb ajándéka az volt, hogy engedett rájönni, hogy

minden, amit magunkról gondolunk, csak illúzió, és bármikor bármi megtörténhet.

Ha pedig ezt el tudjuk fogadni, és nem csak a fenyegetést látjuk benne, akkor egészen gyorsan rádöbbenünk, hogy az élet baromi szép” – vallja boebeck menedzsere, Tóth Barbara.

Fotók: sinco