Először jelenik meg magyarul Frida Kahlo világhírű mexikói festő életének utolsó tíz évében vezetett naplója a POKET kiadásában.
Frida Kahlo kultusza az egész világot meghódította, az alkotó a feminista mozgalom egyik ikonjává vált. Képeit Magyarországon először 2018-ban a Nemzeti Galériában állították ki.
„A kiállítás posztere, Frida Kahlo tövisnyakláncos önarcképe egy teljes éven keresztül bámult rám a dolgozószobám faláról” – idézte fel Szabó T. Anna költő, a napló műfordítója, aki a kilencvenes években ismerkedett meg a művész munkáival. Véleménye szerint Frida azért válhatott ilyen népszerűvé, mert a popkultúrának ugyanúgy része, mint a magas kultúrának.
Az 1907-ben Mexikóvárosban született képzőművész, akit 17 éves korában súlyos közlekedési baleset ért, majdnem 30 operáción esett át. Egész életét végigkísérte a testi szenvedés, és ennek festményein is nyoma van.
A napló Szabó T. Anna szerint abban is segít, hogy ne csak azt a Fridát lássuk, aki számos önarcképen megjelenik.
Minden fájdalma ellenére vágyott az életre. A Viva la vidát hirdette.
„A naplót a spanyol szöveggel párhuzamos angol közvetítéssel fordítottam, de végig követtem az eredetit és több szövegkiadást is felhasználtam segédeszközként” – mondta el Szabó T. Anna. Nem járt Mexikóban, nem látta a nyüzsgő nagyvárosban álló híres kék házat, ahol Frida férjével, élete nagy szerelmével, a festőművész Diego Riverával élt, de szerinte a napló is olyan, mint ez a kék ház: kívül harsány, látványos, de van egy belső kertje, ahol a buja növények és állatok laknak.
„Az egész napló egy ilyen falakkal körülvett belső kert, ahol a növények szabadon nőhetnek, aminek saját klímája van.”
A több tucatnyi vízfestményt és rajzot, különböző színekkel írt bejegyzéseket tartalmazó naplóban Frida gyakran fogalmazza meg Diegóhoz fűződő szenvedélyes szerelmét. A naplóban versek, álmok, gyermekkori emlékek is feltűnnek. Egy ilyen felmerülő varázslatos emlék volt a fordító legkedvesebb szövegrésze: találkozás egy képzelt kislánnyal, akivel gyermekkori éber álmaiban beszélgetett és eksztázisban táncolt. „A régi szobám ablakán, ami az Allende utcára nézett, mindig ráleheltem a felső üveglapra. Aztán az ujjammal megrajzoltam az »ajtót«. Azon az »ajtón« kimentem” – írja Frida.
Szabó T. Anna szerint a napló politikával foglalkozó részét volt a legnehezebb lefordítani.
„Bár értem, hogy máshonnan és máshogy látta, de Kelet-Európából nézve rettenetes volt olvasni, hogy »Éljen Sztálin«, ugyanakkor tanulságos is volt fordítani, a saját gyerekkori diktatúratraumám miatt” – mondta.
A munkával kapcsolatban kiemelte: hónapokon keresztül foglalkozott a szöveggel.
„Frida szövegei szabadversként szárnyalnak. A versjelleg a spanyol nyelv muzikalitásából is következik,
emellett az is jellemző, hogy asszociatívan gondolkodott. Szavakkal festett. A szavak hangzása érdekelte, és engem is ez a muzikalitás fog meg a költészetben, de a képek nélkül sok mindent valóban nehéz értelmezni” – magyarázta a költő, műfordító.
Az ezer példányban nyomtatott kötet a POKET zsebkönyvsorozat legújabb darabja, amely vasárnaptól kapható a könyvautomatákban és online. A fakszimilekiadás első részében az eredeti napló oldalai lapozhatók, majd két értekezés után következik a napló szövegének magyar fordítása – mondta az MTI-nek a kiadáson dolgozó Sidó Anna művészettörténész.
Forrás: MTI, borítókép: Frida Kahlo, A törött oszlop, 1944, olaj, vászon, farost, 39.8 x 30.5 cm, Museo Frida Kahlo, Mexikóváros.
