2021. június 26–27-én zajlott A gondoskodás válságai: Pandémiakultúra, biopolitika és kultúrorvostan (Crises of Care: Pandemic Culture, Biopolitics and the Medical Humanities) című, magyar és angol nyelvű online konferencia, melyet a Debreceni Egyetem (DE) Angol-Amerikai Intézete szervezett. Az esemény Dr. Ureczky Eszternek, a Brit Kultúra Tanszék adjunktusának posztdoktori ÚNKP-pályázatának keretében, valamint a nemrégiben indult NeurotechEU nevű nemzetközi projekt támogatásával szerveződött. A tudományos tanácskozás témáját a gondoskodás mibenléte, válfajai, lehetőségei, e fogalom irodalmi, képzőművészeti, szociológiai, orvostani, popkulturális és egyéb olvasatai adták.
A konferencia programja, amely huszonhét előadást tartalmazott, kifejezetten szerteágazónak mondható, nemcsak a dolgozatok témáját, hanem az előadók nemzetiségét illetően is.
Az összesen tizenkét országból érkező résztvevők nyolc különböző tematikájú panelben mutatták be kutatásaikat.
A prezentációk után lehetőség nyílt megjegyzéseket tenni, vitát kialakítani, valamint az egy-egy előadáshoz tartozó diskurzushoz kapcsolódni. A konferenciát Donald E. Morse professzor, a Hungarian Journal of English and American Studies című folyóirat főszerkesztője nyitotta meg a COVID-19 vírusra utalva: „Mire kell, hogy megtanítson bennünket ez a világjárvány?” A konferencián szereplő előadások sokféle módon adtak választ erre a kérdésre. Dr. Varga Orsolya (DE) plenáris előadása többek között a pandémiát követő általános életminőség-romlásról szólt, mely probléma nem kap elég figyelmet a koronavírus okozta halálozások mellett. Előadásában továbbá kiemelt szerephez jutottak a veszélyhelyzetet csökkenteni, megszünteti kívánó irányelvek, ezek hatékonyságának mérhetősége, valamint a mérési adatok kimutatása is, ami bizonyítaná, mennyire (nem) eredményes egy-egy irányelv.

Ezt követően négy angol nyelvű panel következett: két, a biopolitikához és bioetikához kapcsolódó, egy történelmi, valamint egy filmes tárgyú. Az első két biopolitikai szekció vezetése Ureczky Eszter (DE) és Timár Andrea (Eötvös Loránd Tudományegyetem [ELTE]) között oszlott meg. Timár mindazonáltal nemcsak szekcióelnökként szerepelt, hanem dolgozatát is bemutatta, amelynek témája az Ember, nem adat nevű weboldal ismertetése volt, avagy a koronavírus áldozatainak humánus megközelítésének, az egyén gyászolhatóságának, és a vírusban elhunytak számokra, statisztikákra való redukálásának problémái.
Előadásában Szűcs Teri szintén egy létező, koronavírushoz köthető narratívát és ennek lebontását, átalakíthatóságát vizsgálta:
a járvány kitörése óta a magyar kormány által alkalmazott, toxikusként értelmezett diskurzust, amelyet a háborús metaforák uralnak. Kiss Boglárka (Egyesült Királyság, Exeter Egyetem) dolgozata az antrozoológia, antropológia, illetve a tudomány- és technológiatanulmányok meglátásait, eredményeit járta körbe annak feltárása érdekében, hogy a zoonózisos betegségek kezelésének kontextusában hogyan változik a nem-emberek mássága. Jacqueline Marie J. Tolentino (Fülöp-szigetek, Ateneo de Manila Egyetem) a szekció utolsó előadójaként kiemelte, hogy a COVID-19-et nem elég csak a járványtan és a közgazdaságtan szemszögéből vizsgálni, hanem az adott társadalmi kontextus függvényében is érdemes.
A történelmi panel Lászlófi Viola (ELTE) vezetésével zajlott,
a gondoskodás fogalmát a múlt kontextusában vizsgálva, a járványokat történelmi perspektívából megközelítve. Míg Kappanyos Ilona (ELTE) a védőnői pozícióról és házimunkáról mint a magyar államszocialista korszak közegészségügyi aspektusairól beszélt, addig Kovács Janka (ELTE), Bódi Katalin (DE) és Martin Gabriel (Ausztria, Klagenfurt Egyetem) a 18. századot választották dolgozatuk témájául. A himlőjárvány mindkét tanulmány alapját adta: Gabriel két új-spanyolországi tartomány e járvány elleni küzdelmét, oltási törekvéseit és karanténhoz való viszonyát mutatta be, Bódi pedig a himlő 18. századi ikonográfiáját szemléltette korabeli festmények és rajzok felhasználásával. Utóbbi előadás betekintést nyújtott a fényképészet korszaka előtti képi ábrázolások világába. Bódi többek között arról beszélt, hogyan kezelték a betegséget, hogyan kellett választaniuk a festőknek a himlő idealizálása és démonizálása között, és hogyan járultak hozzá a különböző illusztrációs típusok a himlőjárványok koordinálásához a 19. században.
Kovács az őrültség, az intézményesülés és a gondoskodás hármasát vizsgálta a 18. és 19. századi Magyarország fordulóján.
Előadásában amellett érvelt, hogy korabeli, írásos források (orvosi értekezések, királyi rendeletek, betegstatisztikák, nyilvántartások, kórházi rendeletek és esetleírások) segítségével lehetséges rávilágítani az „őrültség” társadalomban elfoglalt helyéről szóló diskurzus különböző szintjeire, ahogy az ellátás, gondozás és gondoskodás tényleges gyakorlatára és azok problémáira is.

A zárópanel elnökeként Kalmár György (DE) a vizuális média prefiguratív jellegét emelte ki a járványok és fertőző betegségeket illetően, ugyanis a Virginás Andrea (Románia, Sapientia Egyetem) és Hódosy Annamária (Szegedi Tudományegyetem) által taglalt posztapokaliptikus, sci-fi-, thriller- és horrorfilmek mintha csak előre jelezték volna a vírus alakította jelenlegi szociális és gazdasági helyzetet. Hódosy hagyományos filmbéli szörnyalakokat (vámpír, farkasember, zombi) értelmezett járványtani olvasatban. Az előadás körbejárta a szörnynarratívák lehetőségeit, amelyek egyrészt a fertőzéstől való félelem bemutatására szolgálhatnak, másrészt kielégíthetik a betegség kezelésének igényét a nézőben.
Hódosy ugyanakkor egy kialakulóban lévő filmes tendencia esélyét is kiemelte,
amelyben az emberségesebb, gondoskodóbb hozzáállás tűnik az új normának. Ezzel szemben Virginás a filmekben szereplő digitális képernyőket helyezte középpontba, amelyek az egyébként ritkán ábrázolt fertőzött testet jelenítik meg. A tanulmány a ’70-es évek járványfilmjeit vetette össze a műfaj kortárs darabjaival, bemutatva, hogy a fertőző alany vagy részecske elektronikus képernyőn megjelenített villódzó képként vagy hangfájlként többször fordul elő, mint emberi testből emberi testbe vándorló biológiai entitásként. Előadásában László Borbála (DE) ezektől a témáktól elszakadva, az időskor és a gyász kérdéskörét járta körbe az angol Derek című sorozat elemzésével.
A négy panelt egy kerekasztal-beszélgetés követte az irodalomtörténész Dr. Bényei Tamás (DE) moderálásában. Az öt különböző tudományterületet képviselő résztvevő (Dr. Gajdos Ágoston pszichiáter, Gregor Anikó szociológus, H. Nagy Péter popkultúrakutató, valamint Hodossy-Takács Előd teológus) a Gondoskodás/válság? tárgykörén belül folytatott diskurzust, lezárva ezzel a konferencia első napját.
Crises of Care: Pandemic Culture, Biopolitics and the Medical Humanities, 2021. június 26–27.
Az online konferencia második napjáról szóló beszámolónk itt olvasható.
A borítóképen a esemény plakátjához felhasznált alkotás, Angela Canada Hopkins Cell no. 4 című munkája szerepel.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.