A Kispál és a Borz-univerzum augusztus végi minifesztiválja még a Marvel-moziverzumnál is erősebben épít a nosztalgiára. Ki ne szeretne gyerek- és fiatalkora kedvenceivel adott időben és helyen találkozni, méghozzá úgy, hogy a sok ezer hozzá hasonló rajongó euforikus hangulatúvá teszi az eseményt?
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján képregényeket olvasni, gyűjteni még szinte sehol sem számított igazán menő, társadalmilag széles körben elfogadott, „felnőttes” elfoglaltságnak. Mifelénk biztos nem. A Marvel kiváló üzleti érzékkel tapintott rá arra, hogy az eszképizmus és a könnyed, látványközpontú szórakoztatás jegyében hogyan lehet a geek-szubkultúra termékeit a mainstreambe csatornázni, ezzel egy egyre terebélyesebb (és jövedelmezőbb) virtuális világot létrehozva. A rendszerváltás előtt/körül indult „alternatív” zenét játszó magyar zenekarok (mint az 1987-ben alakult pécsi Kispál és a Borz) is sokáig ugyanúgy egy szűk, jellemzően fiatal fogyasztóréteg kedvencei voltak.
Lovasiék azon kivételek közé tartoznak, akik szintet tudtak lépni,
és a kétezres években a zenei fősodorba kerültek. Mi sem jelzi jobban intézményesülésüket, mint a 2010-es szigetes búcsúkoncert a maga 45 ezres közönségével vagy a frontembernek ugyanebben az évben megítélt Kossuth-díj.
A képregényeken alapuló mozgóképek és más megvásárolható tartalmak célközönsége elsősorban a tízen- és huszonéves korosztály, akik nem feltétlenül rajzolt füzetekben találkoztak először szuperhősökkel. De nem elhanyagolható a harmincas-negyvenesek korcsoportja sem (ők az ifjú rajongók szüleinek generációjával részben közös halmazt alkotnak), akik számára komoly nosztalgiafaktor újra látni gyerekkori kedvenceiket. Nem csak a Marvel-filmek játszanak rá a retrólázra (A galaxis őrzői válogatáskazijától a WW84-ig), a 2020-as években minden menő, ami a ’80-as, ’90-es évek popkultúrájából merítkezik.
Az idén rebootolt Kispál és a Borz első nyilvános koncertje köré felhúzott Kispál on Orfű nem a Fishing közönségének derékhadát kitevő fiatalokat mozgatta meg, akik nagy valószínűséggel még sosem látták élőben játszani a bandát, hanem azokat, akik
annak idején kazettán, CD-n hallgatták rongyosra mondjuk a Holdfényexpresszt.
És akik két (esetleg három) napra bátran felülhetnek a nosztalgiavonatra, melynek fülkéi olyannyira ismerősek (mondhatni otthonosak), telis-tele fiatalkoruk emlékeivel. Habár már a B-oldalon járunk, virtuálisan fordítsuk meg a kazit, aztán már csak a volumét kell megtekerni!
A Kispál és a Borz-univerzum 2005-ben egy spinoff-zenekarral, a Kiscsillaggal bővült, majd
2008-ban rendezték meg először Orfűn (ahol Lovasinak háza/nyaralója volt) a Fishing on Orfű könnyűzenei fesztivált.
Itt akkor is el lehetett csípni az anyazenekar három koncertjét (2014-2016), amikor az papíron nem is létezett – jól látható, hogyan erősítették egymást a szinergiák. A tavaly kényszerből megrendezett Minifishing (nem lehetett tudni, hogy a járványvédelmi intézkedések engednek-e majd nyári fesztiválokat, így júniusban volt egy háromnapos, kevesebb látogatót fogadó, augusztus végén meg a hagyományos, nagyobb léptékű esemény) szerkezetét követő Kispál on Orfű vállaltan a két új dalt is bemutató Kispál és a Borz visszatérése köré épült.
A háromszáz aranyborz-bérletes már a csütörtöki főpróbán ott lehetett, péntekre akusztikus napot terveztek. Viszont Kispál és Lovasi nagyszínpados fellépését még időben zenekari felállássá módosították, mely kiváló ötletnek bizonyult. Ugyanis a három kisebb színpad limitált befogadóképessége miatt a hátul állók alig hallották a koncerteket, így jártam én is a Csaknekedkislány kétszemélyes akusztikus fellépésén. Hiába voltunk tehát pénteken jóval kevesebben a Panoráma Campingben,
ha nem időben érkeztél meg, sokat sérülhetett a koncertélményed.
Lecsó borfalus egyszálgitáros produkciója számomra felejthető volt, tény, az sem segített, hogy csak pipiskedve láthattam meg néha a PUF ülve zenélő frontemberének kopasz fejét.
Bezzeg a Platon Karataev akusztikus duó felállása! Féltem, hogy a féregjárat előtti szűkös nézőtér tömve lesz, de simán lett helyünk az 5. sor környékén. Lehet, hogy azért, mert a jellemzően idősebb kispálosok kevésbé ismerik a 2016-ban alakult kiváló együttest? Cz.K. Sebő és Balla Gergő rengeteget lépnek fel ezen a nyáron (a platonos koncertek mellett duóban is), ám csöppnyi fásultságot sem lehetett érezni rajtuk. Az estére csak magyar nyelvű dalokkal készültek, de a koncert egy pontján Sebő néhány taktus után abbahagyta az elkezdett dalt, majd elnézést kérve közölte, hogy most nem tudja ezt eljátszani, így hallhattunk egy angol nyelvű nótát is. Mindez annyira természetesen és őszintén zajlott, hogy a közönség semmi jelét sem adta az elégedetlenségnek. Ráadásul a fesztivál legempatikusabb biztonsági embere is épp a színpad előtt teljesített szolgálatot.
Szervezett off-programok hiányában társaságunk szombat dél körül a minigolfpályát választotta, hogy teljesítsük a hagyományos évi penzumot. Idén a szerencse mellém szegődött, így számban a győzelem ízével próbáltam egy gyorsat fürdeni a Pécsi-tóban, de
egy közelben lecsapó, ám Orfűt végül elkerülő zivatar meghiúsította terveim.
A délutáni taktikai alvás helyett inkább olvastam, ez pedig később picit megbosszulta magát. Amúgy tavaly ilyenkor az augusztusi éjszakák különösen hidegek voltak, ám most az időjárás minden szempontból kegyes volt hozzánk. Nem tudom, hogy szombatra eleve több belépőt árultak-e, de a tömeg érezhetően sokkal nagyobb lett. Hiába, közeledett az est és az egész fesztivál fénypontja. Ezzel az volt a gond, hogy
a Fishinghez képest kevesebb kajás és italos stand szombat estére látványosan nem bírta a terhelést:
nagyjából 45 perc sorban állás után juthatott a kiéhezett fesztiválozó meleg ételhez vagy sétálófröccshöz, a Kispál-koncert utáni rohamnál ez bizonyára még több lehetett. Bár dicséretes módon, kiemelten figyeltek arra, hogy a vegánok, gluténmentesen étkezők vagy éppen a laktóz-intoleranciában szenvedők is találjanak fogukra valót, egy hagyományos egytálétellel nem igazán lehetett találkozni a fesztiválon. Hamburgerből óriási volt a választék, de ha valaki már unta a gyorskaját, csak sok fejvakarás után ehetett valami értékelhetőt. Külön köszönet a Bohémia Burgernek, mert rakott krumpli néven olyan tépett húsos kreációkkal álltak elő, melyek ár-érték arányban kiemelkedőek, illetve rendkívül laktatóak is voltak.
A tűzhöz közel színpad eleve intimebb, egy-két fős produkciókat bír el, így nem lepődtem meg, mikor szombaton Dörnyei Szabi saját gitárjátékát loopolva adott elő (ének nélkül) ismert magyar alterrock dalokat.
A nagyszínpadon kora este az önismétléssel nehezen vádolható Galaxisok játszott.
Tavaly nekem nem jöttek be igazán a koncertjeik, idén nem is kerestem őket, de most itt volt a lehetőség. Gyökeresen más, izgalmas setlistet hallottam tőlük (persze nekem az első két albumuk dalai hiányoznak igazán, de elfogadtam, hogy azokat már nem játsszák), miközben már ekkor elkezdett gyülekezni a közönség a fél tízes Kispálra. Az a közönség, mely egyesek számára tud akkora vonzerő lenni, mint a zenei kínálat. Egyik beszélgetésem pont erről szólt: a fishingeseknek hála, ennek a fesztiválnak van a legjobb hangulata, szinte bárkivel szívesen szóba elegyedik az ember.
Sejtettem, hogy sokakat bevonz majd a Kispál-koncert (valakiről tudtam, hogy találkozni fogok vele, más jelenléte kellemes meglepetés volt), ám Keresztes Tamás, Mészáros Béla, Vajdai Vilmos (mind katonás színész) és Bánki Gergely csapatos jelenlétére nem számítottam. Ekkor még nem tudtam, hogy milyen szerep hárul rájuk később. Ugyanis
a várva-várt koncert Bodó Viktor (aki visszajáró vendég a fesztiválon) rendezésében humoros performanszokkal egészült ki.
Sokan értetlenkedve fogadták a két és fél órára nyúló, nem csak zenélést tartalmazó produkciót. Ám a csapat 12 évvel ezelőtti búcsúkoncertje bizonyos szempontból (például a konyhai díszletben népes vendégsereggel előadott Csillag vagy fecske) ugyanúgy feszegette a színpadi zenés előadás határait. Valuska László „színháziasított koncert”-nek nevezte a három órás szigetes bulit, melyet Lévai Balázs álmodott színpadra. Most ispánnak öltözött Bödőcs-monológ után egy Barkasszal futott be az együttes, hogy utána a Lefekszem a hóba legyen az első daluk (ezt és a Zsákmányállatot játszották a pénteki koncerten is). Az egyik meglepő geg a Lovasit a mikrofon elől ellökő, majd énekelni kezdő színpadi kisegítő volt, akit valójában egy pécsi színész, Kállai Gergely alakított. A másik pedig Lovasi „infarktusa”, majd újjáélesztése, itt kaptak szerepet a fentebb már említett színészek, akikkel aztán egy közös jammelés is elindult.
Nem voltak szövegrontások, bakik, jól szólt a cucc.
Néhány számra Bräutigam Gábor ült a dobok mögé, de különben nem voltak vendégzenészek, nem készült a figyelmet megosztó háttérvideó sem. Kispál többször felvillanó mosolya pedig egyértelműen jelezte, hogy ő is mennyire élvezi a koncertet. Hiába volt a sokunk által jól ismert zene a középpontban, valami nem klappolt. Nekem péntekhez képest túl nyers és hangos volt a koncert, a kelleténél és a kényelmesnél nagyobb tömeg vett körül. Az alattomosan rám telepedő fáradtság miatt az utolsó fél órát valamilyen különös éber bódulatban töltöttem, mindent érzékeltem, de valahogy letompítva.
Legnagyobb szerencsémre a pénteki Kispál és Lovasi volt számomra a tökéletes visszatérő koncert. Rajtuk kívül csak a dobos és a szintetizátort kreatívan helyettesítő szaxofonos volt a színpadon. Négy fehér, lapos emelvényen álltak, mintha erre az alkalomra óriási camembert-eket állítottak volna a fekete-fehérbe öltözött zenészek szolgálatába. Németh Juci nem csak a De szeretnék…–ben vendégszerepelt, nagyon jó energiákkal gazdagította a koncertet.
Valahogy minden jó ritmusban történt,
egyszerre tudtam megmártózni a dalok okozta nosztalgiában, és kívülről megfigyelni az egészet. Nem akart ez több lenni, mint „csupán” egy remek koncert, szerencsésen elkerülte a „fontos” koncerttel járó számos hibalehetőség. Persze megkerülhetetlen jelentősége ellenére a Kispál és a Borz sosem vette túl komolyan magát, de a mindig öniróniával, játékosan színre vitt imázs is tud ballaszttá válni. És lehet, hogy épp ez, a szombathoz képest sallangmentes zenélés tette tökéletessé a pénteki koncertet.
Kispál on Orfű, Orfű, 2022. augusztus 26–27.
A fotókat Máté Péter készítette.
