Zámbó Jimmy a magyar könnyűzene, illetve tömegkultúra ellentmondásos jelensége volt, hiszen rengetegen szerették, rengetegen viszont kifejezetten kínosnak tartották a zenéjét. Róla készített az RTL sorozatot A Király címmel, ami 2022/2023 nagy meglepetése lett, és akár a Dühöngő bika is eszünkbe juthat róla.
Az Oscar-díjakkal elismert Bohém rapszódia, a nagy Freddie Mercury-film óta új népszerűségnek örvendenek az életrajzi filmek (Rocketman, Elvis), jelenleg is készül a Madonna, az Amy Winehouse és a Michael Jackson karrierjét bemutató biopic. Mintegy ezeknek a farvizén evez az Elvis Presley-hez hasonlóan „Király”-nak nevezett, szintén 42 éves korában elhunyt Zámbó Jimmyről szóló RTL-es minisorozat, A Király. Polgári nevén Zámbó Imre bárzongoristaként kezdte a pályafutását, majd az 1990-es években berobbant a köztudatba, gyorsan vált elképesztően népszerűvé, majd 2001. január 2-ára virradóan a fejéhez tartott, kiürítettnek hitt pisztolyának a golyója végzett vele.
Jimmy már életében is ellentmondásos személy volt,
hiszen a társadalom egy része szinte hisztérikusan rajongott a zenéjéért, sőt azt még kritikusai is elismerték, hogy énekhangja (az a bizonyos, legendás „négy és fél oktávos hangterjedelem”) páratlan.
Sokan viszont kifejezetten nevetségesnek tartották Zámbót, akit a magyar internet fiatal korában a legrondább nőnek választottak a hazai fórumozók (ez bele is került a sorozatba).
Ellendrukkerei a zenéjét túl érzelgősnek, giccsesnek tartották,
és az sem segített a sztár megítélésén, hogy az 1990-es évek végén feltűnt kereskedelmi tévécsatornák kétes értékű szórakoztató műsoraiban (például Lagzi Lajcsi Dáridójában) énekelt. Emiatt a magyar könnyűzene kedvelői és hivatásos kritikusai egy részének a fejében Zámbó Jimmy inkább az esztrád kultúrához tartozott, világok választották el őt egy Omegától, Bródy Jánostól, Presser Gábortól vagy akár A Királyban is feltűnő Pataki Attilától és az Eddától (igaz, Patakinak is éppen akkoriban, Dáridó-korszakában volt egy esztrád-periódusa).
Jimmy leginkább vidéki lagzikba illő zenéje és túl prózai, egyszerű érzelmek kiváltására törekvő dalai olyanok, mint a mirelit pizza
a gondosan elkészített házi vagy éttermi pizzával szemben.
Ezért sok más szkeptikushoz hasonlóan duplán kétkedéssel fogadtam a hírt, hogy jön A Király, a Zámbó Jimmy-film az RTL-től:
attól az RTL-től, amelyen esztrádműsora is volt Jimmynek.
Nagy Ervin az egyik kedvenc kortárs magyar színészem elsősorban Mundruczó Kornél és Török Ferenc művei miatt, de abban sem voltam teljesen biztos, hogy ő a legmegfelelőbb ember a popsztár eljátszására. Ám mind a sorozat készítői, többek között az Utóélettel bizonyított vezető író, Zomborácz Virág, mind Nagy meggyőztek arról, hogy tévedtem. A Király nem tipikus magyar kereskedelmi tévés széria (mint a bugyuta A mi kis falunk vagy a Bödörék), ezeknél sokkal több, sőt bizonyos szempontból az Elvis szintjén van,
de talán az sem túlzás, ha Martin Scorsese Dühöngő bikájához mérjük,
főleg, hogy annak melankolikus zenei témáját direkten meg is idézi az utolsó részben.
A Zámbó Jimmy-sorozatot abból a szempontból is a helyén kell kezelni, hogy bár a címszereplő életútját járja végig,
az alkotók és szakértő munkatársaik rengeteg kutatást végeztek a témában, ez mégis csak egy fikció.
A sajtó a széria premierje óta cikkez arról, hogy A Királyt a Zámbó család egy része, kiváltképp Jimmy testvérei hevesen kritizálják. Fiai is azt nyilatkozták, hogy édesapjuk egyszerűen nem volt ilyen bunkó, agresszív és iszákos, mint amilyennek Zomborácz Virágék ábrázolják. Egy ilyen ember életrajzi filmje esetében abszolút érthető, hogy bőven érkeznek negatív kommentek, hiszen csak húsz évvel ezelőtt halt meg a sztár, viszont rokonai és barátai, tehát akik személyesen, a Jimmy-maszk mögötti embert is ismerték, még élnek. Így
mindenkinek van egy markáns képe és elképzelése arról, milyen testvér, milyen apa, milyen férj, milyen szerető volt a popsztár,
és ezek a képek sokszor ellent is mondanak egymásnak. Ráadásul a saját hozzátartozónk nem túl pozitív megnyilvánulásait viszontlátni a tévéképernyőn abban a tudatban, hogy ezt még sok ezren, talán millióan követik, felkavaró lehet.
Márpedig A Király távolról sem egy Zámbó Jimmy-imázssorozat,
kíméletlen felemelkedés és bukástörténetként mutatja be a poplegenda sztárrá válását és ennek negatív hatásait.
Sőt, a széria a szatírától és a groteszktől sem riad vissza: szatirikus, ha az ország egészéről, a könnyűzenei iparról és a rajongói kultúráról van szó, maga Jimmy pedig groteszk figura, azaz egyszerre félelmetes, szánalmas, nevetséges és minden rossz dolga ellenére mégis szerethető karakter.
Ez a sorozat, akár Elvis Presley vagy Jake LaMotta bokszoló (Dühöngő bika) története, a sztárság kritikáját fogalmazza meg. Azt fejti fel, hogy egyrészt mi motiválja, milyen családi és társadalmi körülmények sarkallják arra a tehetséges főhőst, hogy akár gátlástalanul is, de előre törjön a ranglétrán – ehhez kellett egy olyan tehetséges színész, mint az Aranyéletben megismert Olasz Renátó, aki a fiatal Jimmyt formálja meg. Másrészt
A Király arra fókuszál, hogy milyen hatással van a siker az emberre,
mennyire mérgezi meg, mennyire „száll el” magától az illető és ez hogyan okozza a vesztét – ez már a harsány és törtető figurákat (lásd például Török Szezonját) gyakran eljátszó Nagy Ervin terepe.
A Király persze bizonyos értelemben a két szék közé, a pad alá esik. A sorozat ugyanis
nem a rajongóknak készült, sőt egy Jimmy-fanatikus a sztár testvéreihez és fiaihoz hasonlóan felháborítónak tarthatja a szériát,
mivel Zomborácz Virág és alkotótársai gyakran ironikusan tekintenek az énekesre és dalaira, egy társadalom és a tipikus celeb kritikáját fogalmazzák meg Zámbón keresztül. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy ha valaki nem rajongó, akkor alapvetően miért lenne kíváncsi egy Zámbó Jimmy-sorozatra. A szájhagyomány persze ezúttal is megtette a hatását, de ebből a szempontból nem szerencsés, hogy A Király ilyen lett, mert elsősorban pont azok lehetnek kíváncsiak rá, akikhez potenciálisan nem szól. Pontosabban azokhoz a rajongókhoz is szól, akik a zenét szeretik, de elfogadják, hogy a popsztár imázsa és a mögötte rejtőző ember nem azonosak.
A Király kíméletlenül lebontja azt a Zámbó Jimmy-képet, ami az énekes érzelmes, romantikus, mélabús és könnyfakasztó dalai miatt kialakult az emberek fejében. El-eljutott persze a bulvárlapokon keresztül a köztudatba, hogy a popsztár ezzel és azzal a hírességgel szűrte össze a levet, vagy hogy Pataki Attilára pisztolyt fogott, illetve már az önmagában árnyalta a Jimmy-imázst, hogy az énekes fegyvert tartott, azzal lövöldözött (a városi legenda szerint egy kakasra, amit több ízben gyilkos iróniával idéz meg a sorozat) újév másnapján, majd azzal lőtte főbe magát.
Ám ez utóbbit is sokan nem akarták elfogadni.
Mint Kurt Cobainről, Jimmyről is összeesküvés-elméletek születtek (a sorozatban még a rendőrség is ezek hatása alá kerül), hogy a felesége, Edit asszony okolható a sztár haláláért. A rajongók nem tudták feldolgozni, hogy ez a „finom, érzékeny ember”, aki „Egyszer megjavulok én…”-t és „Bánatomat dalban mondom el…”-t énekel, szétlőtte a saját fejét nem is öngyilkossági szándékkal, hanem véletlenül (bár van olyan teória is, miszerint karrierjének és magánéletének a nehézségei, utolsó interjújában bevallott magányosságérzete miatt szuicid hajlamai voltak Zámbónak élete vége felé).
A sorozat nem elsősorban azért bontja le a romantikus Jimmy-imázst, hogy magát Jimmyt kritizálja. A Király az Aranyélethez és A besúgóhoz, a közelmúlt két felkapott magyar sorozatához, valamint az Eltörölni Frankothoz és a Nyugati nyaraláshoz, az utóbbi években bemutatott mozifilmekhez hasonlóan
az államszocializmus végnapjait, a rendszerváltás és a kilencvenes évek korrajzát skicceli fel.
Összességében sok újdonságot nem tud mutatni ezekhez képest, hiszen az említett és más, korábbi példákhoz (A Viszkis) hasonló képet fest a Kádár-rendszerről, a kilencvenes évek káoszáról és szervezett bűnözéséről, a kisember ügyeskedéséről, a kiskapukról és az „urambátyám rendszerről”. Azt a bizonyos „pluszt” természetesen Jimmy felemelkedése és bukása szolgáltatja, az ő életútján keresztül nyerünk betekintést a szocializmus „popcézárjának”, a sokak által gyűlölt, sok énekesi pályát derékba törő Erdős Péter, a magyar könnyűzeneipar, a vadkapitalizmus gengsztereinek mocsarába, sőt még a magyar média műanyagvilágába is.
Jimmy és Erdős kapcsolatában a néző megismerheti a szocialista zeneipar sötét oldalát és embertelenségét,
valamint azt is, hogy Jimmy miért nem futhatott be, válhatott szakmailag elismertté úgy, mint például Pataki Attila vagy Presser Gábor.
A sorozat alkotói azért Erdőst sem egy egyértelműen sátáni, egydimenziós figuraként mutatják be.
Gyabronka József zseniálisan reprodukálta a „popcézár” gesztusait, idegesítően arrogáns, jópofáskodó és hűvösen nyugodt beszédstílusát,
a forgatókönyvírók pedig remekül megragadták, hogy mitől is volt Erdős ellentmondásos figura. Gyomorforgató módon lekezelő Jimmyvel szemben, akiben megvan a tehetség, de az alapvetően jogász végzettségű Erdős ugyebár soha nem elsősorban a tehetséget nézte, hanem azt, hogy kit, hogyan lehet a saját elvárásai szerint, a rendszert, a status quót tiszteletben tartó (ahogy ő fogalmazott: „nem vaddisznóskodó”) popsztárrá formálni. Ugyanakkor a sorozat egyfajta Jimmy-kritikaként is felhasználja Erdős Pétert, aki az Interpop Fesztivál fogadásán a díjat nyert fiatal és forrófejű sztárt józanítja ki lekezelő, de igazságtartalommal bíró intelmével.
Erdős mondadójának a lényege, hogy ilyen mentalitással és egóval, minimális alázat nélkül ebben a szakmában nem lesz hosszú életű,
mert míg a kooperációra inkább hajló többi tehetség már szerződéseket köt a díszvacsora közben, addig Jimmy csak téblábol, ráadásul saját menedzsereit is magára haragítja.
Jimmy ördögi körbe kerül, hiszen már csak
édesanyja lenéző, lekicsinylő kommentjei is arra ösztönzik, hogy bebizonyítsa, tehetséges és jó énekes lesz,
és ahogy tör előre, úgy lanyhul egyre inkább az önkritikája, a sikerek pedig arra ösztönzik, hogy még nagyobb arccal, még agresszívebben kapaszkodjon fel a ranglétrán, sem magát, sem környezetét nem kímélve. Ismerős probléma, a felemelkedés- és bukástörténetek mind erről szólnak, a Dühöngő bika Jake LaMottája is pont ebbe az ördögi körbe kerül. A sorozat Zámbó Jimmyjének a sorstragédiája az, ami a valódi Zámbó Jimmy-jelenség lényege is:
„egy ország rajongott érte”, a popszakma mégsem vette komolyan azt a bizonyos, rangos eMeRTon-díjat leszámítva.
A Király szerint Jimmy nem értette, mi ez a kontraszt, hogy a rajongók részéről hasonló hisztéria övezi a személyét, mint annak idején Elvis Presley-jét, ugyanakkor a hazai popsztárok krémje nem akar közösködni vele. Bizonyára sok fikciót vittek bele Zomborácz Virágék ebbe a történetbe, de a Jimmy-jelenség lényegét kiválóan megragadták.
A Király parodisztikus jelenetei és a sikermítosz kritikája ellenére valójában egy sorstragédiáról van szó. A Király kiváló humora és főleg Nagy Ervin remek, szórakoztatóan groteszk alakítása ellenére is egy komoly és tragikus hangvételű sorozat, ami hiába figurázza ki több ízben Jimmyt és a médiaipart, ami pajzsra emelte,
ha már a popszakma nem igen akarta, az utolsó rész végére mély empátiát ébreszt a sztár mögött megbúvó ember iránt.
Azt persze nem felejtjük el, hogy Jimmy milyen embertelen módon bánt Háfra Marival, a modellel vagy éppen Edittel, a feleségével a korábbi epizódokban, Zomborácz Virág mint feminista alkotó kifejezetten nagy hangsúlyt fektetett a női karakterekre, ami abszolút a sorozat javára válik. Nem vonja el a figyelmet Jimmyről, ezzel is árnyalja az ellentmondásos képet róla, illetve a nőkhöz való viszonya, ahogyan átverte, használati tárgynak kezelte őket, éles kontrasztban áll a romantikus dalok tartalmával, ezek pedig mind a popzeneipar által teremtett sztár és az ember közötti különbséget erősítik.
Ám a társadalmi kontextuson,
a nőügyeken és a családi, személyes szálon keresztül világossá válik, hogy Jimmy is csak egy áldozat.
Szigorúan a széria cselekményét tekintve az világlik ki A Királyból, hogy szeretethiányos figura, aki talán nemcsak a férfihormonok, hanem egy ideális anyapótlékot keresve is hánykódott egyik kapcsolatából a másikba, gyermeki módon ragaszkodott azokhoz, akiket komolyan megszeretett. Ezért is agresszív Háfrával, mert őrült módon magához akarja láncolni, de nem elsősorban azért, mert birtokolni akarja őt, hanem azért, mert a visszafogottabbnak és hűvösebbnek ábrázolt Edittel szemben egy harsányabb, szenvedélyesebb viszontszeretésre vágyik.
A Király a családtól amiatt is kapta a legtöbb kritikát, mert elmondásuk szerint Zámbó Jimmy nagyon is családcentrikus ember volt, mindene a felesége és a fiai körül forgott, így hazugság, ahogyan a sorozat a családi kapcsolatát ábrázolja. Az persze a szériában is benne van, hogy a fiktív Jimmy a családjának csak jót akar, miként a szeretőinek is, ám
ahogy a popszakmában, úgy magánéletében is hibás percepciója okozza a konfliktusát, az élettragédiáját, a magányát.
Minél neurotikusabban próbálja egyben tartani az agresszív viselkedése és kicsapongó élete miatt széthulló famíliáját, annál inkább mesterségesnek és diszfunkcionálisnak tűnik az egész család. Mindez pedig nem abból fakad, hogy a sztár gonosz lenne, hanem abból, hogy valójában a rocksztárok életét éli, hiába, hogy nem rockzenét játszik.
A Király Jimmy mellett
a rajongókat is ellentmondásos módon ábrázolja.
A kritikátlan fan, Hulé Éva, Jimmy legnagyobb rajongója Csákányi Eszter kiváló alakításában szinte a sztár valódi feleségének tűnik, aki a sorozatban méltóságteljes, bántalmazó kapcsolatban élő Edittel szemben a klasszikus „háziasszonyt és családanyát” testesíti meg. Hulé karaktere frappánsan összeköti a patologikus rajongást a patologikus paternalizmussal.
Döbrösi Laura tragikus sorsú, szívfájdítóan naiv és lelkes rajongója, Kincső viszont egy pozitív példát mutat, ahogy a Krisztián vastelepi munkatársainak és Alföldi Róbert Elek Jánosának epizódja is ezt támogatják. Ezek a részek világítják meg a legjobban, mi is volt ez a Zámbó Jimmy-hisztéria az 1990-es években. Az említett rangos eMeRTon-díj miatt Jimmyék által a házukba meghívott Elek mintegy a „mi” szócsövünk, vagyis azoké, akik finoman szólva sem voltak elájulva a popsztár zenéjétől, Zámbóék szemébe mondja, hogy Jimmy életműve nem Presser-szint, hanem kommersz, igénytelen szórakoztatás csupán. Ezzel kontrasztban jelennek meg a sorozatban a rajongói levelek, Kincső és a „Bukott diák leszek, míg élek”-et fennhangon ordító munkások. A vidéki nihilben tengődő kamaszlány rajongói levelei elég szájbarágósan, de megfogalmazzák, hogy
Zámbó Jimmy a zenéjével sok marginalizált vagy boldogtalan embert vidított fel,
vagy legalábbis mélabús, egyszerű érzelmeket felkeltő dalaival azt az illúziót keltette, hogy valaki törődik ezekkel a politikusok és a média által is csak masszaként kezelt emberekkel.
Közhelyesen, de tűpontosan mutatja be A Király Kincső viszonylatában azt is, hogyan működik a média – ezért is
meglepő, hogy éppen az RTL karolta fel ezt a sorozatot, mintegy önmagát is leleplezve A Király által.
Amikor ellátogat hozzá Jimmy, Kincsőt a saját házában utasítgatják a riporterek, és bár maga a rajongó állna a riport centrumában, ő majd csak az összevágott anyagban lesz főszereplő, egyébként biodíszletként kezelik, a fővárosból jött, felső-középosztálybeli médiadolgozók abszolút közömbösek a kisember sorsa iránt. Ahogy Jimmy, a nagy sztár leereszkedik a „pórnéphez”, kialakulhat a néző fejében az illúzió, hogy ez a sztár (és ez a tévéadó) valóban törődik az emberekkel. Ezért szerzői kommentárként is felfogható, amikor Jimmy az RTL Klubos műsorának a felvételén, már kiábrándultan és ittasan szétrúgja a díszletet, illetve amikor dühös lesz a súgógép és az abszolút megcsinált műanyag világ miatt. A sorozatbeli karakter ösztönösen reagál, de
valamit megérezhetett abból, hogy az ilyen keretek, élen a playbackkel, csak megölik a tehetséget és általában az embert,
annak egyéniségét, egyénisége színességét.
A Király tehát meglepően jó, színvonalasan megrendezett és szerkesztett sorozat, amit
elsősorban éppen azoknak érdemes megnézni, akiket a hideg is kirázott Zámbó Jimmytől.
Olasz Renátó és Nagy Ervin zseniálisak a főszerepben, de a többi színészt is csak dicséret illeti, ami persze magától értetődő, mivel korunk legjobb magyar színészei közül sokat sikerült megnyerni a szériához. Nem minden ízében eredeti, sok húzását, társadalom- és sztárkritikáját láttuk már korábbi, klasszikus filmekben (és sorozatokban), de Jimmyből kétségtelenül nagyon izgalmas, összetett karaktert kreál, valamint a nőügyeken keresztül még a családon és párkapcsolaton belüli erőszak kérdéskörét is frappánsan, ízlésesen taglalja. Az biztos, hogy A Király alapján senki sem fogja megkedvelni Zámbó Jimmy zenéjét, de
arra van esély, hogy kialakuljon egyfajta empátia a Király mögött rejtőző ember iránt,
hogy bánjuk, amiért nevettünk, amikor Magyarország legrondább nőjének választották meg Jimmyt.
A Király, 2022. Írta: Zomborácz Virág, Akar Péter, Bárány Márton. Rendezte: Kovács Dániel Richárd, Zomborácz Virág, Kovács István. Szereplők: Olasz Renátó, Nagy Ervin, Sipos Vera, Staub Viktória, Schell Judit, Thuróczy Szabolcs. Forgalmazó: RTL+
A Király a Magyar Filmadatbázison.
