Az igazi Liga Zack Snydertől

A 2017-es filmkatasztrófa, Az Igazság Ligája után szkeptikusan vártuk a Zack Snyder: Az Igazság Ligáját, amely tényleg jobb film lett a moziváltozatnál. De vajon önmagában is megállja a helyét? A szuperhősfilm a kortárs Hollywood legjobban eladható terméke, minthogy nagy múltra visszatekintő képregényes karakterek történeteit meséli el. Így különösen rizikós olyan alkotóval szuperhősmozit rendeztetni, akinek határozott művészi koncepciója van, és amely nem feltétlenül összeegyeztethető a hollywoodi nagy stúdiók és a képregényrajongók elvárásaival.

Zack Snyderrel a Warner Bros. és a DC Films belenyúlt a darázsfészekbe – vagy inkább fordítva? Míg a 300-at és a Watchment Snyder eleve rendhagyó képregények alapján készítette el, addig Batman, Superman, Wonder Woman, Aquaman, Cyborg és a Flash éppen a DC fősodrát képviseli, élen az S betűs kryptoni hőssel. Lett is nagy felháborodás Superman-filmje, Az acélember és a Batman Superman ellen után, amelyekben a két ikonikus hérosz nem éppen a rajongók elvárásai szerint cselekedett (például gyilkoltak).

Nem meglepő, hogy vegyes fogadtatásukat követően a Warner/DC fejesei igyekeztek rövid pórázon tartani Zack Snydert,

aki az eredeti terv szerint öt filmben, illetve egy egész Az Igazság Ligája-trilógiában gondolkodott. Snyder rengeteg merész vagy hajmeresztő ötletét megvétózták (például szó sem lehetett a Lois Lane és Bruce Wayne közötti románcról), és a kreatív konfliktusok közepette lassan-lassan bekerült a képbe Joss Whedon rendező (Bosszúállók), akinek Marvel-sikereit látva az arculatváltást szorgalmazó stúdió egyre nagyobb szerepet szánt a projektben.

Zack Snyder lánya, Autumn öngyilkos lett. A rendező ennek hatására döntött úgy, hogy dacára a rengeteg munkának, és annak, hogy majdnem készen van a film, otthagyja Az Igazság Ligáját. Ezután jöttek az újraforgatások Whedonnel, majd az alig több mint százperces moziváltozat, amelynek tesztvetítéséről a jelentések szerint a stúdióvezetők döbbenten távoztak, annyira kaotikus volt az egész.

A kvázi trashfilm a DC hipergyors univerzumépítési kísérletének kudarcát jelentette,

és ahogy a rajongók tudomására jutott, hogy Snyder kis híján befejezte a saját filmjét, megkezdődött a #ReleaseTheSnyderCut-kampány, amelynek komolysága, valamint a WarnerMedia új streamingszolgáltatójának, az HBO Maxnek tartalommal való feltöltése miatt a stúdió végül zöld utat adott a Snyder-vágásnak.

A Zack Snyder: Az Igazság Ligája címmel az HBO Maxre és a magyar HBO GO-ra is felkerült négyórás, R-besorolású (vagyis tizenhét év alattiak számára szülői felügyelettel ajánlott) rendezői változat csak nyomokban, alapmotívumaiban emlékeztet Joss Whedon művére.

A főgonosz ugyan Steppenwolf, de ezúttal már ott áll mögötte a sötét nagyúr, Darkseid, aki még a Bosszúállók Thanosánál is elvetemültebb:

az Univerzum minden létezőjét a saját akaratának kívánja alárendelni a nagy hatalmú, úgynevezett anyadobozok és az Életellenes Egyenlet nevű – nevezzük így az egyszerűség kedvéért – „varázsformula” segítségével. Ehhez persze a hősöknek is lesz egy-két szavuk, bár Aquaman és a traumatizált Cyborg eleinte nem akarnak együttműködni, és Wonder Woman sem annyira rajong az ötletért, hogy Batmannel kerüljön egy csapatba. Ki önthet beléjük újra lelket, ki lehet a világ megmentője? Hát persze, hogy Superman, akit fel kellene támasztani. Igaz, ennek a problémának a megoldásához a kulcs Cyborg, akit az egyik anyadoboz teremtett újjá.

Zack Snydertől nem meglepő módon ennek a filmmonstrumnak a gonosztevők a sztárjai, bár az említett Cyborg is megér egy misét. A 2017-es Az Igazság Ligájában Steppenwolf volt az antagonista, akit kétezer évvel ezelőtt tönkrevert az akkori (mitológiai) hősök serege, és aki valami miatt megszállottja lett ezeknek az anyadobozoknak. Teljesen érthetetlenek voltak a motivációi, és igen jelentéktelen, sablonos negatív hősként ábrázolták, így eleve nem rendelkezett túl nagy tétekkel Joss Whedon műve.

Zack Snyder viszont nemcsak külső megjelenésében, hanem karakterdrámáját tekintve is jelentősen feljavította Steppenwolfot.

Immár van épkézláb motivációja: a sötét nagyúrnak, Darkseidnak akar megfelelni, aki szóba sem áll vele múltbéli kudarcai miatt. Megalázó módon csak a gonosz jobbkeze, DeSaad kommunikál vele, ő is arrogáns hangnemben, folyamatosan felhánytorgatva neki, hogy hibázott, és azt, hogy nem méltó személyesen beszélni Darkseiddal.

Ebből következik, hogy Snyder ötletes módon késlelteti a nagyobb gonosztevő feltűnését, egy darabig csak beszélnek róla, illetve flashback formájában látjuk, és csak az egyik fontos fordulatnál lép színre. Kettejük viszonya már-már a tékozló fiú történetének egy kifordított változata, amelyben

a „tékozló fiú” (Steppenwolf) kegyetlenségében is szinte szánalomra méltó karakterré érik,

hiszen egyértelmű, hogy frusztrált, neurotikus megfelelési kényszer hajtja előre, nem pusztán gonoszsága, mint a mozifilmben. Beszédes, hogy a rendezői változatban a paradémonok (a leigázott népek tagjaiból Darkseid akaratát teljesítő vérszomjas szolgákká alakított csatlósok) nem az emberek félelmén élősködnek, így a fináléban nem is fordulnak Steppenwolf ellen, akit maga a félelem emészt fel lassan. Tragédiája, hogy hiába gyilkolt és kínzott embereket, atlantisziakat és amazonokat, urától csak annyit kapott „jutalmul”, hogy az a levágott fejére taposott.

Darkseid ismeretében pedig teljes mértékben érthetetlen a stúdió döntése, hogy a fő-főgonosz jeleneteit ki kellett kukázni a moziváltozatból. Zack Snyder művében ő a mozgatórugója az eseményeknek: az ő hatalma és tekintélye kényszeríti Steppenwolfot cselekvésre, valamint

az ő fenyegetése katalizálja az Igazság Ligája megalakulását is, hiszen az általa jelentett veszély hatására toboroz hősöket Bruce Wayne.

Darkseid persze klasszikus, már-már klisés gonosztevő, nem egy Thanos, akinek a motivációja nem a hatalomszerzés, hanem a népességcsökkentés volt. Ráadásul a sötét nagyúr történetében vannak logikai ellentmondások is Az Igazság Ligája rendezői változatában. A legnagyobb baki éppen abból következik, hogy itt ő lép Steppenwolf helyébe a kétezer évvel korábbi csatában, mégsem emlékszik arra, hogy már járt a Földön, illetve Steppenwolf a „bukott generális”, holott Darkseidot majdnem meg is ölték a földi seregek (Árész sebesítette meg súlyosan). Ezt Zack Snyder egyszerűen a hatalmas megrázkódtatásból következő felejtéssel magyarázza, de logikusabb lett volna, ha inkább a nagyúr szégyenérzetéből vezeti le „lódítását”, hogy még nem járt a Földön.

Persze Az Igazság Ligája rendezői változatában nemcsak a főgonoszok, hanem a hősök is kidolgozottabbak lettek.

A legmarkánsabb változás Cyborg történetének kiteljesedése, sőt egyáltalán felvázolása.

A Joss Whedon-filmben a Ray Fisher által játszott Victor Stone polgári nevű karakter egyértelműen mellékszereplő volt, aki ugyan előrébb lépett a fináléban, de végig inkább háttérbe szorult Batman, Wonder Woman, Superman és Flash mögött. A Snyder-vágásban viszont ő a sztori egyik legfontosabb hőse a fő konfliktussal szoros kapcsolatban álló családi, személyes drámája miatt. Nem kell persze „művészfilmes” drámára gondolni, egy képregényfilmhez képest drámai Victor története, de így is örvendetes, hogy Zack Snyder a lehetőségekhez képest jól kidolgozta azt. Cyborg édesapja, Silas elfoglalt tudósember, aki nem ér rá arra, hogy családi életet éljen, amikor olyan rejtélyes objektumokat kutat, mint Superman űrhajója vagy az anyadoboz. Ezért jellemzően nincs ott fia és családja jelentős pillanatainál, így Victor focimeccsén sem – a fiúnak viszont fontos lenne apja elismerése. A sors keserű iróniája, hogy egy végzetes baleset hozza össze őket, amikor már a fiú elidegenedett a „tékozló apától”, és ez utóbbinak kell szimbolikusan újra átesnie gyermeke (újjá)születésének eseményén. Kár, hogy az önmarcangoló, dühös, eleinte Frankenstein (saját létezésén is megütköző) teremtményét idéző

Cyborg lelki válsága a cselekmény második felében háttérbe szorul, és csak egy tragédia miatt kerül újra elő.

Azonban Snyder így is szépen az apa-fia kapcsolattal fonta át a történetet (Silas intelmei hangzanak el a záró montázsszekvencia alatt), ezzel pedig egyúttal érzékeltette azt is, hogy az anyadobozok csak eszközök, amelyekkel lehet rombolni, teremteni, sőt közvetetten képesek új életet lehelni egy halálraítélt gyermek-szülő kapcsolatba is.

Az Igazság Ligája rendezői változatában nyilvánvalóan

Snyder saját családi tragédiája miatt hangsúlyosak a szülő-gyermek viszonyok.

Mindegyik hős küzd azzal, hogy távol van szeretteitől, vagy hogy milyen módon viszonyuljon az örökségéhez: Aquaman nem akar felelősségteljes király lenni; Wonder Womannek visszahúz a szíve Themiszkürára, a hősnő szülőhazájába; Flash bizonyítani akarja börtönben ülő édesapjának, hogy képes jobb emberré válni; Superman feltámadása és elméje kitisztulása után visszarepül kedvesével kansasi családi birtokára. Természetesen nem mindegyik személyes történet van olyan mélységben kibontva, mint Cyborgé, arra hat óra játékidő is kevés lenne, így némelyikük drámája óhatatlanul sekélyesnek érződik.

Ráadásul Flash történetbe való bevezetésének módja nem a legszerencsésebb. Ugyan ő volt a komikus karakter Az Igazság Ligája moziváltozatában is, de tekintve, hogy

Snyder jelentős mértékben visszavett a humorból,

érdemes lett volna a karakter első megjelenésekor is óvatosabbnak lenni. Abban ugyanis Barry egy állásinterjúja közben megment egy lányt, aki egy végzetes balesetbe rohanna bele, ha a hős nem lassítaná le az időt. A lassított felvételen a fiatal nő együtt repül egy hot dog árus kocsijából származó kolbászkákkal, ami természetesen nevetséges hatást kelt. Ám ez nem feltétlenül jó értelemben humoros jelenet, inkább arra világít rá, hogy Zack Snyder stílusa veszélyesen önparódiába hajlik.

Ez is a baj a Zack Snyder: Az Igazság Ligájával. Az alkotót első pár rendezése alapján kikiáltották „látnoki képességű rendezőnek”, ezzel persze nem arra utalva, hogy a jövőbe lát, hanem arra, hogy igen erősek a filmképei. Snyder valóban markáns stílussal rendelkezik, de nem mindig bizonyul jó művésznek, azaz nem mértéktartó. A „Snyder-giccs” ugyanolyan fogalommá válhatna, mint a „látnoki rendező”, és ebből bőven kapunk Az Igazság Ligája rendezői változatában. A virslis jelenet csak a jéghegy csúcsa, de Victor focimeccse a szakadó hóval, a szinte folyamatos lassítással és az érzelmes zenével kimeríti a hatásvadászat kategóriáját.

A nyitójelenetben és a film első felében is túlzott mennyiségű lassítást látunk:

már-már röhejes, amikor még a Supermant gyászoló Lois kávévásárlása is lassított felvételben zajlik. Ha ezt a technikát jó helyen alkalmazzák, akkor az nemcsak látványos, hanem a szó drámai értelmében hatásos is, elég csak Sam Peckinpah munkásságára gondolni. További probléma a film sötétsége. Joss Whedon harsány színvilágú moziváltozata sokak szerint nem illett ehhez az eposzi történethez, azonban Zack Snyder átesett a ló túlsó oldalára, és némelyik jelenete már annyira sötét, hogy az a láthatóság rovására megy.

A mértéktelenség nem csak formai értelemben jellemző a Snyder-vágásra. A rendező előző művével, a Batman Superman ellennel is az volt az egyik nagy probléma, hogy két filmre való cselekményt és karaktert akart belezsúfolni egy két és fél-háromórás alkotásba. Az Igazság Ligája rendezői változata esetében ez tovább fokozódott, mert

a négyórás filmben ott van az egész trilógia, illetve a folytatás lehetősége,

legyen szó Batman rémálomjeleneteiről, az orvgyilkos Deathstroke és Lex Luthor szövetségéről, a hetedik, új hős (Marsbéli Vadász) bevezetéséről és még Jared Leto Jokerének valójában felesleges vendégszerepléséről.

Persze Zack Snyder tényleg trilógiában gondolkodott annak idején, és valószínűleg már csak dacból sem akarta volna máshogy elkészíteni a Snyder-vágást. Ám tekintve, hogy ez hivatalosan egy önálló, lezárt, speciális filmnek készült, és kezdettől tudtuk, hogy biztosan nem lesz folytatása, így felesleges volt teletömni cliffhangerökkel. A kevesebb tehát ezúttal is több lett volna, és sokak szerint a Joss Whedon-változat akármilyen rossz is volt, azt és a Snyder-vágást egyesítve kapnánk egy igazán jó filmet. Ezt talán pár lelkes rajongó meg is csinálja majd, és feltölti egy videómegosztóra. Mindenesetre

a Zack Snyder: Az Igazság Ligája több szempontból, több csoport számára tanulságos élmény:

egyrészt demonstrálja, hogy a filmfanok igenis képesek valódi hatást kifejteni a stúdiókra, másrészt megmutatja, hogy a vágás és egyéb utómunkák eredményeként két különböző film is születhet ugyanabból az alapanyagból, harmadrészt figyelmeztet, hogy a stúdiókontroll lehet káros, de vannak alkotók, akiket olykor nem árt megzabolázni.

Zack Snyder: Az Igazság Ligája (Zack Snyder’s Justice League), 2021. Rendezte: Zack Snyder. Írta: Zack Snyder, Chris Terrio. Szereplők: Henry Cavill, Ben Affleck, Gal Gadot, Ciarán Hinds, Ray Fisher, Jason Momoa, Ray Porter, Amy Adams, Ezra Miller, Jeremy Irons. Forgalmazza: HBO GO.

A Zack Snyder: Az Igazság Ligája a Magyar Filmadatbázison.