A zenében és a képzőművészetben egyre sikeresebb MI a stand-up világában alulmaradni látszik, legalábbis erre következtethetünk a londoni AI Festival alapján.
Az Omnibus Theatre-ben június 26. és július 9. között rendezett fesztivál középpontjában az emberi művészek és az MI koprodukciói állnak. A fellépők közt szerepel az Improbotics nevű improvizációs csoport is, amely öt emberből és egy Alex nevű beszélgető robotból áll.
A robot aktívan, de nem túl sikeresen vesz részt az improvizációban.
Mivel Alex nem képes a hangfelismerésre, a dialógusok szövegét külön kell számára betáplálni a rendszerbe. A nehézkes folyamat eredményeként jönnek létre a robot válaszai, amelyek azonban nem mondhatók sem viccesnek, sem szellemesnek. Nem meglepő tehát, hogy a társulat nem az MI kifinomultságának bemutatását tűzi ki célul. A kihívást éppen az esetlen, sokszor értelmetlen válaszok műsorba illesztése jelenti.
Bár kétségtelen, hogy léteznek Alexnél sikeresebb viccgeneráló programok is (JAPE, Witscript), ezek csupán egyszerű szóviccek és egysorosok előállítására képesek. Még a kontextus fontosságát figyelembe vevő Witscript sem képes kezelni a sikeres standup-előadáshoz szükséges összetevők sokaságát, mint a hangszín, a testbeszéd vagy a játékos előadásmód.
A humor működésmódját általában véve is nehezebb algoritmussá alakítani, mint a zenében vagy a képzőművészetben előforduló szabályszerűségeket. Szakértők szerint
a humor jelenlegi szerepe ahhoz hasonló, amit régen a sakk töltött be az MI fejlesztésében.
Egy jelentős, de talán elérhetetlen célt jelent az emberi intelligenciához való közelítésben.
S bár nem kizárt, hogy egy nap világhírű stand-uposok Kaszparovként omlanak majd össze az MI-vel való versengés során, mégsem valószínű, hogy ez a közeljövőben következne be.
Forrás: The Guardian, borítókép: Pexels