Együtt tud-e élni harmóniában természet és ember, vagy visszavonhatatlanul környezetünk elpusztítására vagyunk hivatottak? – keresi a választ a kérdésre a 2023-as Velencei Filmfesztivál zsűri nagydíjas filmje, A gonosz nem létezik. A kortárs japán szerzői film ünnepelt rendezője, Hamagucsi Rjúszuke letisztult és csendes hangulatú alkotásában a szereplők és a táj közös jelenléte kapja a főszerepet.
Mielőtt a filmkészítésben nemzetközi ismertségre tett szert, Hamagucsi Rjúszuke a japán színházi életben tevékenykedett, amelynek hatását legutóbbi filmjei, a Szerencse és képzelet, és különösen a Murakami Haruki novellájából készült, egy feleségét gyászoló színházi rendező történetét elmesélő Vezess helyettem is felismerhetően magukon viselnek. A jellegzetesen sűrű párbeszédek és zárt terek helyett, melyek annyira átszövik Hamagucsi stílusát, a japán rendező új filmjében
nézőpontot váltott, hogy a természettel közvetlenebb viszonyt ápoló, elcsendesedett japán vidéki kultúrát vegye szemügyre.
A fenyegetés azonban ismét a modern nagyváros szívéből érkezik.
A gonosz nem létezik az ökológiai thriller ismerős alaphelyzetével indít. Egy apró, erdőszéli faluba nagyvárosi befektetők érkeznek, hogy a szarvasok által használt tisztásra turistacsalogató luxuskempinget építsenek. A favágással, vízhordással, a falu alapszükségleteinek felügyelésével foglalkozó Takumi (Omika Hitosi) – aki önfenntartó gazdálkodásban, az erdő mellett él kislányával, Hanával (Nisikava Rjó) – és
néhány helyi lakos ellenállással fordulnak a környezetkárosító beruházás felé.
A felek párbeszédet próbálnak kezdeményezni, mivel azonban merőben más fogalmuk van a természet megóvásáról és ápolásáról, az érdekeik is összeegyeztethetetlennek tűnnek.
Az ember természetre gyakorolt hatásának dilemmáját nemcsak a cselekmény, hanem a képi tartalom is érzékletesen megteremti. A sokat ígérő nyitóképen perceken keresztül lombkoronákat pásztáz a kamera, megágyazva a csendes szemlélődésnek, amelyet Isibasi Eiko dúr és moll hangzásokra egyaránt épülő zenei szólama mélyít tovább. Nemsokára azonban megjelenik a valóság másik oldala: az erdő mellett autóút húzódik, a domboldalra házakat építettek, Takumi kunyhója előtt fát vág.
Ez már nem az időn túli rengeteg, a romantika nagy ihletője, hanem modern táj, ahol ember- és állatvilág egymásra utalva él.
Egyetlen mondat nem hangzott el, de máris markáns álláspontunk született pusztán a vizualitáson keresztül.
A film kritikát fogalmaz meg a haladáselvű kapitalista társadalom természetpusztító mohóságával szemben, az angolszász ökológiai filmre jellemző kliséket azonban következetesen elveti. A jókra és gonoszokra osztott nyugati-keresztény morális dualizmus helyett, ahogy a cím is sugallja, A gonosz nem létezik értékrendjét az egyensúly és a disszonancia határozza meg. A főszereplőként megjelenő Takumi sem feleltethető meg a nyugati norma természeti emberének, aki teljes harmóniában, a romlott társadalomból kivonulva éli az életét. Takumi a társadalom szerint él, csupán az elkorcsosultnak vélt felesleget választja le magáról.
Ő is saját hasznára fordítja az erdőket, kivágja a szükséges faállományt, felhasználja a patak vizét, nyomot hagy a világban.
Karakterrajza példázata annak, hogy nem az eredendően gonosz szándék, hanem az aránytévesztés hajtja a pusztítást, ami általában nem is az egyén akaratából, hanem a növekedéselvű gazdasági rendszer miatt alakul ki. A film a nézőre bízza annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy az egyensúly vajon még visszaállítható-e.
A drámai narratíva erősítése helyett a hangsúly a fordulatok közötti jelenetek kiemelésére helyeződik: hosszasan figyeljük a tűzifa aprítását, a patakvíz kimerését, a kempingtervet bemutató előadás utáni vitatkozást, az autózást városból faluba. Ezeknek a jeleneteknek az esztétikai szépsége abban rejlik, ahogy Hamagucsi betölti a szereplőivel a teret és abban mozgatja őket. Ez a kevés eszközt használó minimalizmus a film nagy részében kiválóan működik, a befejezés tekintetében azonban mégis hiányt hagy maga után. Éppen amikor igazán megismerjük a szereplők rendkívül finom eszközökkel felépített személyiségét és kirajzolódik a konfliktus,
Hamagucsi váratlanul elvágja a cselekményt, elemelt filozofikus keretbe helyezve az addig látottakat.
Itt érezhető egyedül a hátránya annak, hogy a rendező a történetet eredetileg rövidfilmnek álmodta meg, csak idővel terebélyesedett egészestés mozifilmmé. Mintha a stilizált végkifejlet az eredeti rövidfilmhez készült jó ötlet lett volna, ami azonban a végső alkotás számára már idegennek tetszik. Nagyon izgalmas lett volna, ha a film által kibontott történet még sokáig folytatódik.
Hamagucsi Rjúszuke alkotói karrierjében érdekes fordulat A gonosz nem létezik. Szereplőit kivezette a nyitott tájba, ahol lélektani drámák helyett az egyetemes emberi jelenlétet és a természet kapcsolatát kezdte el vizsgálni.
A gonosz nem létezik úgy illeszkedik a nyugati ökológiai filmes trendbe, hogy közben megőrzi sajátosan japán karakterét és világnézetét,
ezzel igazán egyedi és sajátos moziélményt nyújtva. Nem utolsó sorban, segíthet tudatosítani helyünket az élővilágban, és jelentőségünket a bolygónk jövőjében.
A gonosz nem létezik (Aku va sonzai sinai), 2024. Rendezte: Hamagucsi Rjúszuke. Írta: Hamagucsi Rjúszuke és Isibasi Eiko. Szereplők: Omika Hitosi, Nisikava Rjó, Koszaka Rjúdzsi. Forgalmazza: magyarhangya.
A gonosz nem létezik a Magyar Filmadatbázison.
