December 13-án este a Malterben mutatták be Sebők György Az éggel egyenlővé című debütáló kötetét a debreceni Versműhely Változások követése programsorozatának keretein belül. A szerzővel Horváth Imre Olivér beszélgetett, szóba került a zene, a kezdeti szárnypróbálgatások, a mítoszok kiforgatásának lehetőségei és a transzcendencia versbe foglalása is.
A bemutatót elindító furulyajáték után elsőként a szerző sokféle végzettsége (fagottművész, fagott-tanár, családállítással foglalkozó terapeuta, zeneteoretikus) került a beszélgetés középpontjába. Sebők elmondta, közel egy időben kezdett érdeklődni a két művészeti ág, a zenei és irodalmi kifejezésforma iránt, bár ő nem lát közvetlen összefüggést köztük, szerinte csupán érintőlegesen kapcsolódhatnak. Mindkét esetben az érzéseinek megélése, valamint az az igény, hogy új dolgokat hozzon létre jelentette a kiindulási alapot. Zenélni és írni is azért kezdett, mert ezek a tevékenységek örömmel töltötték el.
Néhány vers felolvasása után a szerző a szövegek eltérő keletkezési idejéről beszélt. Vannak köztük 5-6 éves írások, amelyek eredetileg például a KULTeren jelentek meg, de akadnak egészen új, friss versek is. A moderátor kérdését követően, ami arra vonatkozott, hogyan formálódott az irodalom iránti érdeklődése, Sebők felidézte, egy zenésztársa invitálására látogatott el először az akkoriban működő Debreceni Irodalmi Kör alkotóműhelyébe, 2014-ben. Ekkor már szerveztek Debrecenben slam poetry esteket is,
ezeken a rendezvényeken vált világossá számára, hogy korai tapasztalataihoz képest lehet egészen másként is művelni az irodalmat.
Sokat adtak számára az íróműhelyek, hiszen ezeken az alkalmakon közösen készítették elő publikálásra a verseit, emellett elkezdett érdeklődni a kortárs irodalom iránt, a többi résztvevő és a műhelyvezető Horváth Imre Olivér hatására. Később irodalmi táborok alkotócsoportjaihoz is csatlakozott, az ezekhez köthető elvonulások során fogalmazódott meg benne először a saját kötet gondolata. Az éggel egyenlővé első kézirata 2015 környékén készült el, s bár akkor még nem adták ki, a szerkesztési folyamatnak fontos állomása volt az első letisztázott változat létrehozása. Többek között ez vezethetett ahhoz, hogy 2020-ban a Magyar Napló elfogadta az immár véglegesített kötettervet.
A címet körbejárva Sebők elmondta, kedveli az efféle nyelvi játékokat.
Az éggel egyenlővé tenni is egy idióma, a földdel egyenlővé tenni kifordítása.
Számára valamit az éggel egyenlővé tenni annyit tesz, felépíteni, teljessé tenni. A kötetben, leginkább a második fejezet szövegeiben sokféle újraértelmezést találunk, több vers a görög mítoszok revideálására tesz kísérletet. Az ezekhez kapcsolódó spirituális vonatkozás adott alapot a címadáshoz is.
Horváth kiemelte, bár a verseket általában ciklusokba szokás rendezni, ebben az esetben az elkülönülő szakaszokat fejezetekként is megnevezhetjük, és bennük kibomló történetekről is beszélhetünk. A kötet három „fejezete” különböző narratívákkal dolgozik, az első egy gyásztörténetet dolgoz fel, a gyász állapotából való kilépés útját mutatja be.
A kötet további szövegeiben többször előkerülnek tematikus szinten különböző személyiségzavarok,
Sebők szerint ezirányú érdeklődése annyira régre nyúlik vissza, hogy már fel sem tudja idézni, mi keltette fel először figyelmét. A kötetben nem orvostudományi értelemben vett, sokkal inkább egyfajta „lírai” skizofrénia jelenik meg, tehát nem a tudat szétesésére, hanem a több részre szakadás érzetére utal.
Sebők úgy látja, a formával, az ötlettel való játék gyakran motiválja alkotásra.
Első pillantásra széttartónak tűnhet a kötet, de számára a szövegek sokszínűsége inkább játékteret létesít,
és szeretné, ha az olvasó is szembesülne az ebben rejlő lehetőségek izgalmával. Horváth megerősítette, hogy az említett jellegzetesség kitűnik a személyes névmások használatában is, hiszen rengeteg nézőponttal találkozhatunk, egészen kaleidoszkópszerű perspektívával dolgozik a kötet.
Horváth rávilágított, hogy a madár visszatérő szimbólumnak bizonyul, nem csupán a szövegekben, de a grafikát illetően is: a borítón és a fejezeteket megnyitó illusztrációkon is madarak szerepelnek. A szerző Szabó Imola Juliannával dolgozott együtt a vizuális megjelenésen.
A hátlap és a címoldal egyszerre tükörképei és kiegészítői egymásnak,
mely eredetileg Sebők ötlete volt, de a grafikus segítségével tudott kiemelni olyan fontos elemeket, mint a csónak vagy a madár, amelyek végül felkerültek a borítóra. Az első és második egység nyitóképei a varjú és a fecske. Előbbi jellemzően a gyásszal, az elmúlással kapcsolható össze, így kézenfekvő volt számára ezt választani az első verscsoporthoz, annak gyásztematikája miatt. A harmadik rész elején már nem madár, hanem egy szárnypár képe látható. A repülés gondolatát és lehetőségeit többször is körbejárja a szerző, a ciklus első verse is azzal kezdődik, hogy valaki felmászik egy bérház oldalán, mintha el akarna repülni („felkapaszkodom a bérház oldalán / az erkélyeken […] talpam lassú kongással hagyja ott / az előző korlátot / egy harang exponált / kondulása / a rugaszkodás” − Megint otthon).
Sebők kifejtette, kultúrtörténeti szempontból − és számára is − az ég a transzcendenssel fonódik össze, a harmadik egység pedig az ehhez kapcsolódó élményekből táplálkozik. A fejezet munkacíme korábban Ikarosz éjjel volt, amely szintén egy ismert mítosz kifordítása, hiszen Ikarosz nem tudna lezuhanni. Ha éjjel repülne, képes lenne rá, így nem torkollana tragédiába a történet. A felépülési, gyógyulási folyamat végállomását is szimbolizálja a talajtól való elrugaszkodás, a felépült szubjektum szövegei kapnak teret ebben a részben.
Horváth érdekesnek találta a város különböző megjelenési formáit a szövegvilágban,
egy ponton például a temető több nézőpontból, először túlvilági perspektívából tűnik fel, majd felülről is rátekintünk. A moderátor a legutolsó versben érzi a narratíva kicsúcsosodását, extrém távlatokat nyit meg szerinte itt Sebők, hiszen egy pultos szemszögéből indul a vers, aki a szöveg végén az űrben találja magát.
A beszélgetés végén még új élményekről, olvasmányokról és jövőbeli tervekről mesélt a szerző. Immár kissé eltávolodva az első kötettől, mind érzelmileg, mind mentálisan, sokat töpreng azon, hogy a kozmikus és a grandiózus versbe foglalása miért is foglalkoztatja őt ennyire. Úgy véli, ez elsősorban önismereti kérdés, ennek a hosszas átgondolása zajlik jelenleg, ugyanakkor új szövegeket is írt már. Időnként töpreng azon, hogy szeretné a versvilágát „emberléptékűbbé” tenni, mivel azt érzékeli,
kifejezetten a nagyívű, óriási kérdések, mítoszok és narratívák foglalkoztatják.
A gondolatiságukban miniatűr témák színre vitele még kihívást jelent számára.
A nyelvvel való játékban továbbra is sok örömét leli, jelenleg sincs két egymáshoz hasonló szöveg azok között, amelyeken dolgozik. Az éggel egyenlővé című kötet nyitóverse az egyik lefrissebb írása, úgy érzi, ebben olyan költői hangot sikerült eltalálnia, amelyben jól érezte magát alkotóként, ezt szeretné hosszútávon is működtetni. Elmondása szerint Kertai Csenger Hogy nekem jó legyen című kötete kiemelkedett legutóbbi olvasmányai közül. Nagyon sok hasonlóságot vél felfedezni a kettőjük könyve között, a madár-szimbolika és a transzcendens tapasztalat hangsúlyosan jelen van minkét esetben. A későbbiekben a debütáló kötetben „megörökített” kozmikus tapasztalatot szeretné még inkább kibontani és láthatóvá tenni.
A Versműhely bemutatja: Sebők György / Változások követése 2., Malter, Debrecen, 2022. december 13.
A fotókat Tisza Eleonóra készítette.
