Az emlékezet új mintázatai

Idén rendezték meg másodszorra a Térey Könyvünnepet, amelyet 2020-ban, Térey János születésének 50. évfordulója alkalmából indítottak a szervezők. A rendezvénysorozat célja, hogy figyelmünket a közelmúlt jelentős, Debrecenhez köthető alkotóira irányítsa. Idén elsősorban Borbély Szilárd életműve került a középpontba, de az irodalom kedvelői mellett az építészet és a képzőművészet iránt érdeklődők is találhattak megfelelő programot, hiszen a művészeti ágak közötti kapcsolat felmutatása is fontos eleme az esemény koncepciójának.

Szeptember 15-én a Térey Könyvünnep keretében követhettük figyelemmel A szépíró olvas néven indult irodalmi programsorozat újabb részét: Terék Anna költővel Áfra János beszélgetett a Debreceni Irodalom Háza udvarán.

A rendezvénysorozat célja, hogy a közönség megismerje a kortárs szerzők olvasmányélményeit.

Megtudhattuk, hogy Terék első meghatározó élménye egy házi feladatként adott olvasmány volt, amelyet nem olvasott el időben, mégpedig Fekete István Zsong az erdő című novelláskötete. Miután mégis kézbe vette, lenyűgözték a történetek, ezt követően vetette rá magát az otthoni könyvekre. A versekkel való találkozásban pedig Kertész Erzsébet Elizabeth című regénye volt számára meghatározó, amely kötet Elizabeth Barrett Browning életéről szólt. Ennek hatására kezdte el olvasni a költőnő Portugál szonettek című gyűjteményét. Az otthoni könyvek olvasása gyakran humoros mozzanatokkal is együtt járt, az avantgárd versek némelyikén például sokat nevettek nővérével. Az első komolyabb élményt Palotai Boris fanyar stílusa jelentette Terék Anna számára, József Attila versei pedig szomorúságot keltettek benne. Áfra János ezután áttért Terék saját, korábbi köteteire, kiemelve Antal László illusztrátor szerepét, akivel a szerző régóta jó barátságban van, és akinek szakmai tudásában akkor is megbízik, ha nem minden illusztrációja nyeri el a tetszését.

Áfra fontosnak tartotta a más művészeti ágakkal való viszony kiemelését,

így megtudhattuk, hogy Terék Anna mindennapjainak része a zene is, különösen a szerb népzenét kedveli. A szerző életében meghatározó multikulturalitás pedig a szerb, horvát és bosnyák nyelvű könyvek olvasásában is megnyilvánul.

A moderátor következő kérdése a drámaírásra vonatkozott. Kiderült, hogy az említett műfajban is sikereket maga mögött tudó szerző imposztornak érzi magát ezen a területen, és folyamatosan próbálja kifürkészni a dráma működésének titkait. Beszélt az újvidéki drámaíróverseny menetéről, amelyet érdemesebb játéknak felfogni, hiszen az egész produkció egy nap alatt születik meg. Áfra felhívta a figyelmet a drámákban található hosszú monológokra, amelyek párhuzamba állíthatók Terék Halott nők című kötetének verseivel. Következő kérdése a pszichológia hatására vonatkozott, Terék ugyanis pszichológus. Rögtön ki is hangsúlyozta a szakmai határokat, leszögezte, hogy elzárkózik a páciensek történeteinek bármilyen jellegű felhasználásától.

Felmerült a saját élet irodalommá minősítésének problémája is,

Terék szerint ugyanis a létrejött szövegeket fontos a terápiás indítékoktól elválasztani, hiszen csakis így kaphatnak az egyénen túlmutató irodalmi szerepet. Saját művei esetében is fontosnak tartja, hogy életét, traumáit olyan módon tárja fel bennük, hogy ezzel másoknak segíthessen.

A beszélgetés utolsó részében Áfra a legfrissebb, Háttal a napnak című kötetéről kérdezte a szerzőt,

amelyben a multikulturalitás és a traumák testi tünetei is nagy szerepet kapnak. Párhuzamként említette Irvin D. Yalom pszichoterapeuta Szemben a nappal című kötetét, amelyről Terék elmondta, hogy bár a szerző egzisztencializmusa valóban hatott rá, ezt a szövegét nem olvasta a verseskötete írásakor. Áfra kiemelte a versek zsoltárszerűségét is, azonban a költő elmondta, hogy a Bibliát először a karantén idején olvasta, a zsoltárok viszont valóban nagy hatást tettek rá ekkor. Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy milyen könyveket olvas jelenleg a szerző, s így még több ajánlással lettünk gazdagabbak: Stanisław Lem Magellán-felhő és G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című regényének címével.

A következő napon az In memoriam Borbély Szilárd című kiállítás megnyitójára gyűltek össze az érdeklődők a Debreceni Irodalom Háza udvarán. A gyűjtemény Tamus István grafikáit mutatja be, melyeket Borbély költői-írói világa, továbbá Tamus személyes élményei ihlettek. A programot Puskás István alpolgármester nyitotta meg, aki az emlékezet fontosságát hangsúlyozta, illetve kiemelte a különböző művészeti ágak közötti párbeszéd fontosságát. Ezt követte Valastyán Tamás beszéde, melyben Borbély Szilárd több szövegéből is idézett. Elhangzott egy részlet Borbélynak a Hit és gondolat című kiállításmegnyitóra írt beszédéből, melyben Tamus linómetszeteire jellemző dinamizmusra, drámai erőre is utal.

Valastyán Tamás kitért az emlékezet fogalmának összetettségére is Borbély Szilárd Ekhó a verandán című versének felidézése által,

amelyben a hang elerőtlenedése a halandósághoz kapcsolható, az emlékezés és a feledés tehát szoros kapcsolatban állnak egymással. Végül maga Tamus szólt néhány szót, megköszönve a kiállítás és a hozzá kapcsolódó album létrejöttében közreműködők segítségét. Az ingyenes kötetben Borbély Szilárd szövegei és Tamus István grafikái mellett Áfra János bevezetője is helyet kapott, Szirmai Erika, Tamus Elvira Viktória és Zech Gábor angol fordításai által pedig szélesebb közönség számára is elérhetővé válhatnak ezen szövegek.

Szeptember 17-én a Déri Múzeum dísztermében mutatták be Borbély Szilárd posztumusz megjelent, Kafka fia című regényét. A programot Papp István színművész felolvasása indította, ezután kezdetét vette Forgách András és Áfra János beszélgetése. Forgách erős kérdéssel indított, rákérdezett, hogy vajon Borbély munkássága vajon van-e már olyan kanonikus pozícióban, hogy már minden szövege fontos az olvasók számra, így mindent érdemes kiadni tőle. Áfra egyértelműen támogatta a szöveg kiadását, s kifejtette, hogy a kötet először németül, majd angolul jelent meg, így a külföldi recepció megelőzte a magyart.

Ezután rátért a szöveg felépítésére, hiszen távolról sem tipikus regényről beszélünk,

illetve a kézirat megszakításainak tipográfiai jelölése a befejezetlenségre, a halál tényére irányítja az olvasó figyelmét. Ennek kapcsán felmerült a szöveg lekerekítettségének kérdése: Forgách szerint a regény végigírt, de a szerző valószínűleg még dolgozott volna a belső részeken, ezt jelzi az is, hogy egy történet két variációját is benne hagyta a szövegben.

Áfra szerint Borbély elsősorban költő volt, erősebb művei versei közül kerülnek ki. Nincstelenek című regényével kapcsolatban felmerülhet egyrészt az alulstilizáltság problematikája, másrészt a gyermeki nézőpont hihetőségének kérdése a prímszámok kiemelt szerepe miatt. Forgách megjegyezte, hogy a szerző azért kezdte írni ezt a művet, mert a Kafka fiával elégedetlen volt, és fontosnak tartotta az apjával mint regényhőssel való szembenézést. Felmerült az apához való kapcsolat milyenségének párhuzama Franz Kafka és Borbély életében, mégis, Forgách szerint meglepő, hogy Borbély mardosó belső bizonytalanságai ellenére középpontba merte állítani Kafkát. Áfra felhívta a figyelmet, hogy az Egy gyilkosság mellékszálai című kötetben Borbély egy nyilatkozatban utal arra, mekkora jelentőségű volt számára a Kafkával való találkozás.

A hallgatásba kényszerültség és a magyarázat nélküliség mindkettőjük életét végigkísérte,

a kelet-európaiság és a zsidó eredet tapasztalatával együtt. Forgách szerint – visszatérve saját kérdésének origójához – Borbély művészileg is felnő Kafkához, ez különösen a zárlatokban figyelhető meg.

Ezután Áfra rátért az apával való kapcsolódás fontosságára, utalva a regényre, amelyben Hermann Kafka (az író édesapja) megkap egy olyan levelet a fiától, ami a valóságban nem jutott el hozzá, és lehetősége van válaszolni rá. A személyes beszélgetés pótlása és a másik pozíciójának megértésére irányuló vágy tehát a regény fontos mozgatórugója. Ezt követően Forgách érdekes részleteket osztott meg Kafka életéről, például a családvállalás dilemmáját, amely az írói életmóddal nehezen összeegyeztethető – Áfra felhívta a figyelmet arra, hogy ez egy újabb párhuzam Borbély és Kafka élete között. Forgách további adalékokkal folytatta, megtudhattuk, hogy a közkeletű elképzelésekkel ellentétben Kafka jó humorú, gyakorlati érzékkel rendelkező ember volt, aki nem vetette meg az egyéjszakás kalandokat sem.

Borbély regényének érdeme, hogy valóságos személyként ábrázolja az írót,

a testleírások például fontos szerepet kapnak a szövegben. Áfra azonban megjegyezte, hogy a szöveg folyamatosan visszavonja az íróról korábban közölt állításokat, ez a dinamizmus pedig a Kafka életétől való elvonatkoztatást segíti.

A beszélgetés a sorsközösség kérdéseinek megvitatásával zárult, Áfra több párhuzamot is említett a két alkotó között: a szuicid beállítottság, a depresszió jelenléte, illetve a zsidó családi felmenők mind ide sorolhatók. Ezután Borbély egy nyilatkozatát idézte fel, melyben a szerző elmondta, hogy a zsidók bármelyik gyermekben a Messiást várják, felnőttkorunkra azonban mindannyian „szörnyűekké” válunk, amilyennek nem szabadna lennünk. Borbély életében meghatározó volt a „kulturális migráns” és a falusiak szemszögéből értelmezett „áruló” szerep. A falu nyelvének keresése egész életművét átható törekvés volt. Ez az életmű pedig maradandó – zárult le a beszélgetés. A program Papp István felolvasásával ért véget.

A gondolatébresztő beszélgetések sokunkat ösztönözhetnek az elhangzott művek (újbóli) elolvasására, illetve az alkotók életművének teljesebb körű felfedezésére. Debrecen kulturális gazdagságának egy újabb szelete tárult fel előttünk.

Térey Könyvünnep, Debrecen, Debreceni Irodalom Háza – Déri Múzeum – Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2021. szeptember 14–18.

A borítófotót Szirák Sára készítette.