Látszólag újabb rekordot döntött a Tom Cruise igazgatta franchise, csakhogy az ötödik rész, vagyis Christopher McQuarrie rendezőtevékenysége óta Bruce Geller lassan 60 éves kémsorozatának mozihonosítása önmagát haladja meg lépésről lépésre.
Csakúgy, mint a tavalyi év legnagyobb anyagi sikerét felmutató Top Gun: Mavericket, a Leszámolás – Első részt is a COVID-hullámok kényszerítették a premierdátumok, így a nagyvásznas debüt tologatására. És hogy-hogy nem, mindkét szuperprodukció erényt kovácsolt saját hendikeppjéből: míg a tavalyi blockbuster címszereplője a vadászpilótákat rövidesen leváltó drónok érájában képez fiatalokat régi iskolás szaktudásával, addig
Ethan Hunt pályafutása legtünékenyebb nemezisével, Az Entitás névre hallgató mesterséges intelligenciával kel birokra.
Vagyis újfent Tom Cruise sztárstátusza, illetve ennek a kortárs Hollywoodban betöltött szerepe áll centrumban. A Leszámolás – Első rész így újra az IMAX-élmény, sőt a nagyvászon mellett lándzsát törő gigasztár állásfoglalása a mindinkább teret hódító, virtualizálódó streaming-kontentek rengetegében. Ugyanerre reflektál a Cruise iszonyatos teherbírásának alárendelt látványvilág is, mivel az új Mission: Impossible-felvonás (szemben a Halálos iramban-franchise fizikai törvényeket hazudtoló CGI-orgiáival) továbbra is hagyományos szakmunkában, az analóg technológiában hisz a nyaktörő mutatványokat amerikai Jackie Chanként bevállaló főhőssel.
Sőt, a Mission: Impossible-részek más aspektusból is egyedülállónak minősülnek napjaink kasszasiker-piacán. Tom Cruise, az utolsó Névként definiálható A-listás mozisztár ugyan kommersz narratív tradíciókat mímelve, de Christopher McQuarrie oldalán
úgy veszi kezelésbe a franchise-t, hogy ügyel a karakterekre, prioritást élvez náluk a feszültségteremtés.
Így a Leszámolás – Első rész zárójelezi a multiverzumon, szuperhősökön, rusnya color gradingen nyugvó friss IP-trendet, és a ’90-es évek önálló sztorikra (például Joe Eszterhas és Shane Black üdvös spec script-tarolásaira) hagyatkozó, emberléptékűbb nagyköltségvetésű akcióira voksol.
Pontosan ezért történhet, hogy
a Leszámolás – Első rész visszakanyarodás a magas oktánszámú kémthrillerekhez
az egyébként ugyancsak príma Utóhatás nyílegyenes akciócselekménye ellenében. Főleg a Brian De Palma jegyezte első résszel, valamint a Titkos nemzettel rokonítható. 163 perces monstre – cserébe rohamtempójú, 2 órának érződő – játékideje során csak úgy zúdulnak ránk a sorsdöntő verbális információk, egyik állításra huszárvágással felel egy másik, tehát a Cruise-McQuarrie-duó – az ötödik rész bécsi operaházas Az ember, aki túl sokat tudott-referenciája után szabadon –
Alfred Hitchcock suspense thrillerjeit tekinti irányadónak,
persze a modern akciófilm operatőri munkáját, látványát, vágástechnikáját beinjektálva. Tort ül a megtévesztés, Christopher McQuarrie az ugyancsak átverésekre felhúzott Közönséges bűnözők forgatókönyvírójából immár végképp a megvezetésre összpontosító feszültségfilmek Szerzője. Ha pedig a Leszámolás első etapjában (jövő nyáron, hamisítatlan vakáció-blockbusterként érkezik a kettényesett, de egybefüggő film második fele) maga az AI, az ún. „artifical intelligence” kever paklit, hihetetlenül indokolttá válik az egymás sarkát taposó, megelőzni, legyőzni próbáló, információkkal sáfárkodó ellenfelek garmadája.
Maga Az Entitás a csaknem 3 óra tökéletes metaforája: valamennyiüknél ravaszabb technológiai lángelme, bármelyik pillanatban cselesebb az összes nagyhatalomnál, így legyőzhetetlen, épp a megtévesztést felsőfokon űző IT-rémalak. Ilyen fénytörésben pedig
a Leszámolás – Első rész a kortárs aszimmetrikus háborúk természetrajzát kritizálja.
Beszéljünk az MI-t kontrollálni próbáló, önző célokra vetemedő szuperhatalmakról, netán az egymás torkának ugró, szintén háborús célokban gondolkodó szakadár frakciókról, az opponensek között nincs többé csatamező, jól látható frontvonal, hanem végül egymást pusztítják el, csakúgy mint a hidegháborús fegyverkezési versenyben. Nukleáris csapás esetén a válaszlépés sem maradna el, végül a bolygó lakhatatlanná sivatagosodik. A Leszámolás – Első részben pedig Hunt, sőt más karakterek is utalnak rá, hogy
Az Entitás birtoklása túl nagy hatalmat ruházna egyetlen személyre, mely beláthatatlan következményekkel járna,
így az önjáró, tanulékony, kibertérben növekvő digitális manipulátort tilos zabolázni, csakis elpusztítani érdemes.
Hunt ráadásul ebben a részben tárul elénk végleg. Rájövünk, mi hajtja: Cruise és McQuarrie olvasatában azért fordul rendre szembe az autonóm, de zűr esetén rögtön letagadott Impossible Missions Force-t monitorozó CIA bürokratáival (az első részből visszatérő, intrikus Kittridge, a titkosszolgákból verbuválódott Közösség hatalmas fegyverarzenálú végrehajtói, élükön A szökevény rendőrbírójaként loholó Briggszel), mert ő
személytelen parancsok helyett az erkölcseire hallgat, klasszikus hősként az igazság, barátság, béke eszméit preferálja.
Idealista, nem pragmatista és a Leszámolás – Első rész ki is jelenti, ez gyakran bajtársai elvesztésével járhat. Mi több, a kurrens epizód egyenesen a főhős elhunyt szerelmeit nevezi meg döntései katalizátoraként, így a feszültség és az akcióbetétek valóban személyes téttel bírnak.
Nyersnek hat egy kézitusa (torokvágás, szívdöfésben csúcsosodó késpárbaj, vascsöves sikátorbunyó), szédítő a római utcákon zajló – a Szigorúan bizalmas című Bond-részre kacsintó – autós hajsza, esetleg a Buster Keaton-féle A generális előtt fejet hajtó, végső összecsapás az Orient Expresszen. Jelszavai a döntés, illetve a választás következményei:
a főgonosz, illetve a Hunt társává avanzsáló mestertolvaj egyszerre képviselik a szuperügynök rovott múltját és lehetséges jövőjét,
így a Leszámolás – Első rész egyfelől ízléses nosztalgiathrillerként a múlt démonaként nevezi meg a higgadt, manipulatív Gabrielt, illetve a jövő letéteményeseként a saját etikátlan tettei miatt dilemmába vesző, majd az IMF-nél kikötő Grace-t.
A főgonosz ledöntése és Az Entitás kiiktatása, a szupergéphez vezető duplakulcsos MacGuffin-indítószerkezet birtoklása nyugalmat hoz, örökre eltörli a múlt rossz beidegződéseit.
Hunt pedig végre megmenthet egy vagy akár több nőt, azaz létrehozhatja a jövőt,
nem pedig újabb hölgyek pusztulását vagy tovatűnését (lásd a Fantom protokoll és az Utóhatás feleségzárlatait) kénytelen végignézni – a motorral sziklahasadékba ugró, majd vonatkocsiba repülő Tom Cruise óriási PR-értékű kaszkadőrmutatványa végig e gondolatkörre épül, így ez nemcsak az önimádó sztár bűvésztrükkje, hanem a cselekmény lényegi eleme.
Flashbackek villannak az örökké változó információk zálogaként, a velencei fegyverbizniszt újfent jelzésértékűen neonfényárban mosódó figurák kísérik. A Mission: Impossible – Leszámolás – Első rész vircsaftjai következetesen a bizonytalanságokkal ütköző karakterek döntéseiből sarjadnak és nem fordítva. Hovatovább,
Az Entitás igazságtorzító algoritmusa újabb kortárs szorongásra, jelesül a „post-truth” időszak „fake news” áradatára is vonatkoztatható.
A nyolcadik részben Hunt nemcsak egy láthatatlan ellenfelet kénytelen oldalba lökni, régi vágású, analóg hősként az önmaga sarkaiból kifordult, hazugságokra épített, aljas háborús játszmákat űző világot kénytelen megmenteni az oroszlán jégpáncéllá fagyott barlangjából.
Mission: Impossible – Leszámolás – Első rész (Mission: Impossible: Dead Reckoning – Part One), 2023. Rendezte: Christopher McQuarrie. Írta: Christopher McQuarrie, Erik Jendresen. Szereplők: Tom Cruise, Rebecca Ferguson, Hayley Atwell, Ving Rhames, Simon Pegg, Esai Morales, Pom Klementieff. Forgalmazó: UIP-Duna Film.
A Mission: Impossible – Leszámolás – Első rész a Magyar Filmadatbázison.
