Idén harmadik albumával jelentkezik az etno-beat zenét játszó Aurevoir. Az albumot a Budapest Parkban mutatják be augusztus 18-án. A dalszerzésről és szorongásaikról, céljaikról és motivációikról, meg persze az új albumról és a nyári tervekről is beszélgettünk velük.
KULTer.hu: Idén új albummal jelentkeztek. Van rajta olyan szám, amit játszottatok már róla korábban?
Agócs Márton: Többet is. A Felhőmutatványt egész régóta játsszuk, már tavaly nyáron is előkerült a koncerteken. Mostanság pedig két új szám is van, ami a setlist részét képezi.
KULTer.hu: Az album témáját tekintve mire lehet számítani? Maradtatok a lírai, melankolikusabb vonalon, vagy valami egészen mást kap majd a közönség?
Agócs Márton: Jó – vagy nem jó – szokásunkhoz hűen készült mindenféle hangvételű, hangszerelésű, tempójú dal. Mi mindig nagyon jónak találjuk az aktuális anyagunkat, mindig a legújabbat érezzük a legerősebbnek, de valójában ez csalóka, mert másképp látjuk azt, amiben most vagyunk benne.
Szűcs Viktor: Szerintem a Forduló című lemezünk bizonyos szinten egysíkúbb anyag volt. Ez a mostani sokkal inkább a Kikötőre hasonlít.
Ezen a lemezen mindegyik dal más stílust képvisel,
mégis van bennük valami közös, annak ellenére, hogy más irányba mennek. Van köztük olyan, ami a népi vonalat követi, és olyan is, ami egyáltalán nem.
Agócs Márton: A legfontosabb különbség az eddigiekhez képest, hogy kevesebb konkrét népi dallam van rajta. Olyan található rajta, ami struktúrájában és dallamában megfeleltethető a magyar vagy az ír népdal fogalmának, és a dallamát mi magunk írtuk, de konkrét népdalfeldolgozás most csak kettő lesz.
KULTer.hu: Miért kerültek hátrébb a zenétekben a népi hatások?
Agócs Márton: Nem kerültek hátrébb, inkább árnyaltabban és elvontabban vannak jelen. A két feldolgozás közül az egyik egy magyar, a másik egy Misi által hozott macedón népdal.
A népi dallam lesz kevesebb, de nem egy teljesen más hangzást kell elképzelni.
Több volt a saját ötlet és a saját zenei téma, amik sokszor hasonlítanak konkrét népzenékre.
KULTer.hu: Hogyan képzelitek el az Aurevoirt öt év múlva?
Agócs Márton: A népzene biztos, hogy mindig jelen lesz a zenénkben; hogy épp melyik népé, az változó. Most az angol és az ír népzenékből merítünk a legtöbbet, de a magyar és a délszláv hatása is jelentős. Ha változik valami, akkor talán az, hogy milyen népzenére van ráhangolódva a zenekar. A dalírás egy kiszámíthatatlan folyamat, mert mindig változik, hogy mi inspirál. Most nem úgy álltunk neki a daloknak, mint a korábbi lemezeknél, hogy előbb volt meg a koncepciója, és később azzal dolgoztunk, hanem a „jöjjön, ami jönni akar”-elvet követtük, ezért lett kevesebb a népdalfeldolgozás.
Szűcs Viktor: Most sem volt tudatos a válogatás. Marcival tartottunk egy meetinget a zeneírás előtt, hogy mi alapján válogassuk ki a dalokat, mert rég nem adtunk ki semmit, és rengeteg ötlet gyűlt fel. Végül leültünk és szavaztunk róluk: amelyik a legtöbb pontot kapta, az maradt. Azt gondolom, hogy ez öt év múlva sem fog változni.
KULTer.hu: Hogyan zajlik nálatok a dalírás? Előbb a zene születik meg vagy a szöveg?
Agócs Márton: Olyan nem volt még, hogy szövegre írtunk volna zenét, inkább az a jellemző, hogy a szöveg és a zene egyszerre születik meg valamelyikünknél, és ezt az alapötletet később a próbák során dallá építjük.
KULTer.hu: A zenekarban összesen nyolcan vagytok. Okoz nehézséget, hogy sokan vagytok, vagy könnyebb együtt gondolkodni?
Agócs Márton: Nyilván abból a szempontból nehéz, hogy nyolc különböző vélemény van egy-egy dalnál. Nagyon sok kísérletezés és ötletelés kell, hogy eljussunk egy olyan pontra, amikor mindenkinek tetszik az adott dal. A társaság kompromisszumkész, nem szokott olyan lenni, hogy valaki egyedül megvétózna egy ötletet, ami a többieknek tetszik. De
ez egy nagyon hosszú folyamat, mindenki ötletel arról, hogy miként haladjunk tovább.
Általában az összes változatot kipróbáljuk, és végül, amikor dűlőre jutunk, akkor egy teljes próbát is képesek vagyunk rászánni, hogyan legyen a váltás a refrénről a bridzsre és vissza.
Szűcs Viktor: Ilyenkor az a vége, hogy a refrén is más lesz és a bridzs is.
Agócs Márton: Igen, az alapötletek általában megváltoznak.
Szűcs Viktor: Meg egy bizonyos mértékig demokrácia van, ha heten azt mondják, hogy igen, akkor én nem fogok szándékosan nemet mondani.
KULTer.hu: Csináltatok már olyan zenét, ami nem a ti stílusotok, mégis tetszett?
Szűcs Viktor: Volt már ilyen, de akkor mindig kipróbáljuk, hogy működik-e. Ilyen volt, amikor Misi hozta a Várlak című számunkat, ami egy tangó,
és úgy voltunk vele, miért ne lehetne tangó.
Agócs Márton: Valamilyen szinten szeretnénk is bővíteni a dalainkban fellelhető stílusok skáláját. Próbálkozunk, kísérletezünk, ha érezzük, hogy valami nagyon nem jön be, akkor nem tartjuk meg. Volt olyan dal, ami teljesen más zenei elképzelés alapján lett befejezve. Az új lemezünkön ez Pilinszky János Tilos csillagon című versének feldolgozása lesz.
KULTer.hu: Miből merítetek ihletet?
Agócs Márton: Rengeteg dolog szolgál ihletként, lehet a legrosszabb, amikor elveszíted egy barátodat, vagy csak kisüt a nap, ilyen szintű részletekig vagy az egészen egyszerű dolgokig lehet elmenni. Az is sokat számít, hogy milyen zenékért rajongunk az adott időszakban, mert elkerülhetetlen, hogy ne kerüljenek bele a dalokba. Szerintem ez így volt és lesz is az emberiség történetében, de azt is gondolom, hogy bármi lehet inspiráció.
KULTer.hu: Titeket mi inspirál leginkább?
Szűcs Viktor: Teljesen változó. Egy alkalommal Misivel beszélgettem, hogy miről írjunk dalt, mert mindig a szerelem a téma, és valami teljesen újat akartunk. Ekkor született meg a Vahúr.
Misit mindig megkergette a szomszéd kutyája,
ami egy emlékezetes motívum maradt az életében, és egyszer csak jött tőle egy üzenet, hogy erről írt.
KULTer.hu: Mennyire jellemző nálatok a közös dalírás? Ha igen, szerettek együtt gondolkodni?
Szűcs Viktor: Nagyon ritkán, de én bele szoktam szólni a szövegekbe. Két véglet van: vagy tetszik, vagy nem. Ha utóbbi, akkor a szöveg írója, amennyiben nem akarja, hogy valaki más írja meg a dalát, kénytelen dolgozni rajta, hiszen ha már van egy refréned és írtál egy szöveget, akkor nem akarod, hogy más vegye át az irányítást felette. Volt olyan, amikor Misi hozott egy dalszöveget, és mire végigértünk a dalon, addigra Marci kicserélt mindent benne, és összesen három sora maradt meg. De olyan is volt, hogy Marci hozott egy szöveget, és Orosz Kristóf legénybúcsúja után hajnali 4-kor a tűznél kezdte el játszani, majd reggel 9-re megszületett a végleges dal.
Agócs Márton: Ez volt az Utánad. A próbákon azért még sokat dolgoztunk rajta.
Ez egy szerelmes dal, amit nem a tipikus rózsaszín köd ölel körül,
hanem amikor már régóta együtt vagytok a pároddal, és lehet, hogy nem minden olyan egyszerű, de azért még mindig ugyanolyan jó. A tempója egész gyors, nem a tipikus rock ’n’ roll.
KULTer.hu: Koncerteken milyen zenéket szerettek jobban játszani? A lassabb vagy a gyorsabb tempót preferáljátok?
Agócs Márton: Akkor jó egy koncert, ha mindkettőből van. Törekszünk az egészséges egyensúlyra.
Szűcs Viktor: Mindig próbáljuk úgy felépíteni az adott koncertet, ahogy az szerintünk jó lehet. Az elején felpörgetjük, majd visszább veszünk, és a végére újra egy gyorsabb tempót veszünk fel.
KULTer.hu: Volt olyan, aki zeneileg nagyon inspirált titeket ebben az időszakban?
Agócs Márton:
Én egy két lábon járó múzeum vagyok a zenei ízlésemet tekintve.
A régi dolgok tetszenek a Beatlestől az Oasisig, de Jack White-ot is nagyon szeretem, illetve a népzenét minden mennyiségben. Egyedül elektronikus zenét nem hallgatok.
Szűcs Viktor: Nem gondolnám, hogy Marci csak régi dolgokat hallgat, mert sokszor hoz új zenéket. Én nem tudnám kategorizálni magamat, hangulat szerint hallgatok zenét, mindenevő vagyok, a klasszikus zenétől a legdurvább metálig. Magyar zenék közül is sokakat szeretek, akik most nagyon különlegesek számomra, az a Pontiac zenekar.
KULTer.hu: Öt éven belül mik a terveitek, hol zenélnétek nagyon szívesen?
Agócs Márton: Egy Red Rocks nagyon menő lenne.
Szűcs Viktor: Nekem nincs konkrét elképzelésem a holról. A Budapest Park volt az, ahová mindig szerettem volna eljutni, most ez sikerült. Nemzetközi vonulatban nem látok realitást, meg nem is arra a piacra írunk zenéket.
KULTer.hu: Az új albumotokkal kapcsolatban volt bennetek bármiféle szorongás?
Agócs Márton: Minden egyes lemeznél volt bennünk szorongás,
de a véghajrában mindig összekapjuk magunkat.
Amíg nincs kitűzve egy konkrét határidő, addig lassan őrölnek a malmaink. Amint fix időpont van, akkor kezdünk el normálisan dolgozni.
KULTer.hu: Mi motivál titeket?
Agócs Márton: Szerintem a zene és a művészet létezésének egyik oka az önterápia. Azok az érzelmek, amiket másképp nem tudnánk kiadni vagy levezetni, így tudnak a leginkább előtörni.
KULTer.hu: Mit vártok legjobban a nyár folyamán?
Agócs Márton: A Művészetek Völgye idén nagyon különleges lesz, mert apukámékkal, a Fonó zenekarral közösen játszunk majd, de a lemezbemutatónk is egy különleges élmény lesz a Budapest Parkban.
Szűcs Viktor: Én személy szerint a VOLT Fesztivált is nagyon várom [az interjú még júniusban készült – a szerk.], az egyik kedvencem a nagyok közül, és kíváncsi vagyok, milyen lesz a Covid után, de ez elmondható az összes nagy fesztiválról. A lemezbemutatót én is nagyon várom, hisz abból nem sok van az ember életében.
KULTer.hu: Mindezen túl hogyan készültök a nyárra? Sok helyen nagyszínpadosak lettetek, milyen érzés ez számotokra?
Agócs Márton: A legtöbb fesztiválon, ahova hívtak minket,
nagyobb színpadra és jobb időpontba kerültünk, mint eddig.
Emiatt izgulok kicsit, de nagyon örülök, hogy a szervezők és a szakma bízik bennünk, és tudjuk, hogy ezzel a bizalommal élnünk is kell.
Szűcs Viktor: Én sose hiszem el, hogy jövőre majd jobb helyeken játszunk, örök pesszimista vagyok. Amikor elszállnak az indulatok a művész uraknál, akkor visszafogom őket, hogy álljunk meg, nem vagyunk még sehol, de azért szoktam örülni.
KULTer.hu: Mitől Aurevoir az Aurevoir?
Agócs Márton: Egyszerű emberek próbálnak bonyolult zenét csinálni.
A fotókat Fejér János készítette az Aurevoir idei belfesztes koncertjén.
