A 2023-as lista fókuszába a fordítások kerültek, így ezúttal hazai szerzők gyerek- és ifjúsági könyveiből válogattam össze tíz, számomra kiemelkedő alkotást.
A gyerek- és ifjúsági irodalom – főleg, ha a kisgyerekektől egészen a fiatal felnőtt korosztályig nyúlik a merítés – rendkívül színes, komplex eszköztárral dolgozik, a komolyság és a játékosság, a vizuális és szöveges narratívák egyaránt meghatározhatják a köteteket. Egy virtuóz módon játékos, abszurd-humoros vers, egy kalandos krimi és egy tragédiákkal teli regény összehasonlítása természetesen alapvetően problematikus, a feladat azonban mégiscsak az, hogy valamiképpen sorrendbe álljanak ezek a szövegek – a sorrend (és részben már maga a válogatás) tehát szükségszerűen az én ízlésemet tükrözi. A számozástól eltekintve azonban, úgy érzem, a listán szereplő mindegyik alkotás kiemelkedik az egyébként megjelenésekben rendkívül gazdag 2024-es év terméséből mind nyelvi-poétikai megformáltságával, mind vizuális kivitelezésével, legyen szó az illusztrációkról és/vagy a könyvtárgyról magáról.
A műfaji és életkori sokszínűségre is törekedve elsősorban a különleges, valamelyest felforgató alkotásokat kerestem,
azokat, amelyek nyomot hagytak bennem, amelyeket magammal vihetek – akár könnyű, akár nehéz poggyászként –, és amelyeket magával vihet majd az olvasó is.
10. Solti Gyöngyi: Nem beszélünk róla, Takács Mari illusztrációival (Csimota Gyerekkönyvkiadó)
A Nem beszélünk róla a tizenhárom (a könyv végére tizennégy) éves Karen „gondolatnaplója”, naplót ugyanis nem tud írni, mivel egy villámcsapás következtében eltört a karja, és az égéstől nagymértékben roncsolódott a bőre. Az utóbbi időben egyre hallgatagabb és feszültebb családja a baleset hatására még diszfunkcionálisabban működik, ráadásul mindez a covid és a távoktatás időszakában történik. Így külföldön dolgozó (a baleset elől külföldre menekülő?) édesanyja helyett Karennek kell végeznie a házimunkát és az öccsével is neki kell tanulnia. Félelme attól, hogy a szülei és a fiúk undorodnak az égési sebtől összefonódik a kamaszkor tipikus problémáival, a félelmeket és a szorongást pedig csak még inkább növeli az, hogy a lányt kizárják a család problémáinak megvitatásából. A regény kulcsmondata az Anna Karenina híres kezdőmondata, Karen szerint azonban távolról nézve a boldogtalan családok is épp olyanok, mint a boldogok, és „a titkok megölik a boldogságot”.
De vajon mi öli meg a titkokat? Erre keresi a választ Solti Gyöngyi kisregénye.
Az elsősorban képeskönyveiről és Papírszínház-kiadványairól ismert Csimota Gyerekkönyvkiadó könyvében ugyan ezúttal a szöveg dominál, Takács Mari erősen texturált, fekete-fehérben és babakékben játszó remek rajzai egészen különleges hangulatot kölcsönöznek a kötetnek.

9. Csepregi János: Misinek ma rossz napja van, Felvidéki Miklós illusztrációival (Pagony)
„Az élet nem csak ólomsúlyú első és tavasztól zizegő utolsó tanítási napokból áll” – olvashatjuk az elmúlt évek egyik legkülönösebb irodalmi megjelenését, a Nyucát (Scolar, 2021) is (társ)jegyző Csepregi János új könyvében. Egy nap története azonban itt nem annyira az eseményeknek, hanem sokkal inkább Misi megéléseinek a története –
Misi pedig igencsak hajlamos túldramatizálni a dolgokat.
Olyannyira, hogy miközben a törvény keze elől menekülve világgá készül menni, észre sem veszi, hogy nem bűnözővé, hanem hőssé avanzsált. Pánikszerű megoldásai, hangulatának és érzéseinek szélsőségessége a kötet tipográfiájában is megjelenik: gyakran KIABÁLNAK vagy ((suttognak)) a szavak, esetleg horrorfilmesen folyik a FULL PARA felirat az oldalon. A regény túlzásokon és félreértéseken alapuló humorát tovább erősítik Felvidéki Miklós illusztrációi is, amelyek stílusukban remekül illeszkednek a történethez és a tipográfiával űzött játékhoz, ezáltal még élményszerűbbé téve a fordulatos történetet.

8. Hangulatjelentés. Közérzeti novellák, szerkesztette Grancsa Gergely, Biacsics Renáta rajzaival (Tilos az Á! Könyvek)
A Pagony ifjúsági kiadója, a Tilos az Á! Könyvek az elmúlt években több vers- és novella-antológiát is kiadott, azonban ezek nagyrészt már publikált kortárs és „kortalan” szövegeket gyűjtöttek egybe. Grancsa Gergely a műfajban szerkesztőként a Petőfi bicentenárium alkalmából készült Költővel nem járnék című válogatással debütált, 2024-ben pedig arra kért 19 kortárs szerzőt, ragadják meg egy-egy novellában, milyen (volt) a 2000-es évek első két évtizedében kamasznak vagy fiatal felnőttnek lenni.
A szövegekben megjelennek egészen személyes, intim, mégis sokak által átélhető tapasztalatok,
mint például kamaszként egy traumatizáló nőgyógyászati vizsgálat (Kalapos Éva Veronika: Maga tudja) vagy egy hosszú ideje tartó barátság széthullása (Harag Anita: Living the time of your life), egészen a politikai rendszert és az abban való boldogulást vagy éppen vergődést explicit módon tematizáló alkotásokig (Biró Zsombor Aurél: Narancsültetvény, Luka Klára: Önképzőkör, Mécs Anna: A maszk). Külön kiemelném Czakó Zsófia Kulcs a nagyvilághoz című novelláját, amely rendkívül érzékenyen mutatja be a politika és a gyerekkori élmények – csak felnőtt fejjel igazán érthető – összefonódásait. A novellák frissességét, a szinte a kötet egészét átható lázadó hangot és attitűdöt remekül ragadják meg Biacsics Renáta (Renyagyár) karikaturisztikus, neon narancssárgában és fekete-fehérben megelevenedő rajzai is, ezzel a Hangulatjelentés „közérzeti novelláinak” hatását még erőteljesebbé téve.

7. Ruff Orsolya: A kámforrá vált párizsi örökös (Manó Könyvek)
A magyar származású, élete nagy részét Angliában töltő báró Orczy Emma 1905-ös A Vörös Pimpernel című regényével a korszak egyik legolvasottabb női szerzőjévé vált, és azóta is számos film- és színpadi feldolgozás készült az arisztokratákat a francia forradalmat követő vérengzéstől megmentő álarcos igazságosztó történetéből. Ruff Orsolya Orczy Mimi kalandjai sorozatában a címszereplő – egyébként több krimit is jegyző – írónőt kamasz nyomozóvá teszi, aki a lányokkal szemben támasztott korabeli elvárásokra fittyet hányva a kor legelvetemültebb bűnözőinek ügyeit göngyölíti fel.
A 2023-ban induló sorozat (amelynek első részéért Ruff elnyerte a HUBBY Év Gyerekkönyve díjat 6-12 éves korosztály kategóriában) idén két kötettel is bővült, ezek közül A kámforrá vált párizsi örökös a második rész. Mikor Mimi édesapja meghívást kap a Párizsi Operába vezényelni, a lány kihasználja az alkalmat, hogy Alexander és a kezük közül kicsúszó két bűnöző után eredjen.
A feszes, kalandos történet azonban nem korlátozódik Párizs önmagában is számos veszélyt és kalandot ígérő utcáira:
a gyilkossággal, műtárgylopással, emberrablással, valamint a francia igazságszolgáltatás és alvilág alakjaival fűszerezett regény szövevényes szálai az ország első automobil-versenyének történetében futnak össze.
Ruff Orsolya regénye nemcsak kalandokban rendkívül gazdag: remekül ragadja meg a korhangulatot, valamint hiteles és széles panorámát ad Párizsról – a város fényűző grandiózusságát, nyomornegyedeit, sőt nyilvános halottasházát is bemutatja. Az új technológiák (automobil, hőlégballon) kapcsán a korszellem egyik legfontosabb sajátossága, a tér és az idő legyőzésének vágya is megjelenik a regényben, izgalmas távlatot nyitva a mai kor technicizáltságához is.
A sorozat kötetei könyvtárgyként is kiemelkedően igényesek,
a lapok közé rejtett inzertek (képeslapok, vonat- és színházjegyek stb.) pedig még közelebb hozzák az olvasóhoz a viktoriánus kort és Mimi történeteit.

6. Varró Dániel: Akinek a jele gomba, Maros Krisztina rajzaival (Jelenkor)
Varró Dániel 2014-ben az Akinek a kedve dacos. Mondókák apró lázadóknak című kötetben már megjelent verseit egy új, Akinek a jele gomba. Versek öntudatos óvodásoknak ciklussal kiegészítve adta ki idén a Jelenkor. A kötet tehát félig újrakiadás, azonban sem a tíz évvel ezelőtti szövegek, sem Maros Krisztina rajzainak értékén nem csorbított az idő.
Varró a régi és az új versekben is hamisítatlanul varródanis: pimaszul könnyedén hajlítja a nyelvet dallamossá,
vagy éppen hagyja, hogy a nyelv hajlítsa el a jelentést, komikus, meghökkentő értelmezéseket, stílustöréseket eredményezve. A kötetben több átirat is olvasható, mint például József Attila Altatójáé, ami ma is töretlenül friss és humoros hatást kelt: „és a titkos bázison alszik a kém / úgyhogy aludj te is el, Misikém!”.
Az új ciklus versei hétköznapi tevékenységekhez (Kismotorozgató, Cipőfűzögető, Zöldséggyűlölgető, Fogmosós felelgető…) és az év ünnepeihez kapcsolódnak (Halloweenezgető, Locsolgató, Mikuláslesegető…), azonban szembe mennek a hagyományos ünnepi versekkel – komikusak, pattogósak, nem az ünnep pátoszát emelik ki. Remek példa erre Varró gyermekhangon saját magának írt apák napi verse, amelyben a köszöntőverseket és önmagát egyszerre figurázza ki: „Álmodtam egy virágosat róla, / volt egy rét, min sok virág virít. / Egy szakállas, szemüveges rózsa / ült köztük egy laptopnál, és írt.”
Varró költészete egyszerre frissnek és időtlennek tűnik e kötetet lapozva;
az idő múlása talán csak azon látszik, hogy a jelenlegi gyerekkultúrához alkalmazkodva már nem Räikkönnenről és Elzáról, hanem a kisgyerekek újabb kedvenceiről versel: „Kifakul a pofacsont, / feketül a szemhéj. / Ma Drakula leszek én, / te pedig a Wednesday.”

5. Bánki Éva: Navigátor (Kolibri)
Első ifjúsági regénye, a Petőfi-vírus (2023) után Bánki Éva ezúttal a portugál földrajzi felfedezések korába kalauzolja olvasóit. Az előszó szerint a történelmi felfedezések mögött álló láthatatlan történeteket kísérli meg a fantázia és az ismert tények segítségével elbeszélni, ami aztán meg is valósul, méghozzá kiemelkedő irodalmi minőségben.
Az Alencar család három generációjának történetét felölelő regény három Pero nevű fiú életét kíséri végig, akiket az tesz különleges navigátorrá, hogy látják a szelek színeit. Ahogyan a fülszöveg is írja: „Az első Pero színesnek látta a szeleket. Az ő fia elvesztette a szeleket. Az ő fiát pedig Indiáig vitték a színes szelek.”
A Navigátor lenyűgözően színesen mutatja be a földrajzi felfedezések, az ismeretlen és ismert tájak, kultúrák találkozásának időszakát.
Nemcsak a felfedezés izgalmának, vágyának nemességét, az ember akaraterejének és tudásának diadalát, hanem az új területek meghódításának kegyetlenségét is történetébe szövi, az ismeretlen civilizációk kizsákmányolásával és a hosszú hajózás fizikai és mentális kihívásaival együtt.
A hajóutak történetét egy családregény-narratíva köti össze, amelynek középpontjában a Perók történetét végigkísérő egyetlen nő, a néma Aldonça (az első Pero felesége, a második anyja és a harmadik nagyanyja) áll, aki a világ ismert felét hódítja meg különleges süteményeinek Portugáliában ismeretlen, gazdag ízeivel és illataival. A kalandorok halált megvető bátorsága és az otthon maradottak (valamint az otthon maradni kényszerülők) története is ez a regény, a jelen és a jövő bátor navigátorainak dedikálva.

4. Kalapos Éva Veronika: Nem hagylak itt (Lampion Könyvek)
Az utóbbi néhány évben a disztópia műfaja egyre fontosabb helyet jelöl ki magának a kortárs magyar ifjúsági irodalomban is. Ebbe a tendenciába illeszkedik Kalapos Éva Veronika Nem hagylak itt című regénye, amely
Magyarország disztópikusan elképzelt jövőjét rajzolja meg.
A választásokon a szegények és a gazdagok közötti társadalmi szakadék megszüntetését ígérő Hivatal kerül hatalomra, amelynek új, „egyenlőbb” rendszerében az ország lakói színes karszalaguk alapján különböző mértékű szabadságjogokkal rendelkeznek. A regény főhőse a 17 éves, vörös karszalagos Rami, aki barátaival együtt elutasítja a felnőttek beletörődését: úgy döntenek, egy szabad gondolkodást hirdető, titkos iskolát alapítanak a gyerekeknek, tudva azt, hogy a rendszer által deviánsnak ítélt emberek eltűnnek, és ha vissza is térnek, már nem lesznek önmaguk.
Kalapos Éva kiválóan épít fel egy olyan, félelem uralta rendszert és atmoszférát, amely nem fegyverrel és erőszakkal, hanem arctalanságával, a társadalom folyamatos, kiszámíthatatlan monitorozásával és kiismerhetetlenségével lakóit öncenzúrára és önkontrollra kényszeríti. Az egyéni és a kollektív felelősség, a szabadságvágy és a következményektől való félelem, az áldozatvállalás és a szeretteink feláldozhatóságának kérdései szövődnek össze a kamaszkorral Kalapos Éva rendkívül erőteljes és elgondolkodtató regényében.

3. Harcos Bálint: Szinbád, Fodor Kata illusztrációival (Pagony)
Az Ezeregyéjszaka meséiből ismert Tengerjáró Szindbád alakja Harcos Bálint virtuóz verses elbeszélésében Szinbádként születik újra, d nélkül. Szindbád hét kalandját három utazásba sűríti, ezeket azonban az eredeti művel ellentétben nem maga a hős, hanem egy narrátor meséli el – aki azonban nemcsak beszámol a gyakran komikus színezettel megrajzolt, csetlő-botló Szinbádról, hanem szükség esetén a segítségére is siet: gyógykenőcsöt ajándékoz tevéje sérült lábának meggyógyításához, tutajához fákat csavar ki a földből, vagy éppen felkelti, sőt felkelteti az olvasóval: „»Bökdösd meg egy kicsit. Na. Költsd fel. / Szinbád. Szinbááád!« / Erre megébred. / »Szinbád… Keress már valami ebédet!«”
A fikció és a valóság összejátszásában, az olvasó és a narrátor játékos résztvevővé tételében Fodor Kata illusztrációi is szerepet vállalnak:
a narrátor beavatkozásait egy emberi kézzel jeleníti meg, aki így szó szerint „belenyúl a történetbe”.
Az eleven színekben játszó képek kiválóan ragadják meg Bagdad városának életteli nyüzsgését csakúgy, mint a hatalmas, fenyegető tenger kérlelhetetlenségét, ezáltal mélyítik, színesítik Harcos Bálint remek nyelviséggel megírt, szórakoztató és lebilincselő szövegét.

2. Bartók Imre: Dlöf alkonya, krizbo (Krizbai Gergely) illusztrációival (Kolibri)
Bartók Imre a regényeiben gyakran használ és gondol újra irodalmi zsánereket. Ez a törekvés jellemzi első ifjúsági regényét is, amelyben egy kertész ork, egy filozofáló troll lány és egy faragatlan elf menekülését követhetjük a Dlöf bolygóját letaroló, hatalmas fekete sereg elől. A jól ismert fantasy karaktertípusok kiforgatása azonban önmagában még nem tenné a regényt kiemelkedővé. Azzá teszik azonban lírai, önmagukból szépen kibomló mondatai, humoros-ironikus játéka a helyzetkomikummal és a nyelvvel, a szuggesztív hangulatok, amelyek az idill és a horror között kavarognak és a filozófiai attitűd, amely
Dlöf (visszafelé olvasva a Föld!) pusztulását nemcsak tragédiaként, hanem egy új kezdet, egy új világ megteremtésének lehetőségeként láttatja.
Krizbai Gergely kevert technikájú, fotókat, kézi és virtuális rajzokat egyesítő illusztrációi remekül illeszkednek Bartók szövegének stílusregisztereket keverő, mégis markáns poétikájához. A képeken megjelenített olykor klausztrofób, máskor gigantikus terek hol fenyegetően, hol szabadságot ígérve ábrázolják Dlöf világát, amelyben a szereplők apró, sematizált alakként tűnnek fel, vizuálisan is megerősítve a regény példázatosságát.

1. Zágoni Balázs: A csillag és a százados (Móra)
A gömb című könyvéért 2018-ban HUBBY Év ifjúsági írója díjjal, valamint Janikovszky Éva-díjjal is kitüntetett Zágoni Balázs a magyar filmgyártás kezdeti időszakába kalauzoló Szamos-parti Hollywood-dal (2022) már bizonyította, hogy az ifjúsági regény és a történelmi regény műfaji sajátosságait biztos kézzel, remek arányérzékkel képes ötvözni. Míg azonban ezt valamelyest köti az Abszolút-töri sorozat keretrendszere, a magyar holokauszt 80. évfordulója alkalmából készült
A csillag és a százados egy, a szó legjobb értelmében öntörvényű alkotás:
hiteles, megrázó és remekbe szabott regény, amely nemzeti történelmünk egy elhallgat(tat)ott, rendkívül nehezen elbeszélhető időszakával történő szembesülésre és szembesítésre vállalkozik.
A regény két tizenegy éves fiú barátságán keresztül mutatja be az 1944 tavaszától a szovjet csapatok érkezéséig tartó időszak és az azt követő néhány hónap eseményeit. A zsidó származású Dávidnak az egyre szigorodó zsidórendeletek miatt el kell hagynia iskoláját, otthonát, miközben a túlélésért hozott áldozatok és a munkatáborokba induló vonatok szétszakítják a családját. Péternek eközben azzal kell megküzdenie, hogy barátja megbélyegzése rá is átragad, a társadalom által hangoztatott „a zsidóknak bezzeg minden könnyebb” szólam pedig nemcsak az iskolai mindennapokba, de a családi életbe és a gondolatai közé is alattomosan befészkeli magát.
Zágoni Balázs regénye számos történetet felölel, és nemcsak a mára már keveset említett hősöknek állít emléket, de a bűnösöket sem hagyja elfeledni.
Egy olyan világot rajzol, amelyben nincsenek jók és rosszak, csupán emberek vannak
– a csillagos házban összezsúfolt zsidók egyike ugyanúgy felpofozza Dávidot, mint az utcán a zsidógyűlölő nagyfiúk; egy zsidómentőből nyilas, majd szovjet katona válik; egy SS-osztag tagjai pedig barátságosan koccintanak és énekelnek a munkaszolgálatos zsidókkal karácsonykor. Az erőszak és az elnyomás mellett vannak felemelő, bátor történetek is, mint a két anya barátsága vagy a 2.500 magyar zsidót megmentő Ocskay László százados valós tetteinek megjelenítése a regényben.

A gyerek nézőpontjának „naivitásán” keresztül a regény azokat a talán banálisnak ható, mégis kulcsfontosságú kérdéseket veti fel, amelyek fel nem tétele részben lehetővé tette a holokauszt tragédiáját, és ezáltal még inkább kiemeli az események abszurditását: mégis miért történt mindez?
Ha a zsidók mind bűnösök, vajon Dávid is az, aki még gyerek, és soha senkinek nem ártott?
És a szülei? Az egész családja az? Akik pedig őket elhurcolják vagy éppen a Dunába lövik, nem bűnösök, hanem hősök? És mi történne, ha a zsidó szót kicserélnénk bármilyen másik jelzőre? Ugyanolyan érthetetlen, ugyanolyan értelmetlen lenne az egész.
Borító: Csilléry András