Kiforrott dalszerzői hangon szólal meg Palágyi Ildikó harmadik, Légtérkép című albuma. Az énekes-dalszerző néhol a nappalijában álló zongora mellé invitál bennünket, máskor atmoszférikus zenekari hangszerelésekbe öltözteti szerzeményeit. Lírai, magyar nyelvű szövegei mögött személyes történetek bújnak meg, amelyek a hallgatót egy titokzatos, álomszerű zenei világba vezetik be. A dalokról a klasszikus énekesnek készült, később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének-előadóművész szakán diplomázó énekesnő mesélt nekünk.
A Légtérkép című lemez számomra összefoglalja azt az utat, amit eddig zeneileg bejártam.
Klasszikus zenéből érkező jazz-zenész vagyok, aki dalszerzőként leginkább a könnyűzenében alkot.
Mindezek a hatások mára már nem szétválasztottságukban, hanem egymásba kapaszkodva léteznek bennem. Úgy érzem, az eddiginél sokkal nagyobb szabadságot engedtem meg magamnak mind a dalszerzés, mind az éneklés, mind a hangszerelés során. Érdekes tapasztalat számomra, hogy ebből a sokkal inkább kísérletező attitűdből született meg az a lemez, amit minden eddiginél jobban sajátomnak érzek.
Ennek a dalnak van egy angol nyelvű dalelőzménye, amit évekig játszottunk koncerteken, ám lemezre végül soha nem került fel. Egy időben a szöveg magyarra fordításával is próbálkoztam, de nem lett kerek a végeredmény. Végül amikor idén januárban megszületett a Most ébredek néhány sora, eszembe jutott ez a régi dal. Azt éreztem, a kíséret dallamvezetése tökéletesen kifejezi azt, amit mondani szeretnék a Most ébredekben. Így vettem elő a régi kíséretet és harmóniamenetet, új lüktetésben. A stúdióban
az volt a koncepció, hogy a sodró, drum’n’bass alap felett az énekdallam szirénszerűen, légiesen szólaljon meg,
ezt dupla éneksávval értük el.
Mi történik, ha adott két ember, ám a hely és az idő nem ideális a találkozásra? Várnak, amíg a dolgok rendeződnek.
A Ne hagyj itt a lemez egyetlen átdolgozása. Ezt a népi szöveget Bartók-kórusműként ismertem meg és énekeltem konzis koromban Miskolcon, majd sok évvel később anyukaként vettem elő az esti altatásoknál.
Azóta motoszkál bennem, hogy egy saját feldolgozás szülessen belőle,
ami végül ezen a lemezen találta meg a helyét. Bár egy ideje játszottam már koncerteken looperrel, sokáig bizonytalan voltam abban, hogy milyen legyen a lemezverzió. Végül a megfejtős, túlgondolós koncepciót az utolsó pillanatban engedtem el, és maradt a bartóki dallam, a népi szöveg és az ének-improvizáció. Ezeket párosítottam némi élő elektronikával, így teremtődött meg ez a misztikus zenei hangzás, amit a Sparhelt Animation képileg is kibontott a dalhoz készült animációs klipben.
Nagyot éneklős, blues-os nótának indult, végül egy atmoszférikus, éteri dal lett, sok-sok álomszerű, pulzáló hangszínnel. Nagyon közel áll hozzám a végső hangkép.
Erre a felvételre úgy gondolok, mint egy hídra a dalok között, egy kis impresszió. Véletlenül úgy alakult, hogy a születésnapomon rögzítettem, ezért lett 32 a címe. A nappalinkban,
a kissé meggyötört és hamis zongorámon játszom rajta,
amihez rengeteg emlék fűz. Nagyon szeretem, ahogyan ebbe a kendőzetlen, otthoni felvételbe kintről belecsicseregnek a madarak.
A Bíbor című dal arra reflektál, hogy hogyan férhetnek meg egymás mellett a legszélsőségesebb, gyakran akár ellentétes érzelmek.
Téren és időn átívelő láthatatlan fonal két ember között, az egymáshoz vezető út rajzolata. A dalhoz Ef Zámbó Szonja készített klipet. A forgatás előtt elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki rávegyen arra, hogy órákig lebegjek a Dunán egy matracon. Azon túl, hogy Szonjának ez is sikerült, a látványvilág pont annyira romantikus és szürreális egyszerre, mint maga a szöveg.
Borítófotó: Csoboth Edina
