Új digitális tartalomszolgáltatóval jelentkezik az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK): a Copián a Kézirattár 19–20. századi magyar irodalom legnagyobb alkotóitól származó anyagai között böngészhetünk. Elsőként Babits Mihály és felesége, Török Sophie levélhagyatékát publikálják a költő 1941. augusztus 4-ei halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából.
Az OSZK digitális szolgáltatásai között már szerepelt a Fotótér, a Földabrosz, a Plakáttár, a Régi Ritka és a Hangtár. A kézirattári gyűjtőoldal, a Copia a Babits-projekt első ütemében a közkincskörbe tartozó csaknem 2500 dokumentum online közreadására és
a 6700 darabos levélhagyaték teljes körű feldolgozására vállalkozik.
A távolról elérhető adatbázisban hosszabb távon levelezéseket, kora újkori és újkori kötetes kéziratokat, önálló vers-, tanulmány- és regénykéziratokat, valamint analektákat (egyedi, nem levéltípusú dokumentumokat) lehet majd elérni.
Babits Mihály személyi irathagyatéka a 20. századi magyar irodalom legnagyobb kompakt alkotói forrásanyaga. Nemcsak a költő, esszé- és regényíró műveinek alkotási folyamatáról őriz alapvető kéziratokat, hanem kiemelkedően fontos a Nyugat folyóirat és a Baumgarten Alapítvány története szempontjából is.
A Babits-fond létrejötte kizárólag feleségének, Babits Mihályné Tanner Ilonának, alkotói nevén Török Sophie-nak köszönhető.
Ő 1921-es házasságkötésüktől fogva tudatosan gyűjtött mindent, ami férje életét, irodalmi pályáját dokumentálta. Megőrizte a vers-, esszé- és regénykéziratok egy részét, a kiterjedt levelezést, sőt talán éppen ebből a célból megtanult fényképezni, és több ezer felvételt készített életükről, barátaikról. A képanyag sokkal mélyebben mutatja meg kettőjük közös életét és a körülöttük szerveződő irodalmi és művészi közeget, mint az irodalom körében megszokott protokolláris felvételek.
1941 után Török Sophie Babits könyvtárát és kéziratait, valamint személyes tárgyainak egy részét a Baumgarten Alapítvány Sas utcai székházában helyezte el. Ám a front közeledtével az özvegy a kéziratos anyagot elszállíttatta onnan, így az részben visszakerült a meglehetősen kicsi Jagelló utcai lakásba, ahová férje halála után költözött lányával, Babits Ildikóval. Ezt követően részben vagy egészben rövid időre bankszéfben helyezte el, majd átmenetileg Móricz Zsigmondéknál Leányfalun, ahonnan valamennyi anyag az Akadémia pincéjébe került. Végül ezt a dokumentummennyiséget is visszaszállították a Jagelló utcai lakásba.
Az 1940-es évek közepére Török Sophie egészségi állapota meglehetősen megromlott. Az erodálódás veszélyének kitett anyag megmentése ezen a ponton Keresztury Dezsőnek, az OSZK főosztályvezetőjének köszönhető. Keresztury 1952-ben
felajánlotta Török Sophie-nak, hogy a közbenjárására hajlandóak megvásárolni a hagyatékot a nemzeti könyvtár részére.
A közbenjárás azért hangsúlyozódik, mert Babits személye a kulturális kormányzat szemében persona non grata volt. Az özvegy elfogadta az ajánlatot, Keresztury pedig két nap alatt beszállíttatta a kéziratokat a Múzeum körúti épületbe.
Török Sophie rendelkezésének megfelelően a hagyatékot mintegy tíz évig zárt letétként őrizte a nemzeti könyvtár kézirattára,
majd az előrendezést követően az 1960-as években megtörtént a részletes feldolgozása. A levelezés kronologikus rendbe szerkesztett kritikai kiadása 1928-ig jutott el. A későbbi időszakból számos Babits-levél jelent meg más szerzőkhöz – Osvát Ernő, Gellért Aladár, Schöpflin Gyula, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula – köthető levélkiadásokban.
Arányaiban azonban a fennmaradt Babits-levelek nagyobbik hányada, a Török Sophie-levelek csaknem teljes egészükben publikálatlanok.
A Copia ezt a filológiai munkát kívánja előremozdítani a levélanyag digitális felvételeinek és a levelekkel kapcsolatos legfontosabb (keletkezési, szerzőségi stb.) adatok folyamatos megjelenítésével. Egyben folyamatosan hozzáférhetővé teszi a kéziratokat, amelyeknek jelentős hányada nem pusztán tartalmával, de ereklyeértékével is a 20. századi magyar irodalomtörténet központi darabja. A harmincezer oldalnyi kéziratanyag jól strukturált, sokrétű, a legkülönfélébb keresési szempontokat érvényesítő adatbázisként válik hozzáférhetővé.
Az OSZK-ban megkezdődött a hagyaték más egységeinek digitális feldolgozása is. A levélanyag után a fényképek, valamint a verskéziratok következnek.
A borítókép forrása az Örökbe.hu.
