A 2024-es Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál első napja szokás szerint izgalmas és sokszínű programokkal telt. Délután öttől este kilencig négy színpadon zajlottak párhuzamosan a beszélgetések a margitszigeti Kristály Színtérben. Kezdésként a Nagyszínpad nyitóeseményén vettem részt, ahol Élő Csenge Enikő első könyvébe nyerhettünk bepillantást, majd Krusovszky Dénes következett Életrajzi kísérletek címet viselő verseskötetével, végül pedig az irodalmi szcénát felbolygató Nem bemutatójára is benéztem.
Önazonos istenhit és beszéd a szexualitásról – Élő Csenge Enikő: Apám országa
Öttől a Nagyszínpadon Csemer Boglárka ‘Boggie’ beszélgetett Élő Csenge Enikővel első verseskötete, az Apám országa apropóján. A könyvbemutató egyben idei záróalkalma is volt Boggie Költőim című rendezvénysorozatának, mely során az énekes-dalszerző mindig egy-egy költővel közösen mutatja meg a közönségének, hogy milyen lehetőségek rejlenek irodalom és könnyűzene találkozásában. Így zenésítette meg Élő Csenge Enikő Még egy napig című versét is, mellyel kapcsolatban a szerző elárulta, hogy kedves emlékek fűzik ehhez a műhöz, mert édesanyjával egy megkeresésre költészetnapi versvideót is forgattak az imádságszerű alkotásból.
A beszélgetés során központi téma volt a kötetben is erőteljesen megjelenő hit, illetve ennek találkozási pontjai az írással, valamint a szexualitással. Élő Csenge Enikő nagy természetességgel és őszinteséggel felelt a legintimebb kérdésekre is. Elmesélte, hogy saját akaratából választotta nyolcévesen a református egyházat, főleg az általános iskolai hitoktatója hatására.
Később ugyan szakított a felekezettel, de a jézusi szeretet tana megváltoztathatatlanul megmaradt az életében,
saját bevallása alapján hozzásegítve őt egy mélyebb önismerethez. Írói-költői munkásságára viszont nem a transzcendens „szócsöveként” tekint. A kötetben található álomversekről is esett szó, melyek a szerző szerint hálás alkotási folyamatok eredményei, hiszen ezek esetében „csak” lejegyzi ébredés után az alvás közben elméjét megszálló képeket.
Beavatta a közönséget abba is, hogy
a hit és a szexualitás egymásmellettisége az Apám országa verseiben abszolút nem jelent ellentmondást az ő szemében,
mivel családjában a tabusítottnak számító témák – mint az intimitás vagy a politika – az általánostól eltérő módon mindig is hozzátartoztak a mindennapokhoz. Abba nőtt bele, hogy magától értetődő a gyönyörről beszélni.
Poétikai kísérletek és az életrajz lebontása – Krusovszky Dénes: Életrajzi kísérletek
Krusovszky Dénes új kötetéről Turi Tímeával, a Magvető Kiadó főszerkesztőjével beszélgetett, a könyvből pedig Fekete Ernő olvasott fel részleteket. Turi a program kezdetén felidézte a legutóbbi, 2020-as könyvbemutatójukat, amikor még monitorok előtt zajlott az esemény. Arra volt kíváncsi, hogy ez a tapasztalat, a totális online világban való időszakos létezés mennyire hagyta rajta a lenyomatát versesköteten, és hogy a szerző szerint tíz évvel ezelőtt is megszülethetett-e volna ez a mű. Krusovszky egyértelmű nemmel válaszolt – egyrészt az életanyaga ez időszak alatti kumulálódása miatt, másrészt mert elmondása alapján
2020 óta valóban fokozottabban érzi a „kommunikációtelített” világunk kényelmetlenségét
(a technika állandó jelenléte adta az ötletet például a Bináris ima című, bináris kódra lefordított versének). Közben persze maga is él a modern technika eszközeivel, ezért erős ambivalencia van benne ezzel kapcsolatban.
A beszélgetésből megtudhatta a közönség, hogy ez az ambivalencia az egész kötetet szervezi, hiszen – ahogy Turi is rámutatott –
az avantgárdra hajazó formai kísérletezés és az óvatosság kettőse vonul végig a verseken.
A költő kifejtette, hogy vannak ciklusok, azonban ezek nem különülnek el egymástól tematikusan, csupán vizuális jelek utalnak rá, hogy melyik egységbe tartozik az adott vers. A címadó ciklus darabjait (melyek „az élet megírásával” próbálkoznak) viszont megszakítják más, váratlanul felszínre bukkanó hangok, melyek esetleg poétikai szempontból ellentartanak az előzetesen elmondani kívánt anyagnak, így a végeredmény éppen az életrajzírás dekonstrukciója lesz, mely kénytelen számot vetni az igyekezet hiábavalóságának beismerésével.
Krusovszky szerint a gyerekkor természetesen meghatározó az ilyen jellegű szövegeknél, a kötete viszont nem a hagyományos módon, nem lineárisan építkezik. A gyerek- vagy a fiatal felnőttkortól elválasztó távolság ellenére saját életanyaga még nem lett logikusabb számára az életrajzi megközelítés által.
A kötet hangütéséről ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem tragikus,
sőt, a megírás lehetetlenségének korábban említett felismerése éppen a továbbélésben segít. Az életrajzírás helyett annak folyamatos (ön)tagadása vált Krusovszky szemében központi kérdéssé.
Az antipatikus tinédzserlány és az analízis alapanyaga – Kemény Lili: Nem
Kemény Lili áprilisban megjelent szokatlan és váratlan regényének bemutatója alkalmából megtelt a Kristály Színpad nézőtere. A moderátor, Bakonyi Alexa rögtön a beszélgetés elején felhozta azt a megkerülhetetlen etikai kérdést a Nem című regénnyel kapcsolatban, hogy
mennyire lehet saját névvel szerepeltetni szeretteket, bizalmasokat, családtagokat az egyén életanyagának megírása során.
Az író egyrészt elmondta, hogy nem akarta kitalálni a könyvben megjelenő karakterek cselekedeteinek indítékait, magyarázatait: csak saját nézőpontjából rögzítette őket, és úgy látja, hogy mostanra mindenki nyugodt, aki helyet kapott a kötet lapjain. Másrészt pedig tematikusan is reflektál erre a dilemmára a szövegben, hiszen az utolsó 20-30 oldal éppen egy ilyen, irodalmi művön keresztüli kegyetlen leszámoláskísérletet hajt végre őrajta azáltal, hogy belekerül egy alkotásba, melyben egykori szerelme eltaszítja őt, és megtagadja a létezését. (És ennek a súlyán az sem segít, hogy egy ponton Liliről Zsizsire változtatja a nevét.)
Ezzel kapcsolatban természetesen felmerült a privát anyag publikus térbe való kihelyezésének kérdése is. A szerző elmondta, hogy mivel ő maga nem vesz részt a nyilvánosságban, sőt, kifejezetten kiesik a saját világából ez a szféra, nem is ennek a közegnek,
sokkal inkább egy szűkebb, irodalmi térnek szánta a kötetet a megjelenése után.
Az olvasóval úgy kommunikál a művön keresztül, mint ember az emberrel, és nem is gondolkodott eleinte abban, hogy bármilyen „közvetítőzónába” kerül majd a regény, mielőtt eljut a befogadókhoz.
A továbbiakban elárulta, hogy a legpozitívabb visszajelzés, amit eddig kapott, az az volt, hogy ez a könyv olyan, mint amit nem „a mának” írtak. Megosztotta viszont azt is, hogy sok férfi kritikusa kifogásolta a Nem elemzése során, hogy képtelenség azonosulni a főszereplő karakterével. Kemény Lili szerint érthető, hogy valaki elutasítással és nem megértéssel reagál egy olyan tinédzserre, aki önmagát zárja be, és a bezártságából fakadóan szenved.
De talán mégiscsak lehetséges másképp is viszonyulni ehhez…
Arra a kérdésre válaszolva, hogy a könyv megírása után hogyan érzi magát, elárulta, hogy zavarban van ettől a témától, mert bármennyire furcsa is ezt egy több mint négyszáz oldalas életrajzi szöveg után elmondani, de nem szeret magáról beszélni, és nem is ez volt a célja. Csak gondolkozott és írt bizonyos témákról – például egy tőle teljesen más patológiájú ember belső működésének megfigyelésére és megismerésére fókuszált. Ehhez korábbi szerelme neurózisának lekövetése során szerzett tapasztalatait és saját életének anyagát használta fel. Hozzátette még, hogy a regény eredetileg nem kiadásra íródott, „személyes ügy” volt, egy hipotetikus, egyszer talán sikeresen megfejthető freudi analízis anyagaként gondolt rá.
Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál, 1. nap, Kristály Színtér, Budapest, 2024. május 23.
A borítófotót Kováts Zsófi készítette.
