Immár ötödik alkalommal rendezték meg a Térey Könyvünnepet Debrecenben. A rendezvénysorozat idén a fordítás témája köré épült. A programokon szó esett Térey János németre, illetve lengyelre fordított műveiről, a Térey-fordítás nehézségeiről és izgalmairól, valamint a költő, író saját fordítási tapasztalatairól is. Emellett az előző évekhez hasonlóan ezúttal is hangsúlyt kapott a debreceni alkotók emlékezete: többek között terítéken volt Tar Sándor A mi utcánk című kötetének angol fordítása.
A keddi napon Niklai Ádám emlékezete került fókuszba: a Könyvünnep programsorozata koszorúzással kezdődött a költő (született Zech-Colbert) egykori lakása előtt a Holló János utcában. Az eseményen Újhelyi Kinga Jászai Mari-díjas színésznő szavalta el Niklai két versét (Költő; Egy fecske halálára), majd Puskás István kulturális alpolgármester mondott köszöntőt. Hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy legyen néhány nap, amikor az irodalmat segítségül hívva beszélünk a város közösségéről magunk jobb megértéséért. A köszöntőt követően Niklai Ádám fia, Zech Gábor emlékezett meg édesapjáról, majd koszorút helyezett el Puskás István, Zech Gábor és fia, Konrád, valamint a Méliusz Juhász Péter Könyvtár nevében Kovács Béla Lóránt igazgató.
A koszorúzást követően 17 órától Niklai Ádám emlékest kezdődött a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. A kerekasztal résztvevői Arany Lajos, Bakó Endre és Várhelyi Heléna voltak, a beszélgetést Erdei Sándor moderálta. A program alatt körbeadtak a közönség soraiban két fényképet 1970-ből és 1973-ból, amelyeken olyan irodalmi esteket láthattunk megörökítve, amelyeken Niklai Ádám is részt vett. Újhelyi Kinga színésznő ismét Niklai verseivel színesítette az eseményt, melyen fókuszba került a hatvanas évek debreceni szellemi élete, illetve a Hajdú-Bihari Napló működése a nyolcvanas években, melynek Niklai öt éven át munkatársa volt.
A beszélgetés részvevői hangsúlyozták – és sajnálatosnak tartották – Niklai színvonalas pályájának feledésbe merülését.
„Ádám rossz verset nem írt, legfeljebb nem volt mindegyik kiemelkedő” – jegyezte meg Bakó Endre. Szó esett még Niklai súlyos tüdőbetegségéről is, ami miatt a mátraházi tüdőszanatóriumba került, ahol felerősödtek írói ambíciói. A helyre Niklai „a magam Varázshegyeként” hivatkozott Arany Lajos elmondása alapján.
Szerda délután folytatódott a rendezvénysorozat a Méliuszban. Az Átkelés a német nyelvbe címet viselő programon Balajthy Ágnes irodalomtörténész beszélgetett Kalász Orsolya és Wilhelm Droste műfordítókkal Térey német nyelvű megjelenéseiről. Az esemény három művet helyezett középpontba: a KaltWasserKultot, a Budapester Überschreitungent és a Költőpárok sorozat hetedik részét, amelyben Térey Anja Utler német költővel közösen szerepel. A beszélgetés során szó volt Térey németországi tapasztalatairól, például a Frankfurti Könyvvásáron szerzett élményéről és a drezdai látogatásáról, amelyek alapul szolgálhattak a Paulus, a Drezda februárban és a Nibelung-lakópark című szövegekhez vagy akár a korai Térey-pálya idején kibontakozó német alteregóhoz. Kiderült az is, hogy
Térey nehezen viselte el, kontrollvesztésnek élte meg műveinek lefordítását, nem bízott a fordítóban.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nehéz, szinte lehetetlen Téreyt fordítani, Kalász Orsolya kifejtette, hogy a határozott nyelv és a költői karakterisztikusság (ami egyben inspiráló is) jelentenek igazán nagy kihívást. Az esemény egy pontján átadásra került a Méliusz számára a Hagen, oder die hassrede (Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd), a Nibelung-lakópark záródarabjának egyetlen munkapéldánya, melyet Kalász Orsolya és Monika Rinck közösen fordítottak.
A Könyvünnep keretein belül A szépíró olvas eseménysorozatot is megrendezték 19 órától a Déri Múzeum dísztermében: ezúttal Jászberényi Sándor íróval beszélgetett Juhász Tibor író, költő. Jászberényi a program elején az irodalmat alakuló tértapasztalatként közelítette meg.
Kitért arra, hogy a történetmesélés feltárja az ember előtt Istent, de egyben mindig kudarc is.
A szerző „irodalmi országjárás” keretében érkezett Debrecenbe: szerinte az író munkájának része megkeresni az olvasóit. A beszélgetés során szó esett arról is, hogy milyen különbségek vannak az anyanyelven, illetve az idegen nyelven való olvasás tapasztalata között. „Akkor tudtam látni az irodalmat, mikor az anyanyelvemen olvastam” – fogalmazott Jászberényi, aki Kairóban él, de elmondása szerint szakrális nyelve a magyar, mert érzi benne saját magyarságát, de semmiképpen nem egy „toxikusan nacionalista” módon. Az angolul olvasás számára az elbeszélés problematikáját hívja elő. Említette még a civilizációk közötti pszichózisbeli különbségeket, a prózaírás nehézségeit, a kanonizációt, illetve hogy
az utazás és az írás „éteri magánnyal” bírnak.
„Mire komolyan veszed az írást, nem kell semmi” – tette hozzá végül.
Csütörtökön a Déri Múzeumban Szöllősy Judittal rendeztek beszélgetést, aki Tar Sándor műveit, legutóbb A mi utcánk című kötetét fordította le angol nyelvre. Szöllősyt Pótor Barnabás muzeológus kérdezte. A könyv 2015-ben jelent meg angolul a Contra Mundum Pressnél Szőllősy fordításában, de van francia és német változata is, illetve kiemelendő emellett A szürke galamb című kötet, amelynek bolgár, finn és német fordítása van. Szöllősy elmondta, hogy a legnagyobb hatást Tar Sándor, Esterházy Péter és Bartis Attila gyakorolta rá. Beszélt a családja USA-beli emigrációjáról és hazatértéről a hetvenes években, amikor elkezdett a magyar nyelvvel foglalkozni.
Nemcsak meg akart tanulni, hanem szépen is akart beszélni magyarul.
Első olvasmányélményei a Karinthy-féle Micimackó és Devecseri Gábortól A meztelen istennő és a vak jövendőmondó voltak. „Nem tudtam, hogy van olyan, hogy fordító, csak azt, hogy van fordítás” – tette hozzá. A mi utcánkon saját elhatározásából kezdett dolgozni, de előtte 1997-ben a Magyar Rádió felkérte a Lassú teher című elbeszélés fordítására. Komoly elhatározása a Tar-életmű ismertté tétele nemzetközi szinten, mert megígérte az írónak, hogy mindent kiad tőle, amit csak lehet.
Kiemelten fontosnak tartja, hogy a fordító maradjon benne a szövegtérben:
„az ember nem egy szöveget fordít igazán, hanem egy író szövegét, és azt akarja megmutatni, ahogy az író látja a világot, ismeri a karaktereit.” A fordító a tehetséget fordítja, egy világot, amit a szerző létrehozott. Emellett viszont „menedzsernek is kell lennie, például tudnia kell, melyik kiadóhoz fordulhat” – hangsúlyozta. Szó esett még a beszélgetés során a fordítói hivatás alábecsültségéről napjainkban, illetve az Esterházy-fordítás nehézségeiről is. Szöllősy nem tart semmit fordíthatatlannak (maximum egy adott szöveget ő nem tud lefordítani), azonban megjegyezte, hogy minél jobb egy szöveg, annál nagyobb kihívás a stílusát egy másik nyelven rekonstruálni. „Egy igazán jó, telített szöveg megmondja, hogy mit akar, mert inspirál, nekem nem kell tudni” – tette azonban hozzá.
Este 19 órától a Csokonai Fórum Kóti Árpád Termében a közönség izgalmas előadásnak lehetett tanúja. A Kaddis Térey Jánosért elnevezésű zenés irodalmi est Prieger Zsolt és Magyar Bori előadásában a Tóth Árpád Gimnáziumban is bemutatkozott. Másnap Vámospércsen a „Málnaföldek mindörökre” – az ifjú Térey nyarai című kamarakiállítás megnyitójára látogathattak el az irodalomkedvelők. Az esemény vendégei Térey János özvegye, Harmath Artemisz irodalomtörténész és Gábor-Tóth Ildikó kulturális szervező voltak. Pénteken emellett a Debreceni Irodalom Házában a Jókai másKÉPp című időszaki kiállításon vehettek részt az érdeklődők Kostyál Viktor tárlatvezetésével.
A rendezvénysorozat utolsó napján, Térey János születésének 54. évfordulóján az esős időjárás ellenére három program is várta az érdeklődőket. 17 órától koszorúzás volt Térey János szülőházánál, a Kétmalom utca 17. szám alatt. Ezt megelőzően az egy éve alapított Térey Könyvsarokban történt megemlékezés. Puskás István kulturális alpolgármester
Tar Sándort, Térey Jánost és Borbély Szilárdot „a nagy trióként” nevezte meg,
majd hozzátette, hogy évről évre előkerülnek más költők is a Könyvünnepen, ami a városon kívülről is bevonzza az érdeklődőket. Bejelentést tett továbbá azzal kapcsolatban, hogy a Térey-hagyaték ápolásán túl elindul a Borbély Szilárd Rezidencia Program, melynek keretében a szerző és családja korábbi lakása alkotók számára fog vendéglakásként szolgálni. Ezt követően Papp István színművész és Daniel Warmuz magyarul és lengyelül felolvasták Térey A védőnő és védence című versét, reflektálttá téve a varsói esővel a debreceni zivatart. Ezután Lanczkor Gábor költő, az 1749 folyóirat főszerkesztőjének megemlékezése következett. Lanczkor egy Izraelben készült fotót emelt ki Téreyről a Könyvsarok tárgyai közül: a Protokoll megírása körül készült, amire az útjuk nagy hatással volt.
Ezt követően felolvasta Debreceni beszéd című versét, melyet erre az alkalomra írt.
A továbbiakban ismét egy kamarakiállítás megnyitójára került sor: a „Friss, élő, ragaszkodó”. A fordító és a fordított Térey a szerző fordításait járja körül. A megnyitó keretein belül a Debreceni Egyetem, a Déri Múzeum és a Méliusz Juhász Péter Könyvtár képviselői (Fazakas Gergely Tamás, Lakner Lajos és Kovács Béla Lóránt) ünnepélyes együttműködési megállapodást kötöttek. Elhangzott, hogy Térey életművének kéziratos, tárgyi hagyatéka hozzáférhető, az emlékezet fenntartásához viszont filológiai-textológiai kutatás szükséges, és a három intézmény gondoskodik a Térey-életmű köztudatban tartásáról.
A rendezvénysorozat zárásaként szombat este a Méliusz Juhász Péter Központi Könyvtárban Térey János lengyel nyelven megjelent válogatott versei, A méz jövője (Przyszłość miodu) című kötet került bemutatásra. Daniel Warmuz irodalomtudóssal, műfordítóval Áfra János költő beszélgetett. Warmuz elmondta, hogy első olvasásélményei a magyar irodalomban többek között A Pál utcai fiúk és Krasznahorkai László Sátántangója voltak. Utóbbiról így számolt be: „ez volt az első magyar felnőtt regényem, először nem volt sikeres olvasás, de elragadott a nyelvezet”. Térey János nevével először 2016-ban találkozott egy folyóirat-felkérés apropóján, amikor lefordította az egyik prózáját, majd személyesen egy évre rá a Magyar Műfordítók Találkozóján, és 2018-ban véletlenül a könyvhéten, utoljára pedig a villamoson látta őt.
A Térey-fordításban a legnagyobb kihívást számára a regiszterkeveredés jelentette.
Hozzátette, hogy a lengyel irodalomban nem írt senki úgy, mint Térey, és ez nekik új inspirációt jelent. Áfra megjegyezte, hogy Térey Puskinnal kapcsolatban mondta azt, hogy „akkor éri meg valamilyen szerzőt fordítani, ha új ajtókat nyit”. Szóba került még a versek sajátos sorrendbe rendezése: a válogatás a történetmesélés és az utazás vezérfonala köré szerveződött. Daniel Warmuz elárulta, hogy ebből az alkalomból adódóan járt először Debrecenben. Az olyan helyek esetében, ahol nem volt, de Térey verseiben megelevenednek, régi és új fotókat használt, illetve térképek is a segítségére voltak. „A versekkel együtt lehet utazni, mintha egy térképen mozognánk” – mondta. A beszélgetés során több verset is felolvastak magyarul és lengyelül, például az Átlagos magyar, A Kétmalomtól a Szent Annáig vagy a James Ensor szponzora voltam, támogattam a nemes szorongást címűeket.
A Térey Könyvünnep idén a felsoroltak mellett több kísérőrendezvényt is tartogatott az érdeklődők számára. Szeptember 6-án, pénteken megemlékeztek a Gambrinus-közben Kiss Tamás József Attila-díjas költőről. Szeptember 12-én, csütörtökön az Egri Borozóban megrendezték a Pincelíra századik eseményét. Pénteken a Tóth Árpád Gimnáziumban Prieger Zsolt zártkörű, rendhagyó irodalomórát tartott, 16 órától pedig a MODEM-ben várta a közönséget Emmanuel Maggiori mesterségesintelligencia-szakértő panelbeszélgetéssel egybekötött angol nyelvű előadása (Exploring the Intersection of Art and AI).
A Könyvünnep programjai 2024-ben azt mutatták meg az irodalom iránt érdeklődőknek, hogy mennyire sokszínű kultúrákhoz juttathatnak el a műfordítók egy-egy művet, és hányféleképpen láthatja ugyanazt a szöveget egy másik kultúrában élő vagy afelől érkező ember.
Ugyanakkor egy szöveg éteri varázzsal bírhat a fordító számára is,
amiért megéri éveken keresztül küzdeni a minél pontosabb átadás és a nemzetközi diskurzusokba való bekapcsolódás érdekében. Kalász Orsolyát idézve, amikor a Monika Rinckkel való dialogikus fordítás-tapasztalatát osztotta meg a közönséggel: „napokig a János univerzumában éltünk”.
Térey Könyvünnep, Debrecen, 2024. szeptember 10−14.
A fotókat Miskolczi János készítette.
