A figyelem távlatai

Irodalommal és társművészetekkel ünnepelt az 50 éves Debreceni Irodalmi Napok (DIN). Vers- és prózamondó versenyt, két kiállításmegnyitót, két kötetbemutatót, a figyelem hívószavára épülő előadásokat és panelbeszélgetést, nem utolsó sorban pedig egy dupla díjátadót szerveztek erre az alkalomra. 

„A fő téma a figyelem, annak firtatása, hogy mire vagyunk figyelmesek, hogy mi irányítja magára a figyelmünket, s hogy mi hogyan vívjuk ki mások figyelmét, annak fürkészése, hogy mennyire marad kitartó és elmélyült ez a figyelem. Hogy mi a különbség a pásztázó netes figyelem és az irodalomra irányuló figyelem között, hogy mi a figyelem hétköznapi és bölcseleti értelme?” – írja Szirák Péter az eseményleírásban. A november 8 és 11 között megrendezett programsorozat sokféle alternatívát kínált a hívószó megközelítésére, értelmezésére.

Az eseménysorozatot a Szabó Magdáról elnevezett vers- és prózamondó fesztivál nyitotta meg, melyet a Debreceni Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény szervezett. Idén több mint 70 kisiskolás diák vett részt.

A DIN-nek már évek óta az egyik első rendezvénye a Debreceni Fotóklub kiállításmegnyitója,

és idén sem volt ez másképp. Csupán a helyszín változott, ugyanis idén a Borsos-villa adott teret a tárlatnak, amely egyben a Magyar Fotóművészek Szövetsége „Fotóhónap 2021” programsorozatának része is. Tíz alkotótól: Fülöp Györgytől, Károlyiné Etelkától, Károlyi Gábortól, Illés Gábortól, Máthé Andrástól, Méhész Balázstól, Micskey Istvántól, Süli Istvántól, Varga Józseftől és Vida István Tamástól állítottak ki összesen 31 képet.

A kiállítást Subicz István grafikusművész nyitotta meg. Pilinszky Négysorosával kapcsolatban fogalmazott meg gondolatokat, amely 13 szóból áll, és minden szónak megvan a maga jelentésösszessége, ám ezek együttese is különleges élményt ad az olvasónak.

Ez a kiállítás azért is különleges, mert az alkotók átlépték a komfortzónájukat, irodalmi művekből inspirálódtak.

Mindazonáltal nem szótárszerű megfeleltetésről van szó, hanem a lényeg kiemeléséről. Sokféle téma, műfaj és eszközbeli gazdagság jellemzi a kiállított képeket. Subicz célja nem az volt, hogy a megnyitóbeszéddel értelmezési kereteket adjon hozzájuk, szavai inkább ahhoz segítettek hozzá, hogy a saját gondolatainkra találjunk rá egy-egy fotóban: fogalmakat kínált, amit mi, kiállításnézők szabadon társíthattunk az alkotásokhoz. A november 20-ig látogatható kiállítás fotóin megtalálni az álomszerűséget, a szürrealizmust, az intimitást, a befelé fordulást, a lelki mélységet, a festőiséget, az oldottságot és a faktúraérzékenységet is. Találni olyan fotót, amelyet mintha ecsettel festettek volna, olyat, amelyről azt hinnénk, rajzolt. Vannak pontokat sűrítő fotók, expresszív mozdulatokat, indulatot, szenvedélyt megjelenítő képek,

a jó értelemben vett minimalizmustól a montázsig sokféle stílussal és technikával találkozhatunk.

Egyszóval: rendkívül színes, mégis egységes kiállítást láthatunk, amelyet érdemes mély figyelemmel szemlélni.

Kedden délután Szirák Péter és Puskás István megnyitóbeszédével folytatódott a DIN. Szirák Péter köszöntötte Imre Lászlót, aki már az 1971-es Debreceni Irodalmi Napoknak is szem- és fültanúja volt, ő volt a közönségben az egyetlen, aki a kezdetektől fogva követte az eseményeket. A fél évszázadot megélt irodalomnépszerűsítő rendezvénysorozatról Pótor Barnabás írt tanulmányt az Alföld folyóirat novemberi számába, tudtuk meg .

Szirák után Puskás István, Debrecen város kulturális területért felelős alpolgármestere mondta el ünnepi gondolatait.

Reménykedett abban, hogy Debrecen elnyeri az Irodalom Városa címet,

és a DIN már e hálózaton belül szerveződik meg, de erre sajnos még várni kell. A jó hír azonban, hogy a tervek nem szakadnak félbe, új projektek indulnak a jövőben. 2022-ben például Tar Sándor-konferenciát szervez az Alföld, amelyet eredetileg erre az évre, Tar 80. születésnapjára időzítettek, de a járványhelyzet nem tette lehetővé a megvalósítást. A 81. évfordulóra viszont egy Tar Sándor-pad avatással is készülnek.

A megnyitóbeszédek után két előadást hallottunk. Elsőként Tófalvy Tamás médiakutató és kommunikációs szakember beszélt a figyelemgazdaságról. Az utóbbi években több lap műfajváltásba kezdett, fizetőssé tették az online tartalmaikat. Nemrég Friderikusz Sándor tett egy kijelentést, miszerint aki nem fizet az online tartalomért, az olyan, mintha a boltból kiflit lopna. Tófalvy ezt megcáfolta, ugyanis az online termék unikális, minden nap mást és mást kell eladni, ráadásul sokszor hamarabb romlanak az online tartalmak, mint a kifli. Ha reggel nem fogy el, már senkinek nem fog kelleni. Ráadásul nem úgy kapjuk a pékárut, ahogy az online tartalmat: reklámok után, adatainkat megadva.

A reklámokból tehát pénzt próbálnak gyűjteni, de nem nagy sikerrel. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy felszínes marad a befogadás. A figyelemgazdaság bár új divatszó lett, de a jelenség régi.

Tófalvy rávilágított arra is, hogy a hírfolyam megjelenésével egymás mellett versenyeznek különböző témájú és minőségű reklámok,

kialakul egy hatalmas információhalom, amelynek következménye a figyelem elmélyülésének hiánya. Tófalvy előadásának főcíme három alapfogalom: like (felületes véleménynyilvánítás képekről, hírekről, tartalmakról), swipe (társkereső oldalaknál kép alapján döntés arról, szimpatikus-e az illető, vagy sem), binge (vagyis sorozatmaraton). Ezek szimbolikus aktusok, amelyekkel úgy reagálunk egy-egy hírre, képre, hogy azokról felszínes tudásunk van.

Ezekkel a reakciókkal egy oldalnak fontossá válik a néző visszajelzése, kevesebb hirdetést használ, vagyis újrapozicionálja magát.

Újrastrukturálódik a figyelem, hiszen ha valaki fizet valamiért, jobban odafigyel arra, amit olvas.

A második előadásban Molnár Gábor Tamás az irodalmi figyelemről értekezett. Prezentációja elején kitért arra, hogy nehéz a figyelemről átfogóan beszélni, inkább a szöveg szoros olvasását mutatta be. A programleírásban három szöveg olvasását ígérte, azonban idő hiányában csak kettőre tért ki előadásában: Virginia Woolf A lepke halála és Annie Dillard azonos című szövegéről beszélt alaposabban.

Az előadást a szövegek poétikai stratégiájának vizsgálatával kezdte.

A szövegek színre viszik a szimbolizáció, a figuralitás és az annak való ellenállás problémáját. „Jelentőségüket abban alapozzák meg, hogy valami jelentéktelenről, nehezen észrevehetőről, figyelemre nem méltóról emlékeznek meg, azt méltatják kitüntetett, a részletekre összpontosító figyelemre.” Az előadás nagyon izgalmas felvetéseket tett a két szöveg összehasonlítására, de az előadó nem könnyítette meg a hallgatóság dolgát, hiszen egy előre megírt, sűrű szöveget olvasott fel, ráadásul a kivetített szövegrészletek nem is voltak mindig jól láthatók a színpadi berendezés miatt.

A két előadást egy panelbeszélgetés követte, amelynek résztvevői Tófalvy Tamás, Molnár Gábor Tamás és Simon Attila, a beszélgetés moderátora pedig Fodor Péter volt. Kitértek arra, hogy milyen fontos állomásai vannak a figyelemtörténetnek a modernitástól napjainkig, mi jellemzi a művészet és a figyelem kapcsolatát, kell-e tanítani az irodalmi figyelmet, és ha igen, akkor hogyan. Szóba került még a flow-élmény, a (sorozat)függőség, sőt a beszélgetés végére az ideális alvásmennyiségig is eljutottunk. Többször is utaltak Michel Foucault-ra, illetve Jonathan Crary is közös kiindulópontot jelentett.

Rövid szünet után az Alföld-díjasok kerültek előtérbe.

Már a szünetben készültek róluk a fotók, miközben a színpadra felvitték az Alföld-díjjal járó emlékplaketteket. A háttérben Csikos Sándor színművész készült a szavalásra, időközben Tolnai Hella színésznő és Versánszky Ildikó hegedűművész is megérkezett.

„Az Alföld díjasok estjét a társművészetek két szép adományával kezdjük” – fogalmazott Szirák Péter. Versánszky Ildikó hegedűdallamai és Csikos Sándor Kosztolányi Dezső Hajnali részegség-szavalata után Szirák Péter mondott néhány szót az Alföld-díjról. Különleges alkalom volt az idei, hiszen nem három, hanem hat díjazottnak adták át az emlékplaketteket. Tavaly a járványhelyzet nem tette személyes formában lehetővé, hogy a 2020-as díjazottak méltatása közönség előtt hangozzon el, így a tavalyi hármast is idén köszöntötték a szerkesztők.

Az Alföld-díjakat 1978 óta adják át, minden évben három kiváló művészt díjaznak. 2020-ig 43 alkalommal több mint 130 díjat osztottak ki. A 2020-as évben elismerésben részesült Nádasdy Ádám költő, műfordító, Gerevich András költő, műfordító és Balogh Gergő irodalomtörténész, kritikus. A díjak átadása után elhangzott laudációk már korábban, az Alföld decemberi számában már olvashatók voltak.

A 2021-ben Alföld-díjban részesült Balajthy Ágnes irodalomtörténész, kritikus, Gál Ferenc költő és Visky András költő, dramaturg, színházi szakember, akiknek munkásságát szintén méltatta a szerkesztőség. A díjak átadása után egy verscsokor hangzott el a díjazott költők alkotásaiból. Tolnai Hella előadásában hallhatta a közönség Gerevich András A tenger virágai című művét, Gál Ferenc Ház körüli munkák című versét, Csikos Sándor előadásában pedig Nádasdy Ádám Petri Györgyhöz című alkotását és Visky András Álomvidék című művét. Zárásként pedig ismét felcsendült a hegedű dallama.

Szerdán két kötetbemutató is volt, de egyéb elfoglaltságok miatt azonban csak az egyiken tudtam részt venni. A Csokonai Irodalmi Labor kiállítótermében Fenyő D. György legújabb, Útikalauz a vershez című könyve került a fókuszba. A közönség soraiban több gimnazistát és egyetemi hallgatót is felfedeztem, a citromsárga kötet pedig már a beszélgetés kezdete előtt kézről kézre járt. A szerzőt Baranyai Norbert középiskolai és egyetemi tanár faggatta többek között arról, hogy az irodalom hogyan szólíthatja meg manapság a fiatal generációt.

A beszélgetés közben Fenyő D. elmagyarázta, hogyan alakult ki a kötet „útvonalterve”, hogyan válogatta a verseket,

és elárulta azt is, hogy a legnehezebb a páratlan számú sorból álló verseket kiszúrni. Szerinte „a vers mindenkinek és mindenkiről szól”, a legfőbb szempont az volt, hogy legyen ma is érdekes. A kötetbe a klasszikusoktól és kortárs szerzőktől is válogatott szöveget. Fontos volt az is, hogy megtalálja azt a nyelvet, amely a hétköznapi beszéd és a szakmai nyelv között húzódik. Nagy figyelmet fordított a kötet illusztrálására, amelynek egyik különlegessége, hogy nemcsak a szerzőkről készült portrékat vagy a versekhez kapcsolódó grafikákat tartalmazza, hanem különböző szabályokat is – például a limerik versformát is vizuálisan mutatja be.

Ez a kötet alkalmas arra, hogy a 14-15 évesek önállóan is használják,

tökéletes kiegészítő lehet a tanításhoz, hiszen jól válogatott, sokszínű és érdekes, ráadásul segíthet felkészülni a felvételire is.

A Debreceni Irodalmi Napok záróprogramja november 11-ére került. Mivel a hagyományőrzés, a megemlékezés gesztusával indult a programsorozat, tökéletes lezárása a Pilinszkyre emlékező Subicz-kiállítás, amelyet Áfra János nyitott meg.

A tusfestményekből és linómetszetekből álló képsorozat láthatóan azonnal magával ragadta az érdeklődőket.

A grafikusművész Pilinszky költészetéből inspirálódva készítette a képeket, kiállítása címében (Senkiföldje) megidézve a Senkiföldjén című Pilinszky-verset . A megnyitón el is hangzott a vers Subicz István előadásában, valamint Jantyik Hanna fuvolaművész játékát is meghallgattuk.

Áfra János megnyitóbeszédében kitért arra, hogy Pilinszkyre több városban is megemlékeznek idén, például a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható a KÉT PORTRÉ|– Mészöly-Pilinszky 100 című kiállítás. Az esztergomi Rondella Galériában pedig nemrég nyílt meg egy tárlat Pilinszky 100: Magam vagyok az örökös magányban címmel.

A Senkiföldjén Pilinszky Harmadnapon című kötetében jelent meg, amelyre jellemző a hiány, a sejtetés és a drámaiság, mindez pedig Subicz műveiben is felfedezhető.

A grafikusművész alkotásait az absztrakt megoldások jellemzik.

„Subicz művészi formanyelvét is áthatja a misztika. Pontosabban a transzcendencia sejtelme, amit a sokszor még a nonfiguratív képein is felsejlő központi motívumok, a barlang, a boltív, illetve a kapu érzékeltetnek. Ezek a motívumok a művészetet, az átjárást, az ismeretlenbe történő betekintés lehetőségeként teszik szemlélhetővé.” Subicz István kiállítása tehát alapos, mély figyelmet kíván a látogatóktól, amelyet érdemes megadni neki. A tárlat november 30-ig látogatható a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban.

A Debreceni Irodalmi Napok programjai pontosan azt adták, amit az eseményleírás ígért. A figyelem hívószavához lazán, de sokféle irányból kapcsolódtak a programok, tartalmas és izgalmas beszélgetéseknek, kiállításoknak lehettek tanúi a látogatók. És a legörömtelibb az egészben: személyesen vehettünk részt az eseményeken.

Figyelem: figyelem! − Debreceni Irodalmi Napok, Csokonai Irodalmi Labor−Borsos-villa−Méliusz Juhász Péter Könyvtár−Nagyerdei Víztorony, Debrecen, 2021. november 8−11.

A fotókat Szirák Sára készítette.