„A lexikon száz év múlva a nevem mellett lehet, hogy első helyen azt fogja mondani, hogy Nádasdy Ádám, élt ettől – eddig, fordító. Ezt nem tudom, hát, majd meglátjuk.” – mondta mosolyogva a szerző A csökkenő költőiség című könyvének bemutatóján. Hogyan tekint vissza eddigi munkásságára az életműdíjas nyelvész, műfordító, tanár és költő? Kibújhat-e belőle az oktató, ha éppen más minőségben munkálkodik? Sokrétű pályájáról kérdeztük Nádasdy Ádámot.
KULTer.hu: A csökkenő költőiség címen 2021-ben kiadott esszékötete egyfajta összefoglaló, mely korábban megjelent Shakespeare és Dante fordításával foglalkozó tanulmányait, illetve két, az előbbi témákban Önnel készített interjúbeszélgetést tartalmaz. Mi inspirálta arra, hogy mindezt egy kötetbe rendezze? Miért éppen most jutott el erre az elhatározásra?
Egyrészt mostanra gyűlt össze annyi anyag, ami nagyjából kitesz egy kötetnyit, másrészt a járvány miatt – sajnos – csökkentek a színházi bemutatók, kevesebbszer kerülnek színre a fordításaim, nem is rendelnek újat, így hát maradt időm rendezgetni az eddig megjelent esszéimet.
KULTer.hu: A Shakespeare-fordításokról szóló fejezetben említi, hogy ugyan a német és olasz fordítók munkáiból „puskázott”, a korábbi magyar változatokat mindig csak egy-egy részlet átültetése után vette elő, nehogy befolyásolják a folyamat közben. Ezt a stratégiáját Dante Isteni színjátékának esetében is alkalmazta. Mindig ezt a műfordítói elvet követte? Van esetleg olyan fordítása, amelyben kimutatható a korábban keletkezett magyar változatok hatása?
Mindig ezt az elvet követtem, talán rátartiságból is, meg azt is gondolom,
mindenkinek megvan a maga stílusa a fordításban is.
Persze azt nem merem állítani, hogy sehol ne volna kimutatható az elődeim hatása – én mindenesetre kerülni igyekeztem, szemben például Babitscsal, aki száz évvel ezelőtt a maga és kortársai fordítói munkáját egy nagy közös projektnek fogta föl, és kimondta, hogy a fordítónak nemcsak joga, de kötelessége is átvenni elődeitől az olyan megoldásokat, amelyek véglegesnek tekinthetők (azaz amelynél jobbat nem lehet elképzelni). Nyilván nekünk, száz év távlatából a végleges már nem végleges.
KULTer.hu: Könyvében gyakran hangsúlyozza, hogy a magyar hagyománnyal ellentétben, amely szereti archaizálni a Shakespeare-darabok nyelvezetét, Ön a drámaíró szándékát tartja elsődlegesnek, az pedig nem más, mint a közönség szórakoztatása. Ennek megfelelően tehát, napjaink hallgatóságára/olvasótáborára szabja a színdarabokat, ahogyan azt maga Shakespeare is tette annak idején. Azt is kiemeli ennek egyik okaként, hogy színházak felkérésére dolgozik, akik a mai közönség igényeire koncentrálnak. Mit gondol, milyen útra lépett volna, ha nem ezek a megkeresések motiválják a munkára?
Ha nem kapok ilyen megbízásokat, akkor nem lettem volna drámafordító, azt hiszem. Akkor verseket, prózát fordítottam volna (van is némi ilyen irányú munkásságom). Minden nyelvszakos bölcsész szokott fordítani. Azért hadd jegyezzem meg, hogy a magyar hagyomány nem olyan egységesen archaizálás-párti, ahogy maga leírta; például Eörsi István érdekes Shakespeare-fordításaiban alig van ilyesmi.
KULTer.hu: A Katona József Színházban 2017 áprilisában szervezett drámakonferencián többek között arra is kitért, hogy módszere inkább nevezhető „lokalizációnak”, mint modernizációnak, hiszen a magyar közönség valóságába helyezi a szöveget, miközben a stílus gyakran változatlan marad. Az elmúlt évek tapasztalásai alapján mit gondol, valóban könnyebben emészti a hazai közönség a klasszikusokat az Ön tolmácsolásában?
Igen, ez tapasztalható. Sokan mondják, hogy egy általuk egyébként ismert, régebben többször látott Shakespeare-darabban most,
az én fordításom nézésekor értették meg némely mondat értelmét vagy valamely helyzet igazi tétjét.
Mondjuk meg azért, hogy ez minden mai fordításra igaz, tehát Forgách András, Varró Dániel vagy Závada Péter munkáira is.
KULTer.hu: Mind Shakespeare, mind Dante fordításánál részletes és informatív lábjegyzeteket hagy, melyek megkönnyítik az olvasó számára a szövegbefogadást, illetve a rendező munkáját is. Szele Bálinttal folytatott beszélgetése során úgy fogalmazott: „A lábjegyzetek esetén kibújik belőlem a tanárember”. Később arra is kitér, hogy ezt (és magát a fordítást is) egyfajta „szolgálatnak” tartja, mellyel az újabb nemzedékek tudástárából kikopott ismereteket elérhetővé teszi. Hogyan érzi, tanári hivatása más nyomot is hagy alkotómunkásságán? Elősegíti vagy inkább gátolja ez a fajta indíttatás az írói/fordítói szabadságát?
Elősegíti! Nekem szárnyakat ad, ha tanítani lehet valakinek valamit.
Szeretem és becsülöm a klasszikusokat, a hagyományt, ezt próbálom fönntartani és továbbadni a fordításaimmal.
Azt gondolom, ha jobban értik a művet a mai nézők-olvasók, jobban beléjük ragad. A Dante Isteni színjáték esetében ez szemmel láthatóan így van: sokan most olvasták el úgy istenigazából, most szembesültek a szépségével és a fontosságával.
KULTer.hu: Valóban, az Isteni színjáték feldolgozása, számos társammal együtt, nekem is nehézséget okozott középiskolai tanulmányaim során. Tanárként bizonyára szembesült − akár közvetve, akár közvetlenül − a diákok klasszikusokhoz való hozzáállásával, a befogadás esetleges akadályaival. Milyen tapasztalatai, meglátásai vannak ezzel kapcsolatban?
Nem vagyok mérvadó e téren, mivel irodalmat sohasem tanítottam: a klasszikusok az óráimon mint szövegek, a nyelvészeti elemzés és illusztrálás eszközei kerültek elő. Persze így is láttam, hogy a hallgatóknak – ne feledje: ezek felnőttek! – némi tukmálás után nagyon is ínyükre volt az angol klasszikusok olvasása, a nagyítóval való elemzés, sorról-sorra. Talán éppen a nehézség miatt, hiszen mindig eredetiben olvassuk a műveket. Kicsit az extrém sportok izgalma jött elő.
KULTer.hu: Sokrétű és színes pályája magába foglalja a műfordítás és az oktatás mellett a nyelvészet, versírás és esszéírás területén végzett munkát. Valószínűleg gyakran megkapja a kérdést, hogy ezek közül melyik felé húz inkább a szíve. A csökkenő költőiségben említi, hogy a fordítás az utóbbi időben egyre inkább „eluralkodott” tevékenységén. Ez az ágazat lenne tehát, ami jelenleg előnyt élvez a többivel szemben?
Igen, a fordítás van most előtérben, különösen azóta, hogy mint tanár az ELTE-ről nyugdíjba mentem, és már csak egy kurzusom van, az se minden félévben.
De a szívem most és mindörökre a tanárság felé húz.
KULTer.hu: Számos fordítása, vers-, esszé- és novelláskötete, nyelvi ismeretterjesztő munkája, illetve tankönyve jelent meg az elmúlt 50 évben. Tudna mondani egyet, melyet eddigi pályája csúcsának tekint, esetleg kivételes jelentőséggel bír az Ön számára?
Nehéz kérdés, de ha választanom kell, azt hiszem, az Isteni színjáték-fordítást említeném. Abban, mint egy prizmában a fénysugarak, összegyűlnek a különböző képességeim: a költő, a filológus, a fordító és a tanár.
KULTer.hu: Gazdag életművét 2020-ban Alföld-díjjal is elismerték. Azóta az előbbiekben említett esszékötete is megjelent, illetve 2021. december 19-én átvehette a Városmajor 48 Irodalmi Társaság életműdíját. Mindehhez szívből gratulálok! Aktív munkásságából kiindulva úgy sejtem, jelenleg is dolgozik valamin. Helyes a feltételezés?
Köszönöm a gratulációt, büszke vagyok az Alföld-díjamra, és ugyancsak büszke a Városmajor 48 díjra is. Ezeket nem valamely kormányszerv vagy minisztérium adta, hanem hús-vér emberek, akiknek a véleményét fontosnak tartom. Helyes a feltételezése, jelenleg is dolgozom valamin, méghozzá egy versesköteten. Körülbelül kétharmadáig van kész, úgy negyven darab van meg, és nagyjából hatvan versre tervezem.
Persze verseknél sosem lehet tudni, mikor s hogyan jön az ihlet.
KULTer.hu: A járvány, mely az elmúlt két évben új, ezelőtt ismeretlen élethelyzetek kialakulását eredményezte, számos művészt inspirált alkotásra. Várható, hogy a készülő verseskötet is reflektál a témára?
Bizonyos fokig igen. A kötetben máris vannak ilyen darabok; bár az én versvilágom nem olyan, hogy gyorsan reagálnék a külvilág eseményeire, inkább a dolgok belső leképeződése érdekel – régies szóval: a lelkemre való hatása. És mindig és elsősorban az emberközi kapcsolatok érdekelnek.
A borítófotót Ivándi-Szabó Balázs készítette.
