Jeff Nichols filmje régi toposzokhoz nyúl, és a legkisebb szerepekben is neves színészeket alkalmaz, ennek ellenére egy igencsak kompromisszummentes moziról van szó, ami egyszerre erősíti és kérdőjelezi meg a lázadás jelentőségét.
Mi lehetne tökéletesebb manifesztációja a szabadságnak, mint nagy sebességgel száguldani az országúton, eljutva olyan vidékekre, ahol már helységnevek sem segítenek a tájékozódásban. És ahol csak azoknak a szabályoknak kell megfelelnünk, amelyeket mi magunk alkotunk.
Nem véletlen, hogy a filmek is felfedezték a motorozást mint az ellenkultúra egy fontos szimbólumát.
A legismertebb persze ezen alkotások közül a Szelíd motorosok, a Hollywoodi Reneszánsz kezdetének egyik kulcsdarabja, amit Nichols nagyon humorosan idéz meg saját filmjében (a történet ideje után az egyik karakter azzal keres pénzt, hogy bazári látványosságként csábítja a filmre a járókelőket). De az előképek között feltétlenül meg kell emelítenünk a Sons of Anarchy (magyar címén Kemény motorosok) című szériát is, ami hasonló módon keretezte az illegalitás szélén táncoló motorosközösséget, miközben valójában bevallottan hamleti ihletéssel ábrázolt egy örökösödési harcot.
A Take Shelter, a Mud és a Loving rendezője nemcsak a nagy elődök ikonográfiáját veszi át, hanem azok ellentmondásait is. Hiszen hogy lehet egy mélyen ellenkulturális és anti-establishment mozgalom a mainstream egyik szimbóluma? És persze: hogy lehet szigorú szabályokkal lázadni a normák ellen? Nichols filmjének nincsenek radikális állításai a legfontosabb témákkal kapcsolatban, ugyanakkor
kellő mélységgel rendelkezik ahhoz, hogy az idei kínálat felső harmadába tartozzon.
Chicago környékén az 1960-as években alakult meg a Vandálok nevű motorosbanda, ami kisvártatva a környék legfontosabb szervezetévé vált. Egyre több altagozat csatlakozott, idővel az eredeti tagok háttérbe is vonultak, és veszélybe került a csoport egysége. Ezt észlelve az egyszemélyi vezető, Johnny (Tom Hardy) azon gondolkodik, hogy átadja a stafétát az ambiciózus fiatalnak, Bennynek (Austin Butler), aki viszont még őrlődik a szerelme, Kathy (Jodie Comer) és a társadalomból való végleges kivonulás között. Ám könnyen lehet, hogy mire meghozza a döntését, nem is lesz mit átvenni.
„Mi ellen lázadunk?” hangzik el a kérdés a film egy pontján, majd mindenféle gondolkodás nélkül érkezik a válasz: „Mi ellen nem?” Ez alapján tehát azt is gondolhatnánk, hogy a Motorosok egy valódi felforgató film, ám erről azért szó sincs. Sőt, megközelítését tekintve egy rendkívül konzervatív darabról van szó, ami egyszerre előny és hátrány is. Pozitív, hogy a rendező úgy valósította meg a filmet, ahogy szerette volna, ugyanakkor ezáltal kevéssé filmszerű a végeredmény, és
a mozi tartalmi és formai megfontolásai között is erős ellentét feszül.
A film igencsak klasszikus megközelítést alkalmaz. Egy külső szemlélő, Kathy, valamint a bandáról könyvet író Danny (Mike Faist) interjúi világítják meg elsősorban az évtizedeket felölelő történetet. Persze ezáltal szubjektívvé válnak bizonyos részletek, de még fontosabb, hogy a néző ezeknek a karaktereknek a tudásanyagával azonosul. Az egyszerre bennfentes, mégis némileg a csoporton kívül helyezkedő narrátor megszokott megoldása a szubkultúrákban játszódó filmeknek (gondoljunk például a Majdnem híresre), és akármennyire is ismert húzásról van szó, ebben a konkrét esetben rendkívül jól működik. Hozzásegít ahhoz, hogy a komolyan vett sztori mellett az irónia, a humor is megjelenjen a történetben.
Ha pedig csupán tartalmi szempontból vizsgáljuk a filmet, megint csak erőteljes konzervatív meghatározottságokat vehetünk észre. A Tom Hardy által meglepően remekül játszott Johnny például valódi autokratikus vezető: ha jön egy jó ötlet, úgy keretezi, mintha neki jutott volna eszébe, posztjáról csak úgy váltható le, ha valaki fizikai küzdelemben bizonyul nála jobbnak. Igazán senkiben sem bízik, utódját maga akarja kiválasztani.
Környezetén pedig ugyancsak a klasszikus maszkulin értékeket kéri számon.
A legszemléletesebb ebből a szempontból az a jelenet, amikor az újonnan érkező fiatalokkal komfrontálódik, és azzal teszteli őket, hogy hajlandóak-e hátrahagyni a barátjukat. Ha igen, az egy ilyen típusú közösségben az egyik legbestiálisabb bűn, hiszen a klub működésének alapja a bizalom. De hasonlóan fontos a hűség is: aki kifelé kacsingat, olyan büntetést érdemel, hogy eszébe se jusson fontos információkat elárulni.
Ráadásul a Motorosok végkicsengését tekintve is megerősíti a klasszikus értékeket. A film közéleti szála azzal ér véget, hogy megjelenik a Kölyök (Toby Wallace), aki végleg fel akar forgatni mindent. Annyit tudunk meg, hogy az ő hatalomra jutása után a klub végleg elindul a bűn irányába, a szervezett társadalmon kívüliséget felváltja a teljes anarchia. Azonban Nichols ezt már egyáltalán nem tudja árnyalni; a rendező próbál valamiféle hátteret adni ezeknek a fiúknak a családi helyzetük bemutatásával, de az abúzúsból való kilépés sem magyarázat arra, amilyen módon tönkreteszik végül a klubot.
Könnyen azt hihetnénk, a film központi állítása, hogy valamikor még volt érdemi ellenkultúra, ma viszont már csak pózokká vált a lázadás.
Nichols valóban el is tolódik ebbe az irányba, azonban Benny szála nyomán éppúgy kétségek fogalmazódhatnak meg bennünk azzal kapcsolatban, hogy valóban annyira idillikus-e az eredeti társaság. A történet során végig egyértelmű, hogy Johnny Benny-t szeretné utódjának, és idővel erre is kondicionálja a fiút, aki azonban, mikor először belelát a közösség valós működésébe, végleg megundorodik. Valójában tehát egy sikertelen öröklési kísérletet láthatunk, ami végleg a bukás felé sodorja a Vandálokat, de azt is megkérdőjelezi, érdemes-e megmentésre, amiért Johnny harcol. Benny szálát pedig csodálatosan kétértelműen zárja le a film: úgy tűnik, a történet viszontagságai domesztikálják őt, ám végül csak feléled benne a lelkesedés egy-egy motorhang hallatán.
Benny elutasításának pillanata a film egyik legerősebb jelenete, és nem is feltétlenül az egyébként remek Austin Butler miatt, hanem Tom Hardy alakítása nyomán, aki színészként talán soha nem volt még ennyire kiváló. Persze egy remek és könnyen mémesülő jelenségről van szó, de a saját önhittségébe belebukó Johnny szerepében fantasztikus alakítást nyújt, bár az is igaz, hogy nagyon testhezálló volt számára a szerep. De Jodie Comer is kitűnően hozza Kathy-t, a klasszikus elvárásokkal folyamatosan küszködő, az öntudatát helyenként erősen kifejező nőt.
A Motorosok tulajdonképpen semmilyen területen nem kiemelkedő, de minden téren kompetens film,
ami így végig fenntartja a néző figyelmét. Főként azért, mert végső soron pontosan mutatja be a férfiközösségek működését és az amerikai történelem egy jelentős pillanatát.
Motorosok (The Bikeriders), 2024. Írta és rendezte: Jeff Nichols. Szereplők: Austin Butler, Jodie Comer, Tom Hardy, Michael Shannon, Mike Faist, Boyd Holbrook, Toby Wallace. Fogalmazza: UIP-Duna Film.
A Motorosok a Magyar Filmadatbázison.
