33 OK

1. Bodó Viktor rendezte, és őt mindig érdemes megnézni
2. az Örkény Színház nem tud hibázni

3. már a bejáratnál Novkov Máté színész csippantja le a jegyemet

(mondtam neki, hogy most úgy csinálok, mintha nem ismerném meg – mire mondta, hogy nagyon hihetően adtam elő; ez most dicséret volt vajon?)
4. az egyik szereplő, Máthé Zsolt áll a ruhatárban
5. Gálffi László vár a büfében

6. már a kezdés előtt, amikor az ügyelő nyilvánosan a színpadra szólítja a szereplőket, megadja az alaphangot a nevek szándékos eltévesztésével – és már itt elindul a félrevezetés, mert az „ügyelő” valójában Vajda Milán színész, de már ez is meta, mert ezt én nem is vettem észre, hanem csak a főszerkesztő, Váradi Nagy Péter hívta fel rá a figyelmemet, tehát már a félrevezetésről írva is félrevezetjük a közönséget

7. ilyen pörgő előadást nem sokat látni: sodor magával, nagyon kell kapaszkodni

8. tudtam, hogy át akarnak verni a végével
9. azt is tudtam, hogy kétszer is megpróbálják
10. harmadszorra mégis sikerült nekik

11. amit Egyed Bea tud a testével, az nehezen hihető, akkor is, ha élőben látjuk
12. annyira jó látni az egyetemi hallgatókat tökéletes összhangban dolgozni a nagy öregekkel
13. Csákányi Eszter ezzel együtt azt mondja, „picsába a fiatalokkal!”, de értjük
14. olyan profizmussal komponált még a háttérben álló mellékszereplő legkisebb ujjmozdulata is, hogy az elképesztő

(mennyit próbálták ezt? két évig? napi nyolc órában?)

15. Bíró Kriszta
16. nem mindennapi, hogy két előadás együtt szülessen és együtt is játsszák őket, egymásra reflektálva (a 33 változat Haydn-koponyára mindig párhuzamosan megy a Stúdióban)

17. Ficza István szlovákul boncol
18. itt az egy percre eső ötletek száma többszöröse még a különösen invenciózus előadásokénak is

19. nem tudom eldönteni, hogy az elhangzó „Fussatok, bolondok!” tényleg annyira meta-e, mint gondolom,

és ezzel valójában nem A Gyűrűk Urára utalnak, hanem egy nagyon is rokon előadásra, a Nemzeti Woyzeckjére (ami nem mellesleg az év előadása volt nálunk 2019-ben, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében)
20. Jéger Zsombor úgy hegedül kétkezest Ujvári Borssal, hogy közben sem ő, sem zenésztársa nem nézi a hangszert
21. élveboncolást nem gyakran látni színpadon, különösen nem egy színészét

22. semmi sem igaz az egészből, még a lépések zaja sem

(tessék belegondolni, mekkora meló lehetett elpróbálni, hogy akkor lépjenek, amikor a lépés zaja jön a hangszóróból [nyilván egyszerűbb lett volna simán bemikrofonozni a színpadot, de az túl valódi lett volna, itt viszont külön figyelmet fordítottak arra, hogy még ez se legyen igaz])
23. Gloviczki Bernát monológja az Év monológja címre is esélyes

24. minimum ötször kellene megnézni, hogy valaki az összes olyan utalást felismerje, amik számára egyáltalán felismerhetők
25. még maguk a készítők sem biztos, hogy értik mindegyik utalást, amit eljátszanak vagy kimondanak

26. még a kultikus „You talkin’ to me?” idézet is elhangzik

(ami olyan értelemben szintén nem „igazi”, hogy nem szerepelt a Taxisofőr forgatókönyvében, hanem De Niro improvizálta)
27. 33 érdekességet tudunk meg a 33-as számról az előadás jóvoltából

28. az egyik jelenetben Peter Gabriel híres jelmezét, a Slippermant véltem felfedezni (ha nem az volt, az sem baj, mert szerintem mindenki találhat benne ilyen részeket, amik csak neki mondanak valamit)
29. mert fekete, fekete, fekete, fekete, fekete (igen, ez is nagyon meta)

30. ennyi gyors átöltözést el sem lehet képzelni, nem hogy megvalósítani (komoly sportértéke van)

31. a jelmezek, azok a jelmezek
32. úgy, ahogy van, az egész rendkívül szórakoztató, de értelmes módon, közben elgondolkodtatva
33. hiába szórakoztató, valójában borzalmas az egész, de persze csak azért, mert mint minden jó színház, ez is az élet visszatükrözése (az meg sajnos tényleg ilyen)

33 álom. Rendezte: Bodó Viktor. Dramaturg: Gábor Sára. Játsszák: Bíró Kriszta, Ficza István, Hámori Gabriella, Jéger Zsombor, Kókai Tünde, Máthé Zsolt, Novkov Máté, Takács Nóra Diána, Egyed Bea, Téri Gáspár, Gloviczki Bernát, Kádár Kinga, Pásztor Dániel, Szécsi Bence, Ujvári Bors. Örkény István Színház, Budapest, 2021. október 10.

A borítófotót Horváth Judit készítette az előadás próbáján.