Versekben közlekedni

Hűvös, tavaszi délután, sétálgatnak az emberek a MODEM előtt. Összehúzzák magukon a kabátot, de elmosolyodnak, amikor meglátják a kocsiból kinövő, virágzó fát az épület előtt, Tasnádi József Joyride című munkáját. A földszinti Zöld kilincs kávézóban lassan gyülekeznek a program résztvevői, Magolcsay Nagy Gábor barátságosan üdvözli a belépőket. Kicsi, de lelkes csapat foglal helyet az asztalok mellett.

A MAPoerty workshop a szerző előadásával indul, az első dián ott a szokatlan cím: A versnek is van koordinátája! Magolcsay Nagy a kezdetekről mesél, könnyed játéknak indult a közterek neveivel való versírás. A haikuformától lassan elszakadó költemények világában Papp Tibor munkássága volt számára meghatározó. Az ő kötete, a Térvers/képek volt az első szépirodalmi igényű projekt, amellyel találkozott, és amelynek köze volt a térköltészethez. A tér(vers)kép kifejezés Papp Tibor leleménye, bár szövegterei gyakran fantázia szülte alkotások.

Magolcsay Nagy ezeket gondolta tovább: szókészletét a térképen ténylegesen létező helynevek adják,

létrehozva ezzel egy interaktív, minimalista költészeti játékot. Első térképverseinek alapjául például buszmegállók nevei szolgáltak.

Főként az inspirálta, hogy egy-egy verset ténylegesen „be lehessen járni”. Magát az alkotást hipertextusként képzeli el, miszerint a valóságban is megtalálható térbe mutat a vers linkje. Neki is meg kellett azonban küzdenie a műfajra jellemző lecsupaszított nyelvhasználattal, ezért kiskapukat hozott létre. Úgy találta, a viszony-, mondat- és határozószók, valamint a névmások és a toldalékolás használata még lehetővé teszi a műfajon belül maradást.

Ahogy teltek az évek, bár működött a haiku mint forma,

Magolcsay Nagy úgy érezte, terjedelmesebb műfajok irányába szeretne nőni, ágazni a vers.

Amikor meghalt Papp Tibor, akire mestereként tekintett, megszületett a Budapesti oratórium című szövege, amely szinkronban van a Barcikai oratóriummal, amelyet Papp Tibor a húga halálakor írt. Ez arra inspirálta Magolcsay Nagyot, hogy elkezdjen egy gyászmunkát: szófajokat ültetett át, indigózta a szöveget. A szerző szerint ez volt az első szövege, amely intenciója szerint nemcsak a fején, hanem a szívén keresztül is átment. Úgy véli, ha lesz valaha kötet a térversképekből, akkor a Budapesti oratórium mindenképpen benne lesz.

Magolcsay Nagy az egész országra kiterjesztve is alkotott egy költeményt, amely egy, a megyeszékhelyek számának megfelelően 19 soros, izgalmas vers. Most csak a Debrecenhez tartozó sorokat idézem: „Szívük odújában árva űrhajósok”. A szövegek megalkotásában nagy segítségére van a Google Maps, illetve az OpenStreetMap nevű adatbázis, ahol összegyűjtve olvashatjuk az egyes városok utcaneveit és még sok mást is. A szerző kiemeli, hogy az online térben is jelen van, bár ezt néha inkább terhes kötelességnek érzi. Ezen a ponton köszönetet mond párjának, aki az Instagram-profilját menedzseli, és támogatja őt a hétköznapokban.

Magolcsay Nagy mindig csatolja a versekhez a térképen bejárt útvonalról készült képet, fontos számára a hitelesség.

Az előadás után Papp Gréta beszélget a szerzővel, aki hangsúlyozza, hogy bár a térkép látszólag beszűkíti a versek világát, azonban a szövegek mellett a terek is történeteket hordoznak magukban, általuk visszafejthető a történelem. Vizuális sétái során Magolcsay Nagy általában érzések alapján választja ki a szavakat, próbálgatja, mi működhet a vers világában. Az igék hiányát, ahogyan fogalmaz, „a többjelentésű szavakkal és a gátlástalan toldalékolással” oldja meg.

Papp Gréta kérdéseire válaszolva a költészet szerepét abban határozza meg, hogy segít eljutni egy olyan térbe, ahol nincsenek meg a címkéink. Ezzel összefüggésben az együttérzés fontosságát hangsúlyozza, amely szerinte a szövegek idegrendszerének csomópontja. Úgy véli, az abszolútum szintjén el kell induljon a kapcsolódás, amely az érzelmek összetalálkozásával lehetséges. Együttérezni annyi, mint bízni és átvenni a másik rezgését.

Az olvasónak kell megtennie az utolsó lépést,

produktívvá kell válnia a befogadási folyamat során annak érdekében, hogy a vers jelentése feltárulhasson. Korábbi workshopokat felidézve a saját történet elmondásának szükségességét emeli ki Magolcsay Nagy. Szerinte fontos, hogy a terek rögzítése által közvetíthetjük, kik vagyunk mi a térképen. A beszélgetés egy fesztivál gondolatával zárul, ahol végig lehetne futni, be lehetne járni a tereket, ezzel megszüntetve az éles határokat az irodalmárok és a sportolók világa között. Papp Gréta utolsó kérdése Magolcsay Nagy legújabb kötetére irányult, amely egyelőre csak prototípus formájában létezik: a logomandalák egészen egyedi formában, kártyalapokra vannak nyomtatva, ezek alkotják a könyv oldalait.

A kicsi, de annál lelkesebb csapat ezután saját térversképek megalkotásába kezd. Először összegyűjtjük annak a városnak az utcaneveit, amelyről írni szeretnénk, nagyjából 20-30 szó kell az elinduláshoz.

Mindenki lázasan válogat az érdekesebbnél érdekesebb nevek között,

néha kuncogás hallatszik, főleg, amikor megtudjuk, hogy van olyan debreceni köztér, amelynek neve: Banánkanyar. Miután mind elkészültünk a gyűjtéssel, mindenki kötetlen formában alkot néhány sort, majd felolvassa azt. Közben Papp Gréta le is modellezi nekünk, hogy néz ki versünk a Google Maps térképein. Mindenki mosolyog, érdeklődve hallgatja a különös utcaneveket, amelyek a világunk részei. Lezárásként itt hagyom saját elkészült soraimat, amelyek otthonom, Fehérgyarmat utcaneveiből állnak: „Újélet a tavasz / almáskert és zöldfa / szabadság a kertész.” (A béke virága)

KULTopik: MAPoetry Workshop, Debrecen, MODEM Zöld kilincs művészeti kávézó, 2022. március 9.

A fotókat Áfra János készítette.