Hazugságok tengeri lényekről
Hazudtam a bálnákról. Fantasztikus kék
vízilények, a partvidékek hatalmas és lassú siratói.
Sosem láttam őket. Egyszer sem az alatt a fagyos év alatt.
Persze láttam, ahogy a fehér szulák oly keményen csapódnak
a hullámoknak, mintha egy felbukkanó orrnyílás lenne ott.
De tudtam, nem az. Az ember néha
annyira akar valamit, hogy arról hazudni kell,
így egy percre a szádban tarthatod,
ahogy az igazi éhségnek is igazi íze van. Mesélte
egyszer valaki, hogy a szulák, az észak-atlanti hideg
falánk tengeri madarai, megvakulnak a mély
és gyors vízbevágódástól. De azt is, hogy ez hazugság.
A szula sosem vakul meg, és nyilván sosem pusztul el.
Fordító: Góz Adrienn
Borítókép: Unsplash
