Az online tanácskozás második napja is elsősorban arra a kérdésre keresett válaszokat, hogy miképpen alakította a COVID-19 a gondoskodásról és a válságról alkotott képünket, valamint hogy milyen módon tudunk ezáltal kötődni más járványokhoz és általában a betegséghez.
Június 27-én szintén egy plenáris előadással kezdődött a program, majd tizennégy prezentációt hallhattunk. Akadt olyan szekció is, melyben három különböző földrészről ültek össze a résztvevők.
A pandémia ugyan nem volt kötelező téma, mégis átitatta az egész rendezvény hangulatát:
izgulni lehetett, vajon sikeres lesz-e a „kapcsolat” az előadók és a hallgatóság között. Nagy volt az öröm és a megkönnyebbülés, amikor – egy kis ügyeskedés után – bekapcsoltak a mikrofonok és láthatóvá váltak az előadók. Itt is szerepet játszott a gondoskodás: ha valakinek mégis gondjai voltak az internettel, Ureczky Eszter, az esemény főszervezője osztotta meg készséggel az illető prezentációját.
A vasárnapi nyitóelőadást Kakuk Péter bioetikus (a CEU Bioetikai és Jogi Központjának kutatója, a WHO Kutatásetikai tanácsadója, az Európai Orvosi és Egészségügyi Filozófiai Társaság elnöke) tartotta, aki a pandémia alatt fellépő erkölcsi dilemmákról beszélt. Orvosok személyes elbeszéléseit és a filozófia kötelességgel kapcsolatos dogmáit vetette össze. Felvázolta Immanuel Kant kötelességfogalmát, mely nem tartja lehetségesnek két kötelesség egymásnak való ellentmondását, ugyanakkor utalt Bernard Williams gondolkodóra is, aki szerint a morális dilemma megoldása valójában látszólagos, és mindig hátralékot hagy maga után. Az előadó ezen erkölcsi álláspontok mentén szemléltette:
nincs olyan jó döntés, amely ne járna veszteséggel,
az erkölcsi „kudarc” pedig tulajdonképpen minden esetben elkerülhetetlen. Kitért arra is, hogy a járvány idején az orvosokat érintő fájdalmas döntések ellehetetlenítik, dehumanizálják a törődést. Az ezt követő vitában ígéretes párbeszéd alakult ki arról, hogy ez az embertelen gondoskodás összeegyeztethető-e az erkölcsfilozófiával, és hogy elvárható-e egyáltalán az etikától, hogy utat mutasson ilyen lehetetlen időkben.
A plenáris előadást követően megkezdődött az első magyar nyelvű irodalmi szekció. Sokrétű előadásokat hallgathattunk végig: Tóth Zoltán János a film feltételezett haláláról és átalakulásáról is beszélt, míg Nemes Z. Márió (ELTE) szót ejtett az immunitás és az immunológia paradigmájáról. Utóbbi előadó Esposito és Plessner gondolatai alapján fejtette ki, hogy az immunizálás a társadalom metaforája is egyben, amely – a szervezetben és a szociokulturális közegben egyaránt – eleve feltételez valamiféle támadást, és erre lép fel válaszul. Ezt követően Nemes László (Semmelweis Egyetem) az orvos mint hős metaforikáját járta körbe, míg Menczel Gabriella (ELTE) a test leépülését és atomjaira bomlását vizsgálta igen minuciózusan Victoria Guerrero egy költeményében.
Az ezt követő angol nyelvű szekció tematikájában talán még az előzőnél is szerteágazóbbnak bizonyult:
az előadók beszéltek Csehov vagy éppen Lermontov novellisztikájának erkölcsi betegségolvasatairól, de elhangzott előadás az internetes körökben népszerű költő, Nikita Gill COVID-költészetéről is. Alejandro Nadal-Ruiz (Spanyolország, Zaragoza Egyetem), Sakshi Srivastava (India, Banaras Hindu Egyetem) és az agykárosodásának személyes történetét megosztó amerikai Douglas Kidd prezentációja is kollektív, akár testi nyomot hagyó traumaként értelmezte a koronavírust, abban viszont nem volt teljes egyetértés az előadók között, hogy miként lehet – ha lehet – túllépni ezen a traumán.
A tanácskozást záró médiaszekciók szintén a járvány megrázó jellegét vizsgálták. Kathleen Béres Rogers, Haylee Rikard és Emory Stauber (Egyesült Államok, Charleston Főiskola) a fiatalok mint legfőbb vírusterjesztők megbélyegzéséről beszéltek, és ezáltal jelentékeny kulturális különbségre derítettek fényt, hiszen hazánkban éppen ennek az ellenkezője, az idősebb korosztály hibáztatása ment végbe. A szekciót követő vita alaposan körüljárta mind az idősek, mind a fiatalok kiszolgáltatott helyzetét az életkor miatti diszkrimináció tekintetében. Rohini Chakraborty (India, Jadavpur Egyetem) traumaválaszként olvasta a karantén alatt megosztott mémeket, és kitért a humor és a nevettetés szorongáscsillapító erejére.
A karanténvilág témája visszaköszönt Orosz-Réti Zsófia (DE) kitűnő előadásában is:
a prezentáció a valósághoz hasonló rendszerként értelmezte a videójátékot, melynek zárt, korlátozott terei és szabályai a pandémia rendszerét idézik. Az ilyen témájú játékok ugyanis rendszerint térbeli puzzle jellegűek, amelyben a kötelező távolságtartás vagy éppen az egyre szigorúbb korlátozások ellen kell küzdeni – és nyerni. Orosz-Réti rávilágított arra, hogy a pandémia uralta virtuális játéktérben a gondoskodás sokszor megküzdési mechanizmusként, öngondoskodásként (self-care formájában) jelenik meg, ám van példa arra is, hogy éppen a másoktól való sikeres távolmaradás (ezáltal a másikról való gondoskodás) hozza el a kívánt győzelmet.
A nap utolsó előadója, Makai Péter Kristóf (Németország, KWI, Essen) az ASMR-videók testi-lelki vonatkozásairól beszélt. Megtudtuk, hogy az ilyen típusú online tartalmak igen intenzív, mégis pihentető reakciót váltanak ki a nézőből, és hogy a szerepjáték a műfaj sajátja. Az ASMR-videók készítői akár ápolónak vagy orvosnak is kiadhatják magukat, és minden részletre kiterjedő vizsgálatot „végeznek”, amely során az emberben kialakulhat a biztonság és az odafigyelés érzése.
Makai prezentációja mintegy rímelt Kakuk Péter plenáris előadására:
a finom hangokra és az érintés tettetésére épülő online videók tulajdonképpen a virtuális térbe helyezik át a gondoskodást és annak érzetét, és oly módon érik el a „gondoskodva levés” állapotát, hogy száműzik az emberek közötti közvetlen kapcsolatot. Ez is, mint sok minden az elmúlt időszakban, nem más, mint egyfajta ember nélküli gondoskodás. A konferenciát magyar nyelvű költészeti felolvasás zárta, melynek keretében Áfra János, Dr. Gajdos Ágoston, Kovács Edward, Németh Zoltán, Szita Szilvia és Závada Péter gondoskodás, betegség, valamit veszteség témájú versei hangoztak el.
A gondoskodás válságai: Pandémiakultúra, biopolitika és kultúrorvostan, 2021. június 26–27.
Az online konferencia első napjáról szóló beszámolónk itt olvasható.
A borítóképen Angela Canada Hopkins Cell no. 1 című munkája látható.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.