A 94. Debreceni Ünnepi Könyvhét második etapja szintén sok izgalmat tartogatott a Csapó utcai sétálóövezetbe látogatók számára. A különböző kézműves- és gyerekfoglalkozások mellett számos érdekes és tanulságos beszélgetést hallgathattunk meg a Könyvutcában felállított színpadnál vagy az Olvasóligetben.
Szombaton délután Tóth Kinga költővel, intermediális művésszel és performerrel Kovács Edward, költő, a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskolájának hallgatója beszélgetett. Tóth Kinga 2017-ben kiadott Holdvilágképűek című kötete 2022-ben német nyelven is megjelent, majd bemutatták a Berlini Irodalmi Fesztiválon, amely eseményről Kovács elsőként kérdezett.
Kiderült, hogy a német közönség humorosnak találta Tóth Kinga költészetét, ami kellemes meglepetés volt számára,
a magyarok ugyanis sosem szoktak nevetni a felolvasások alkalmával. Tóth Kinga az osztrák határ mellett nőtt fel, a tv-ben és a környezetében is gyakran hallott német beszédet, szövegeiben hol német, hol magyar szavakkal dolgozik, de ő maga nem kétnyelvű. Szerinte az ember nem törekszik perfekcionizmusra, amikor nem az anyanyelvén ír, ezért felszabadítónak tartja a német nyelven való alkotást. Idegen nyelven az ember bátran azt csinálhat, amit csak akar, hiszen mindig turista marad, szabad a játéktér.
Az intermedialitás összefüggésében Tóth elmondta, hogy számára az irodalom nem csak legépelt, leírt betűhalmazokból áll. Az irodalomnak képe, szövege és hangja is van. Élő szövegtestekkel dolgozik, mindig is így alkotott, ahogyan egyébként a gyerekek is teszik, még mielőtt a társadalom megpróbálná kategóriákba sorolni az alkotásaikat. Olykor videókat, hanganyagokat készít – mikor mit, témától függ.
A Holdvilágképűek című kötetet a recepció a betegség-identitás-test horizontján helyezte el. Tóth Kinga felfogásában a betegség olyan elváltozás, amelyet később kapunk, a Holdvilágképűek viszont azoknak a „lényeknek” a gyűjtőmedencéje, akik már eleve valamilyen rendellenességgel születnek. Az elváltozás lehet túlműködés, másképp működés vagy bármi egyéb. Szerinte a mai ember annyi mikroműanyagot, hormont visz be a szervezetébe az ételekkel, a pandémia és a háború hatásairól nem is beszélve, hogy mindenkiben zajlik valamiféle módosulás, tulajdonképpen már mindannyian mutánsok, holdvilágképűek vagyunk. A folyamatnak pedig még nincs vége,
talán mire eljön az apokalipszis, az ember nem a piramis csúcsán, hanem valahol máshol foglal majd helyet,
talán egy boldog, más állapotban olvadunk össze a végén.
Zárásképpen a szerző elmondta, hogy a megváltozott képességekkel élő emberek állnak a jelenleg készülő, X című munkájának középpontjában is. Említést tett egy testvérpárról, akik csak az árnyékban tudnak élni, illetve olyan sokadik generációs délszláv menekültek gyerekeiről, akik narkolepsziásak, és megérezve szüleik aggodalmát, hónapokra képesek álomba merülni, alvó állapotukban pedig sokkal kevesebb táplálékra van szükségük. Tóth szerint az elváltozás megterhelő, fájdalmas, de valahol gyönyörű is.
Délután öt órára valóságos tömeg gyűlt össze a Csapó utcai színpadnál, ami nem csoda, hiszen fontos beszélgetés következett a debreceniek számára. Ekkor mutatták be a Löki Viktor által megálmodott 24 emelet, 24 történet című könyvet, amely a város legmagasabb épületét, a Petőfi téren álló 75 méter magas toronyházat és lakóit veszi górcső alá. A kötet megvalósítóival, Löki Viktor és Szőlősi Zsombor fotográfusokkal Vigh Levente szerkesztő, kritikus beszélgetett. Löki elmondta, hogy az ötlet elsőként 2019-ben jutott eszébe, ekkor jött vele szembe az idén ötven éves toronyház építésének dátuma. Idővel formálódott a kötet terve, melyben esszéket, interjúkat és egy novellát is olvashatunk, utóbbit Somogyi Tibor tollából. A feladat fontos volt, hiszen bár a szakma egyöntetűen díjazza az ikonikus épületet, a városiak közül sokan a földdel szeretnék egyenlővé tenni.
A kötetben szereplő fotók dokumentarista stílusban készültek,
melyek a lakók életkörülményeit, a ház kívülről nem látható részleteit kívánják bemutatni. Szőlősi nem vitt fényeket, nem használt vakut sem, a sokszor szűk, keskeny helyiségekben pedig igazi kihívás volt a fotózás. A képanyag mellett több interjú is készült, mely beszélgetések során a lakók mindannyian egy összetartó közösségről számoltak be, és bár a ház körül nagy a társadalmi huzathatás, a lakásokat nézve nem tűnik szegregátumnak az épület.
Löki és Szőlősi bizakodó a toronyház jövőjével kapcsolatban.
Szerintük jelenleg nincs semmilyen statikai probléma az épülettel, a következő tíz évben viszont mindenképp szükség lenne egy komolyabb szintű felújításra. Ennek ellenére nem tudják megjósolni a ház jövőjét, viszont jó hír, hogy a ’70-es években épült panellakóházak továbbra is elég jól bírják.
A még késő délután is kitartó, elszánt olvasók Szálinger Balázs költővel is találkozhattak az Olvasóligetben, akivel Juhász Tibor költő, szerkesztő beszélgetett új, válogatott verseket tartalmazó És most kelletlen elrugaszkodom című kötetének megjelenése apropóján. Szálinger szerint vannak versek, amelyek elnyomják a többit, így hát a válogatás során – amit ő végzett – szempont volt, hogy az eddig talán kevésbé hangsúlyos, könnyed, számára viszont egyre inkább felértékelődő verseit levegőhöz juttassa, és ezáltal mutasson valami újat.
Juhász kérdésére reagálva Szálinger beszélt a magánkiadás kihívásairól, és korábbi kiadójával, a Magvetővel való viszonyáról is.
Véleménye szerint egy kiadó identitást ad az embernek.
Régen mindenki magvetős borítót akart, magvetős akart lenni. Ez ma sincs másképp, ő viszont egy idő után már kezdte tehernek érezni magát, valamint úgy látta, saját magának jobb szolgáltatója tudna lenni. Tíz évvel ezelőtt biztosan nem merte volna ezt a lépést megtenni, illetve tíz évvel később sem tartja elképzelhetőnek. Megtörtént tehát a váltás, melynek köszönhetően május 1-jén immár saját maga vitte ki az első néhány megrendelőnek az új köteteket, melyeket sorszámmal is ellátott. Fontosak számára ezek az apróságok, ezekre egy kiadó sosem bólintott volna rá.
Szálinger mesélt írói pályájának, életének fontosabb állomásairól is. Ady Endre nyomdokait követve költözött Nagyváradra, ahol újságírói munkát végzett.
Az ott töltött egy év alatt csalódottan konstatálta, hogy a város igen messze került a nyugatos kávéházak világától.
Itt találkozott Zudor Jánossal is, akinek a költészetére ekkor, huszonévesen felnézett, és lelkesen próbálta kanonizálni a verseit. Színházi pályakezdéséhez köthető Debrecen, illetve Térey János is. Téreynek köszönheti, hogy bekerült a színházi életbe, hiszen egyszer egy felkérésre válaszolva Szálingert ajánlotta maga helyett. Színházi munkáival kapcsolatban elárulta legújabb, Kályha Kati című darabja keletkezési körülményeinek részleteit is, amely egy Trianon-dráma, és amelyet június 11-én a debreceni közönség is megtekinthetett.
Vasárnap, a 94. Debreceni Ünnepi Könyvhét zárónapján Gerevich András Légzésgyakorlatok című könyvbemutatójára látogattam el. Gerevich András költőt, műfordítót, szerkesztőt Áfra János költő, szerkesztő, kritikus kérdezte. Elsőként Gerevich fordítói munkásságára terelődött a szó.
Áfra az angol nyelvű költészet hatásairól és a Nem lövöm fejbe magam című kortárs amerikai antológiáról kérdezte a szerzőt.
Gerevich az antológia kapcsán elmondta, hogy a versek válogatása némileg demokratikus módon történt. Először is fölkérte azokat a költőket, fordítókat, akiknek megbízott a versízlésében, mint például Závada Péter vagy Krusovszky Dénes. A válogatás során figyelt a fordítók tanácsaira is, és szempont volt, hogy ne az élő nagyágyúkat tegyék bele a kötetbe. A magyarországi költészeti hagyománynak a része, hogy a magyar költő fordít is, így bizonyosan nagy az angol nyelvű irodalom hatása a magyarra.
Áfra rámutatott, hogy Gerevich Légzésgyakorlatok című kötete a korábbiakhoz képest valamiféle elmozdulást jelent a szexus és testiség témájától az ökolíra, biopoétika felé. Gerevich elmondta, hogy költőként fontos számára a tudatosság arra vonatkozóan is, hogy ne ismételje önmagát. Úgy érezte, újítania kell, viszont ő nem elmozdulásnak nevezné ezt a fajta fókuszváltást,
poétikájának mindig is szerves része volt a természet.
A borítón lévő röntgenkép Szalai Dániel fotográfus munkája, amelyre a szerző a versek megírása után talált rá. Örült ennek a találkozásnak, szerinte a madár – amiről röntgenkép lévén nem lehet eldönteni, vajon él-e – és az állattestet fogó két kéz jó összhangban áll a szövegekkel.
A kötetben kiemelt pozícióba került a Sikertelenül Bacon nyomában című vers, melyet Francis Bacon festő munkássága inspirált. Gerevich a képzőművészettel való kapcsolatáról is beszélt. Elmondta, hogy gyerekkorában nagyon szeretett rajzolni, és noha már nem teszi, gyakran merít ötletet festményekből. Szerinte a rajzolás és az írás kreatív folyamata hasonlít egymáshoz.
A képzőművészeknél és a költőknél is gyakori tapasztalat, hogy amit terveznek, azt végül nem tudják megvalósítani.
Nemrég ellátogatott egy festőtanfolyamra, amely számára tulajdonképpen kudarcba fulladt. Azzal kellett szembesülnie, hogy hiába keveri a színeket és dolgozik aprólékosan, nagy műgonddal, csak maszatolni tud, a színekből pedig végül barna egyveleg keveredik.
A kreativitásban megélt kudarcot próbálta versbe foglalni,
ez ihlette a Sikertelenül Bacon nyomában című verset, amely végül a Légzésgyakorlatok záródarabja lett.
A beszélgetés után maradtam a helyemen, Áfra mellé ugyanis Kiss Dávid költő érkezett, aki a Medvék bolygója című 2022-ben megjelent kötetét jött bemutatni.
Kiss szövegeiben sok az idegen szó, a mitológiai és a popkulturális utalás, ezért a szerző egy szójegyzéket is készített a versek mellé.
Áfra elsőként erről a mellékletről kérdezte a fiatal szerzőt, melyet Kiss néhol egészen szubjektív módon írt meg. A szerző ekkor visszaemlékezett egyik fontos olvasmányélményére még a gimnáziumi éveiből: Umberto Eco is készített szójegyzéket A rózsa nevéhez, amely nélkül szinte érthetetlen lenne a regény. Ez az emlék bátorította a terjedelmes és sajátos hangvételű glosszárium megírására, amely akár önálló munkaként is értelmezhető, de hisz benne, hogy a versekhez is hozzátesz.
A határozottan strukturált, grafikákkal tűzdelt Medvék bolygója körülbelül nyolc évig íródott,
és ennek az időnek a felénél bukkant fel először a medve motívuma, amely a borítón, a szövegekben és a grafikákban is megjelenik. Mivel a versek nagyon sokszínűek, kellett valami, ami összekapcsolja őket, a medve pedig alkalmas volt erre.
A kötetben a geopolitika, az ökolíra és a családtörténet mintázata is fellelhető. Kiss eredeti foglalkozása politológus, ebből is ered, hogy szereti meglátni az összefüggéseket, a rész-egész viszonyokat. A történelmet és a természetet egységként szemléli, a családtörténetét pedig beleilleszthetőnek találta a nagy egészbe.
Elmondta, hogy az őt foglalkoztató tematikák gyakran kötődnek egy-egy utazáshoz,
ez pedig szintén kapcsolatot teremt a versek között, szeretné körbevezetni olvasóit a medvék bolygóján.
Kiss a készülő kötetéről elárulta, hogy jelenleg a Terra Mater munkacímet viseli, ami számára az elvágyódásból való visszatérést jelenti az anyaföldhöz. A kötetben hangsúlyos szerepet kap az anyamotívum, és kíváncsian várja, milyen lesz, ha majd elkészül.
A Debreceni Ünnepi Könyvhét számomra ezzel a beszélgetéssel ért véget. Még utoljára végigsétáltam az ismerős és ismeretlen arcoktól nyüzsgő Könyvutcában, majd rohantam a vonathoz. Hogy kire milyen hatással voltak a hétvégi beszélgetések, azt nem lehet tudni, én mindenesetre ezúttal jól megnéztem magamnak a huszonnégy emeletes toronyházat az állomásnál. Megszámlálhatatlan alkalommal jöttem már el mellette, de először néztem rá úgy, mint egy jó ismerősre.
94. Debreceni Ünnepi Könyvhét, 4–5. nap, Debrecen, 2023. június 10-11.
A borítófotót Miskolczi János készítette.
