Magyarországon az alkoholbetegség és a hétköznapokhoz normaként kapcsolódó, mértéktelen alkoholfogyasztás továbbra sem kitárgyalt, súlyos társadalmi probléma. Az És mi van Tomival? releváns párbeszédre vállalkozik, azonban jobban kidolgozott dramaturgiai építkezéssel és következetes filmnyelvvel lehetett volna csak hiánypótló alkotás.
Till Attila független forrásokból készült, új egészestés játékfilmje nemcsak az alkoholbetegségnek megágyazó szociális és pszichológiai környezetről, hanem
az életközepi válságot átélő nagyvárosi művész elveszettségéről is tablót igyekszik nyújtani.
Till Attila, a hazai kereskedelmi televíziózás karizmatikus műsorvezetője már többször foglalkozott filmen keresztül jelenkori társadalmi problémákkal, a Csicska (2011) című rövidfilm és a Tiszta szívvel (2016) című egészestés játékfilm után pedig ismét hétköznapi környezetben játszódó, realista drámát rendezett.
Mozaikszerű szerkezetben, a múlt és jelen töredékeiből kirajzolva ismerjük meg a komoly alkoholproblémákkal küzdő, letűnt karrierű bábszínész, Sanyi (Thuróczy Szabolcs) életét, aki egy rosszul sikerült hazaérkezés után, ittas dührohamában durván bántalmazza feleségét és kamasz lányát. A mélypontot követő éveiben immár elvált férfiként próbálja helyrebillenteni félresiklott életét, megélhetést keres, alkoholisták gyűlésére jár. Miután a találkozók egyik tagja már hetek óta nem bukkant fel, elhatározzák Palival (Polgár Tamás), hogy megkeresik az eltűnt férfit. Tomi hollétének nyomozástörténete ide-oda ugráló visszaemlékezésekkel és mellékepizódokkal keresztezve indul el, miközben látszólag a film is bátortalanul keresi saját irányvonalát.
Sanyi és környezete életét ugyanis inkább tézisekben felsorolt problémahelyzetek láncolataként ismerjük meg,
mintsem eleven és megmozgató filmélmény formájában.
Pedig az És mi van Tomival? cselekményében a valóság kőkemény drámája rejtőzik. A szituációk reálisak és hitelesek, érezhetően valódi történetek tapasztalataiból erednek, nem tartalmaznak túlzást vagy diszkrét visszatartást. Ugyanakkor Till Attila filmjének dramaturgiai építkezése, a vágás és az operatőri munka folyamatos következetlenségei súlyosan gyengítik az összhatást. A jeleneteknek nincs sodrása, döccen a ritmus, a megjelenített szituációk leegyszerűsített képletekben, gyakran gyenge filmes megoldásokkal ábrázolják az egyébként komplex és árnyalt lélektani helyzeteket. Minden szituációban ott lapul a nyers őszinteség, de a rendezés mégis csupán a legegyszerűbb megoldások szerint képes a témához nyúlni.
Akár egy leckekönyv: tanulságos képsorok következnek egymás után, amelyek együttesen nem alkotnak kreatív többletet.
Az indokolatlan helyeken is folyamatosan mozgásban lévő, zaklatott kameramunka, a kiszámíthatatlan vágások és jelenetváltások egyaránt azt a benyomást erősítik, hogy hiába kutat tiszta emberi problémákat a film, mégsem találja a dramaturgiai lendületet ahhoz, hogy mindezt meggyőzően elmesélje. Ebből adódik az is, hogy az egyébként kiváló színészek gyakran mesterkélt alakítást nyújtanak, mintha nem lenne megfelelően kitalált forgatókönyv vagy karakterrajz, amivel dolgozni lehetne. Még az egyébként mindig meggyőző, a Larry-ben is az alkoholizmusával küzdő középkorú apát félelmetesen alakító Thuróczy játéka is gyakran elnagyolt lesz itt.
A magyar filmkultúra alapvetően nem foglalkozik az alkoholizmussal, a Kádár-korszak során például kifejezetten elnémított topiknak számított, de a kortárs film tendenciáiban sem jellemző, hogy jelentős figyelmet kapna a kérdés (ahogy a dokumentumfilmekben sem). Ha mégis, az inkább az egzisztenciálisan perifériára szorult vidéki ember nehézségeként jelenik meg. Az És mi van Tomival? történetében nem a szegénység problémájaként ismerjük meg az alkoholizmust, ezzel a meglévő sztereotípiát erősítve, hanem a nagyvárosi művészvilág kontextusában. Szecessziós villákban, újhullámos kávézókban, a Széll Kálmán tér és a Mammut polgári miliőjében kapunk képet a lélekbe fészkelődött nyomorról.
Az És mi van Tomival? egyetlen jól sikerült motívuma, ahogyan megmutatja a nagyvárosi lét abszurddá fajult alkoholkultúráját.
Noha ezek a jelenetek is néha elnagyoltak vagy didaktikusak (nem hihető például, ahogy a fiatal színésznő – Sodró Eliza alakítása – ennyire propagálná az ivást fényes nappal egy nyíltan alkoholbeteg férfi számára), Till Attila csapata mégis jó érzékkel mutat rá: a szokások és elvárások betegítenek meg, illetve nem engednek minket gyógyulni.
És mi van Tomival? (2024). Rendezte: Till Attila. Írta: Till Attila, Kapitány-Fövény Máté. Szereplők: Thuróczy Szabolcs, Polgár Tamás, Sodró Eliza, Fodor Annamária, Tóth Zsófia, Patkós Márton. Forgalmazza: Mozinet
Az És mi van Tomival? a Magyar Filmadatbázison.
