Tomáš Straka, a szlovák slam nagyszerű, pozitív energiával teli fő szervezője felkérése óta készültem rá, hogy zsűritag legyek a Slam Eb-n, amit Kassára szerveztek. A Slam Eb az európai nyelvek találkozója, szinte mindenki a saját nyelvén mondja a szövegét, legfeljebb néhány sort angolul.
Tomáš itt volt Budapesten 2018-ban, amikor a slam Eb-döntők történetében egyedülálló módon csak amerikai slammerek voltak a felkért zsűritagok. (Az öttagú zsűri 1 tagja lett a közönségből kiválasztva, és a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszám kiesett, így 1 slamre maximum 30 pontot lehetett kapni.) Marc Smith, a slam műfaj alapítója slam workshopot tartott. Tomáš számára a budapesti slam Eb volt a legjobb: „I started to organize slam in 2017, and I met Marc Smith in 2018” („2017-ben kezdtem slamet szervezni, és 2018-ban találkoztam Marc Smith-szel”), mondta.
A kassai slam Eb-döntő méltó folytatás volt.
December 11-én, szerdán a Márai bisztróban kezdtük az első estét. (A magyar színház neve Thália, magyar kávéház is kapcsolódik hozzá. A két megmaradt zsinagógából az egyikben a deportálás előtt oda bezárt magyar zsidók magyarul írták az ülések lehajtható teteje mögötti falra utolsó üzeneteiket. A főtéren emléktábla szól a Kassán át Auschwitzba tartó vonatokon elhurcoltakról.) Aztán egy barátságos, magyarul mosoly nevű moziban volt nyilvános beszélgetés Philip Meersmannal, a slam Eb-k belga kezdeményezőjével, és a három előre felkért, közép-európai zsűritaggal: a prágai Bob Hýsekkel, a kassai Lenka Šafránovával és velem. (Közép-európai hangulatot fejez ki az East Side Story kávéház neve, az utcai felirat nélküli, hatalmas pincében lévő, szétgraffitizett falú Colosseum pedig Brooklynban is lehetne.) És Sean Mulroy-jal, egy amerikai slammerrel, aki helyettünk pontozta a cseh, a szlovák és a magyar bajnokot.
Tomáš a slamről és a zsűrizési szempontjainkról kérdezett minket.
Volt min törni a fejünket, mert péntek este 32 országos bajnokot kellett pontoznunk.
Csütörtök este egy dohánygyárból kialakított művészeti helyen volt nagyszerű slam bemutató. Az Automatum absurdum című szövegét is előadó
Tomáš után öt másik szlovák, egy ruszin és két cseh slammer között fellépett a korábbi magyar bajnok Gyenge Veroni is.
Az angolul, magyarul és szlovákul is slammelő Veroni a legutóbbi szlovák bajnokságon is első lett volna, ha nem fut ki az időből, ami miatt pontokat vesztett. (Szlovákiában, így a kassai Eb-döntőn is 4 perc ideje van/volt a versenyző slammernek, és minden 5 másodperc idő-túllépésért 2 pontot vonnak le. Összehasonlításul: Magyarországon a pontozásos slam versenyeken 3 perc 15 másodperc után vonnak le 30 másodpercenként 1 pontot. A Földalatti Slam Akadémia slam műhelyében, a Föl kéne szabadulni már című sorozatban a zsűri az összes, a versenyben csak fejből mondható slam előadása utáni szünetben beszéli meg, hogy aznap ki lesz az első hat helyezett, ki kapja a különdíjat, és minden slammer nyilvános, kritikus észrevételeket kap a zsűritől.)
Majdnem mindenki két slamet mondott, így a második szünet utáni open mic, amire akárki jelentkezhetett, éjfél körül kezdődött. Ezt a részt én kezdtem, az akusztikai elkülönülésről szóló slamemmel, ami Sean szerint
az egész négynapos, 32 nyelvű kassai eseménysor lényegéről szólt.
Utánam Philip lépett fel egy egészen különleges, a szexről és csokoládékról szóló slammel, a mikrofont eksztatikus érzékiséggel használva. Aztán sokak mellett kolozsvári román slammerek is felléptek.
Pénteken délelőtt 11-től a mozi nagytermében Tomáš elmondta az elődöntő és a döntő menetét, majd az udvaron főzött vegán gulyást ebédeltünk. Este hattól egy harmadik művészeti térben voltak a szövegek (angol és szlovák fordítás és az eredeti) kivetítésének próbái, miközben mind a 32 slammer elkezdte mondani a szövegét a mikrofonba. Ez kicsit segített a pontozásra készülve.
Végre együtt láttam a szövegeket és a szerzőjüket, előadójukat. A slamben a kettő ugyanaz.
A szövegeket már ismertem, hiszen kérésemre Tomáš mind a 96 szöveget előre elküldte Lenkának, Bobnak és nekem. (Kassán Sean is elkérte és elolvasta az összeset.) Erre a slamben példátlan megoldásra azért volt szükség, mert nem lehet egyszerre folyamatosan olvasni a kivetített fordítást és nézni a slammer előadását. Mind a 32 országos bajnoknak 3 szöveget kellett küldenie. Mivel nem tudhattuk, hogy ki melyik szöveget választja péntek estére, ezt csak csütörtök este kellett közölniük a versenyzőknek, mind a 96 szöveget el kellett olvasnunk. Egyet mindenki elmondhatott a péntek esti elődöntőben, a másik kettőt szombat este csak az a tíz fellépő, aki péntek este a legmagasabb pontszámot kapta. Ők tízen vehetnek részt a következő vb-döntőn, így, amióta slam vb is van, az Eb-döntő már a vb előválogatója is. Ezért péntek este sokan a legjobb slamüket mondták az Eb elődöntőjében.
A zsűribe pénteken és szombaton az estek két-két levezetője három-három tagot választott a közönségből, akik a szöveget csak az előadás közben tudták olvasni. Mind a hatan nullától tízig pontozhattunk, tizedes számokkal is. A pontozásos slam versenyek általábani gyakorlatától eltérően a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszám nem esett ki. Így az elődöntőben 60 pont, a kétkörös döntőben 120 pont volt a maximális pontszám.
Mivel csak egy szünet volt, az elődöntőben két körben, 16-16 slamet kellett pontoznunk. A közönségből való zsűritagok nem ritkán magasabb pontokat adtak, mint az előre felkért tagok. Lenka és Bob elég sok 5-tel és 6-tal kezdődő pontszámot is kiosztott, én 7-est adtam azokra a slamekre, amiknek szerintem nem igazán volt mondanivalójuk, és mesterkélt volt az előadásmódjuk. A szombat esti döntőbe jutó tíz slammer,
köztük a jelenlegi magyar bajnok, Kovács Nóra Judit, akinek innen is gratulálok, és sok szerencsét kívánok a vb-döntőben,
a térképen és a nemek arányát tekintve is érdekes képet mutatott. A kommunista diktatúrát elszenvedett 5 országból (Magyarország, Németország, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna) 5 nő, észak- és nyugat-európai országokból (Anglia, Hollandia, Franciaország, Norvégia, Skócia) 5 férfi jutott tovább.
Szombaton délelőtt 11-kor a volt dohánygyárban húzták ki a döntő első körének a sorrendjét, a második körben a sorrend fordított volt. 1 órától közös ebéd volt vegán szlovák káposztalevessel, és a slamről való beszélgetéssel, ami persze négy napon át megállás nélkül zajlott. Ezután a következő, Berlinbe szervezett Eb részleteit ismertette a főszervező.
Itt alapvető gondként merült fel, hogy csak 20 ország bajnokának a meghívására pályáztak támogatásért,
ezért azt mondták, hogy nem tudnak minden európai országot meghívni. Remélhetőleg végül, Kassához hasonlóan Berlinben is teljes európai sokszínűségével jelenhet meg a slam által különlegesen megtestesített szólásszabadság. Röviden beszélt a berlinit követő bécsi slam Eb fő szervezője is. Szünet után az előző esti zsűrizést érő kritikákat vitattuk meg, főleg Bob és Lenka nagyon alacsony pontszámait. Tomáš elmondta, hogy a szlovák slamben nem ritkák az ilyen alacsony pontszámok.
A szövegek kivetítésével egybekötött mikrofonpróba után a közönségből választott aznapi zsűritagok kijelölésével kezdődött a döntő. Mivel már csak 10 fellépő és húsz szöveg volt, a zsűrinek jelentősen könnyebb dolga volt, mint előző este. Előre felkért zsűritagokként megkaptuk a szövegek sorrendjét is, így mindkét kör előtt még egyszer el tudtuk olvasni a szövegeket.
Már a döntő első körében látható volt, hogy várhatóan a német fellépő, Theresa Sperling lesz az új Európa-bajnok,
és így is lett. Árnyalt, arányos, hiteles, szívből jövő, mély szövegeket adott elő hibátlanul pénteken és szombaton is. A döntő második körében
a náci nagyszülei rettenetes tetteiről is beszélt, amikről hiába kérdezte őket.
Mindkét körben tízesre pontoztam.
Második Sven Stears (akiről a BBC is tudósított), az angol, harmadik Gordon Christopher Powrie, a skót fellépő lett. Mindketten szépen felépített, személyes témájú slameket mondtak, és bár a szövegeik utalást sem tartalmaztak a társadalmi környezetre,
jó és humoros előadásuk miatt is viszonylag magasra pontoztam őket.
A közönségszavazás péntek este volt, hogy a közönségdíjra mind a 32 slammernek esélye legyen, és a közönség választottja a tíz közé nem jutott Maria Caetano Vilalobos, a portugál fellépő lett, aki a szombati ebédnél mondta nekem, hogy sajnos nem a legerősebb szövegét választotta péntek estére.
Még Budapestről javasoltam Tomášnak, hogy különdíjról is dönthessünk, örömömre ő és a többi, szintén nagyszerű és figyelmes szervező is egyetértett.
Ez az előre felkért zsűri feladata lett, azért is, mert csak mi hárman pontoztunk végig mindkét nap.
A szervezők a döntő előtt megkérdezték, hogy mikor akarjuk kiválasztani a különdíjas fellépőt, az első kör után, vagy csak a döntő végén. Bob és Lenka az első kör után szerettek volna dönteni, nehogy várni kelljen ránk, és mert ők akkor a szegénységről beszélő Simona Sigartău román slammernek akarták adni a különdíjunkat, azért is, hogy a döntőbe, és így a vb-döntőbe is bejutott 10 közé nem került slammer kaphassa ezt az elismerést.
Az én jelöltem viszont, abban az esetben, ha nem ő lesz az első helyezett,
Olena Heraszimjuk (Hera), az ukrán fellépő volt, aki már pénteken is kivételes előadással és hitelességgel beszélt a háborúról.
Bob és Lenka már majdnem szavazni akartak. Sean is hozzászólhatott ehhez a döntéshez, bár szavazás esetén ő nem szavazhatott volna. Szerencsére kiderült, hogy a második kör után, az eredményhirdetés előtt lesz egy húszperces koncert. Így sikerült megbeszélnem Bobbal és Lenkával, hogy a második kör után döntsünk. Közben megkérdeztem Tomášt, hogy adhatjuk-e megosztva a zsűri különdíját, de csak egy átadható díj volt. A második körben Herának sajnos hátra kellett néznie a fordításra, ezért nem adhattam neki tízest, pedig az akkor mondott szövege,
„I am a poet who writes invisible verses for my murdered readers” („Költő vagyok, aki láthatatlan verseket ír meggyilkolt olvasóinak”),
mindenképpen azt érdemelte volna. A közönségből való zsűritagoktól nem kapott elég magas pontokat, így esélye sem lehetett az első helyre. Ezért szerintem feltétlenül neki kellett adnunk a zsűri különdíját.
Miközben felálltunk, kimentünk a teremből, aztán a színpad mögötti emeleten lévő kis szobában sok ember között is
hosszan és szenvedélyesen vitatkoztunk, hogy kinek adjuk a zsűri különdíját.
Mindezt a videós srác (Matej Banik), hallgatólagos beleegyezésünkkel felvette, és a végén elismerően mondta: „This is insane content.” („Ez eszméletlen tartalom.”) Bob és Lenka először megint szavazást javasoltak, de aztán elfogadták, hogy jussunk közös döntésre. Én persze minden lehetséges érvet felhoztam Hera mellett, és nagy örömömre egyszer csak ők is egyre inkább hangsúlyozták a Hera melletti szempontokat, amiket már korábban is mérlegeltek. Így végül, amikor Seannal együtt mind a négyen a színpadra mentünk, ezzel a közösen elfogadott szöveggel jelenthettem be, hogy Herának adtuk a zsűri különdíját:
„Tonight’s selection for the jury prize goes to a poet whose work brought together diverse elements of their culture from folk music to page poetry, personal story, and current events, and delivered these individual parts as a cohesive whole with a dynamic and powerful performance style. The jury prize goes to Hera from Ukraine.” Azaz magyarul: „Ma este a zsűri különdíját egy olyan költő kapja, aki művészetében a népzenétől a leírt költészetig, a személyes történetig és jelenlegi eseményekig az országa kultúrájának sokféle elemét hozta össze, és dinamikusan és erőteljesen, egységes egészként adta elő. A zsűri különdíját az ukrajnai Hera kapja.”
Slam poetry Európa-bajnokság, Kassa, 2024. december 11-14.
Borítókép és fotók: a Slam Poetry SK Facebook-oldala, Matús Pukancík.
